Ezennel bejelentem, hogy Cheesy, Pixel és Pixelbarátnõtesója sikeresen visszaért a Salzkammergut maratonról, sõt, a BMFT Team elhozta az elõkelõ 15. helyezést is (a 17-bõl :-) :
http://www.pentek-ti...2003/774-11.htmSok élménnyel gazdagodtunk, nézzétek meg a képeket:
http://exseven.freeweb.hu, és olvassátok el az indexbe írt rövid kis beszámolómat:
A verseny csak szombaton volt, de mi már szerdán kimentünk, hogy barátkozzunk a hegyekkel. Rábeszéltem a többieket, hogy menjünk fel a Grossglocknerre, így csütörtök reggel átautóztunk a hegy lábához, és nekiálltunk mászni. Meglepõen hamar feljutottunk a 2400m-en lévõ házig (Edelweis-valami), utána átmentünk volna a gleccserhez is, de az út elsõ negyedénél kiderült, hogy ehhez le kell ereszkedni több mint 1000 métert, majd visszamászni, és mindezt persze visszafele is, ami nem fért volna bele az idõnkbe, ezért visszafordultunk. Így is kijött a 2300m mászás 20 km-re. Lefelé száguldani hihetetlen érzés volt, a bringa kapásból felgyorsult 70-re, körben a havas hegycsúcsok, extázis közeli élmény

Pénteken kicsit bringáztunk a környéken, átvettük a rajtszámokat, és ettünk jóóó sok tésztát. Meg bevásároltunk memóriakártyából a Canonba, mert amit itthon vettem elutazás elõtt, az természetesen itt maradt. A verseny elõtt átnéztem a bicajt, mert a szokásosnál is jobban recsegett-ropogott, de azt nem hittem volna, hogy egy 3 centis repedést fogok találni a láncvilla egyik hegesztésénél. A Rock Shox egyik szakija azt mondta, hogy ha indulok vele, akkor a helikopterben kötök ki. Ez sem lett volna utolsó élmény, de nem egészen ezért jöttem, így megpróbáltunk keresni egy másik bicajt. A magyaroknak nem volt pótbringájuk, ezért a kiállítóknál próbálkoztam, és legnagyobb döbbenetemre az elsõ megkérdezett (Cube) adott egy kiállított tesztbringát kölcsön a versenyre. 2003-as XTR cuccokkal, Skareb és SID telókkal, egy 100 km-es maratonra. Csak egy útlevelet kértek cserébe. Hihetetlen hozzáállás, nem tudom, itthon mi lett volna hasonló helyzetben. Tehát rögtön élesben tudtam tesztelni a pöccintgetõs XTR váltókart. Nem ejtett rabul kimondottan, nekem a külseje és a mûködése is kicsit Acera utánérzés. Nyeklik-nyaklik, sok helyzetben kényelmetlenebb, mint a rapidfire, nehéz vele pontosan váltani, 6 óra kormánymarkolás és 1 óra folyamatos esõ után pedig szinte emberfeletti erõfeszítést igényelt elöl fölváltani, mert legalább 2-3 centire le kell nyomni a nem kis ellenállású fékkart. A bringa viszont csodás volt, kipróbáltam a lock out-ot is, tényleg érezhetõen jobb felfelé tekerni vele. Egy ilyen maratonon van igazán értelme, ahol elõfordul az 1000m folyamatos mászás felfelé. A pálya nem volt valami technikás, de volt benne minden, amiért itthon nagy sárdobálás lenne: tekerhetetlen meredekségû aszfalt, országút forgalommal (hatalmas bolyozások mentek), leeresztett sorompó és vonat, áttekerés egy kisvárosban az autók között (majdnem lefejeltem egy elõttem befékezõ autót), nagyon hosszú vállon cipelõs köveken ugrálós szakasz, a legnagyobb hegy után 30 centis mocsár lefelé... az ellátás királyi volt, még a végén is maradt mindenhol Power Bar és Gel, izotóniás ital, többféle víz, Red bull, kávé, sör, isteni sütemények, banán, narancs, alma, komoly lakomákat lehetett tartani, ha valaki nem sietett. Nagyon óvatosan mentem, mert Szilvásvárad óta félek a görcstõl. Ennek az volt az ára, hogy az utolsó 30 km-t szakadó esõben kellett letekerni. Itt már fõleg lejtõk voltak, majdnem vakon zúztam lefelé, mert a szemüvegem tiszta sár lett, anélkül meg nem látok túl jól, volt is néhány KTT-közeli helyzet, de sikerült megfogni a kockát. Hárman mentünk a 100 km-en, 5:40, 7:10 (én) és 8:10 körüli idõkkel. Hosszú volt, de mivel nem hajtottam túl magam, végig élveztem az utat, meg persze sokat gyönyörködtem a tájban.