9815 hozzászólás a témában

[burce]

Tyû, Jenõ, Jenõ, Jenõ!!

Errõl vmi bõvebbet is tudnál írni?

Azt már korábban is olvastam, hogy elindultak vmi Nagy-Oroszországba, de már akkor sem értettem, hogy mirõl van szó

Lécccccci.... :-*

És a maratonozóknak meg sok-sok GRATULA!

A képhez meg csak: no comment.... ez ausztria.... és egyszerûen csak IIIIIIIIIIIIMMMMMMMMMÁÁÁÁÁÁÁÁÁDDDDDDDDDDDDDOOOOOOOOOMMMMMMMMMMMMMMM!!

[Paraferee]

:-* elhiszem, és azért irigyellek...

[jenõ]

Szegény Parám! :-*
Ha tudom, hogy ekkora válságba taszajt téged Korzika nevének felemlegetése, inkább letöröm az ujjaim, de le nem írom e nevet!

Azonban, hogy bûnömbõl kompenzáljak valamit:

inkább lennék egyetlen szerelmemmel a Szlovál Paradicsomban, mint "egyedül" Korzikán!
Mert mellesleg: a Slovenskaja paradízó sem egy utolsó hely! ahh, hernád áttörés, ahhh, ti lájtos viaferráták!!! ;D ;D ;D

Lens, köszi a jókívánságot!!! :-*
mellesleg Trifóék már vadul túráznak Kamcsatka közép-vidékén -szombaton, túraindulás elõtt még dobtak egy e-mailt. Ha a medvék meg nem eszik õket, most-utáni szombatra lesznek újra emberlakta vidéken.

[Paraferee]

ilyenkor mindig elõjön, hogy ide is meg oda is mennék.... jenõt meg totál irigylem...

csak azzal csitítom magam (pontosabban próbálom), hogy még két hét, és iszkiri a Szlovák Paradicsomba... :

(ráadásul lovat is viszünk a Szuha Béla meghódítására... :-X )

de azért Korzika.... az Korzika.... meg hát ausztria........................az asuztria.....................

megyek ifok

[lensver]

Szegény Para, már infúzióra kötötték, akkora folyadékvesztesége van a sok nyálzástól! :-* :-*

[Paraferee]

ohhh........................................... :-X

[lensver]

Jenõ, akkor nem sajnállak! Jó helyen leszel, és nagyon kellemes nyaralást kivánok neked! :-*

[jenõ]

Köszi az invitálást, Lesns, naná, hogy mennék SSS-re, de szombattól 2 hétig Korzikán fogok búfelejteni 8)
Szigorúan sátorban : szigorúan nõnemû lénnyel - mármint a sátorban ;D és sajna bicikli nélkül :-\

[lensver]

Hát bors, újfent mondom, nem semmi! Totál brutál lehetett! Azért beterelném egy ilyen marcira azokat, akik a DM-en ott rinyáltak egy-két szikla miatt. ;D
50 perc fölfele mászás bringával a hátadon, de durva!

Hol lehet megnézni az eredményeket???

'jenõ, nem jössz velünk jövõ héten sütögetni? Gyere el!

Jövõ hét kedden SSS, a Sikárosi-réten!

[jenõ]

Azon túl, hogy minden bátor és eredményes maratonistánknak forró gratula -
csak annyit tudok nyöszörögni: mindenki érezze magát iszonyatmód irigyelve, aki biciklizéssel ÉS kedvesével töltheti a nyarat! :'( :'(

[Paraferee]

;D ;D ;D Thommey nem ad kicsire... ;D ;D ;D

egyébként a maratonozókat kérdezném, mennyibõl jöttetek ki szummaszummárum? (nevezés, kaja, pia, nõk, szállás, utazás, pörgetõk... ;D )

PéeF

[thommey]

A Salzkammergutos társaságnak gratulálok!Baromira fáj a szívem,hogy nem lehettem ott!De sebaj majd jövõre 220-on.Üdv:Thy

[bors]

Hát akkor én is elmesélem, elsõ hosszú alpesi maratonomat.
Pénteken hat fõs társaságunk jó hangulatban indult Pestrõl Bad Goisernbe felé, ahová délután négyre érkeztünk meg. A regisztrációnál találkoztunk Zsolttal és Pterrel. Gyorsan felvettük a start csomagot, chippet és elindultunk a focipályára, ahol a szervezõk szállást biztosítottak nekünk.
Kipakolás, Zsolttal és Pterrel való beszélgetés után elindultunk a városközpontba, hogy megnézzük a vásárt. Kis idõ alatt vettünk három (!) nyerget. Kicsit még idõztünk a fesztivál sátorban, majd visszamentünk táborhelyünkre.
Szombaton szerencsére nem kellett korán kelni, mivel valamennyiünk futama késõn kezdõdött. Így volt idõnk nyugodtan megreggelizni és elvégezni a bringákon az utolsó simításokat. A 100-as nõi mezõny fél 11-kor indult. Erre a távra összesen 50 nõ nevezett, ami a magyar versenyekhez képest meglehetõsen nagy szám. Elõször beálltam Vajda Márti mellé (elsõ sor), de ahogy a tömeg nõtt, rájöttem, ez nem a nekem legmegfelelõbb hely. Hátrébb húzódtam, és vártam a rajtot. Pontban fél 11-kor elindult a mezõny. Az elsõ három km-en próbáltam tartani a tempót a többi lánnyal. Azonban a 195 feletti pulzusom és a levegõhiány figyelmeztetett, hogy nem szabad tovább erõlködnöm. Visszavettem a lendületbõl és nyugodt tempóval másztam meg az elsõ hegyet. Kb. 1 óra alatt értem a 14 km-nél lévõ itatóponthoz. Ezután dimb-domb következett. A férfi százas élboly (20-30 ember) fél órával a rajtjuk után, úgy háromnegyed 12 körül elõzött meg. Kis idõ múlva, nem sokkal lemaradva az élbolytól, Vinczeffy Zsolt és Specziár Viktor is lehagyott, de közben nagyon kedvesen bíztattak engem. Egy hosszú, aszfaltos szakasz után újra bevezettek minket az erdõbe, ahol egy újabb itatópont várt. Igyekeztem sokat enni, mert rosszat sejtettem. Ez nemsokára be is következett: a Hallstadti-tótól elõször egy szûk aszfaltos, majd murvás úton kellett mászni felfelé. 4 km/órás átlagsebességgel tekertem a kegyetlenül meredek úton. Az osztrákok lelkesedésérõl tanúskodik, hogy a szerpentinen minden kanyarban állt valaki aki szavakkal, kolompokkal buzdította a tekerõket. Sajnos, a szerpentin tetején még rosszabb várt ránk - egy hosszú, aszfaltos, 30 %-os emelkedõ. Eleinte próbálkoztam tekeréssel, de pár méter után feladtam. Kb. 10 percig toltuk a bringát és szurkoltunk azoknak, akik képesek voltak, és hajtottak felfelé. Az emelkedõ tetején nagyon jól esett újra visszaülni a nyeregbe. Itt is nagy drukkoló tömeg fogadott bennünket. Az egyik turista bácsi, amikor meglátott engem, a hátam mögé pattant és vagy száz méteren keresztül tolt fel az emelkedõn. Kicsit mentem saját erõmbõl, majd egy másik bácsi próbált segíteni rajtam egy újabb 100 méteres tolással. Nagyon vicces volt. Egy újabb itatópont és nagy kajálás (süti, alma, banán, narancs, kóla, kávé) után újult erõvel indultam neki a következõ emelkedõnek. Széles murvás úton kanyarogtunk egyre magasabbra. (Itt hagyott le a 220-on indult Halász Robi és itt ismerkedtem meg személyesen Olaffal.) Mint kiderült, az eddigi "kellemes" emelkedõk csak az elõjátéka volt annak, ami ezután következett. Egy turistaösvényre vezettek be bennünket, ahol eleinte tolni, majd csak a hátunkon lehetett vinni a bringát. Ezen a szakaszon csak két dolgot sajnáltam: 1. bicikli is van velem (nélküle talán élvezetes lett volna az útvonal) 2. Ha többet túráztam volna az utóbbi idõben, talán könnyebben ment volna a 10 kg-os bringával a felfelé lépkedés. 47 perces cipelés után végre felértünk a hágóra. Még elképzelni is rossz, hogy az élboly ezt a szakaszt futva teszi meg. Sajnos, a tehenek által kijárt lefelé vezetõ út sem volt a többség (természetesen ide tartozom én is) számára tekerhetõ. Tehát - toltam lefelé is, de ez most valahogy pihentetett. A lejtõ alján újabb itatópont, és nagy zabálás (Powerbar, sportital, kóla, szendvics) következett. Innen egy hosszú murvás lejtõ és még egy hegy volt már csak elõttünk. Bár már nagyon fáradt voltam, másfél óra alatt sikerült a következõ 20 km-t is megtennem. Sajnos a hegy tetején már nagyon esett az esõ, a szemüvegem homályos lett, így kénytelen voltam levenni. Mivel nem láttam az utat, a szokásosnál is lassabban tudtam csak lefelé menni. Szerencsére ekkor ért utol Zsolt, így a hátralévõ 15 km-en mindig figyelmeztetett, a rosszabb, csúszósabb szakaszokra. Sajnos itt már a balesetek is óvatossá tettek minket. A legdurvább a cél elõtt történt - egy srác kisodródott a kanyarban és a szalagkorláton keresztül a patakmederbe esett.
Végül 8:18 alatt értem be a célba, ami lényegesen jobb, mint amire számítottam. Nagy küzdelem volt, úgy érzem nem voltam kellõképpen felkészült, de mégis, nagyon örülök, hogy ott voltam, hogy bevállaltam, és hogy teljesítettem.
A szervezés remek volt, a pontokra állított emberek rendkívül lelkesek és odaadóak voltak, a nevezési díjért a maximumot kaptuk. Nem is szólva azokról a lelkes szurkolókról, akik még a zuhogó esõvel is dacolva tapsolva, kolompolva biztattak bennünket a legnehezebb szakaszokon is.

[Prefi]

Halika!
Fájó szívvel olvasom történeteiteket!
1. Tök jó lehetett végignyomni a külföldi maratonokat (soksoksok gratula mindenkinek!). Én életemben eddig össz 1-en, a tavalyi Szilvásváradon voltam, és sztem az is tök jó volt. Na akkor ezek milyenek lehettek...
2. Eddig egész évben kb 500 km-et bringáztam, mert nyárig tanultam, nyártól meg dolgozok :'( :'(

Na bye, és még1szer gratula, és tekerjetek helyettem is

Prefi :'( :'(

[korte]

Hûha! Gratulázás a maraton menõknek!

Na nem azért, hogy én itt a nagyokkal próbáljak versenyezni, vagy mi, de csak úgy elmesélem, hogy vasárnap a Mecsekben kerekeztem. Csak néha gondoltam arra, csak az elsõ kereket kellett volna vinni, mert erõsen Para-túra jellegûre sikeredett a dolog. ;D

Nem volt nagy túra, mert szombat estétõl vasárnap délutánig szakadt az esõ, így csak valamikor délután fél három környékén tudtunk elindulni Pécsrõl, az Éger-völgyi parkerdõ szélétõl, kb. 260 méterrõl. Elõbb a ZK+ jelzést, majd a K+ jelzést követtük, majd Patacsi-mezõn áttértünk a K jelzésre. Ekkor már hihetetlen magasságot, a mintegy ötszáz métert ostromoltuk.
Remete-réten berágtuk a szendvicseket, majd önbizalom-, de fõleg erõgyûjtés után úgy döntöttünk, felmegyünk a Büdös-kúti kulcsosházhoz. Sajna a névadó kútból már nem folyik víz, de Ferenc forrás még csordogál. Itt kissé szomorúan gondoltam a régi Kék-túrás vándortáboros idõkre, amikor a források még sokkal több vizet adtak. Kellemes meglepetés volt, hogy a kulcsosházat szépen gondozzák, bár ha jól tudom, már nem lehet fizetõ vendégként ott aludni.
A háztól aszfalton visszamásztunk Remete-rétre, és onnan jött a száguldás lefelé. ;D Kb. 50-nél a szerpentinen azon gondolkodtam, hogy ezért megérte ennyit küzdeni.
Hogy mennyi volt ebben a küzdés? Már belenyugodtam, hogy mindig több, mint amire a zember naívan számít. ;D
Alaphelyzetben volt a zúzott kõ, és az esõnek köszönhetõen a sár. Na nem baj, van víz, szappan, defektjavító. Szerencsére utóbbira nem volt szükség. Sárból viszont jutott elég, olyan vastagon, hogy néha csak forgott a hátsó kerék, de elindulni nem tudtam, ha leszálltam, akkor meg öt centire süppedtem. Késõbb, a K jelzésen azon méláztunk (tolás közben), hogy vajh' Rockenbauer Pálnak volt-e igaza, hogy gyalog járta az országot. Meg azon is gondolkodtunk, hogy ült-e már biciklin az az ember aki kijelölte a kerékpárral járható utakat... itt ismét Para-feeling tört rám.
Szerencsére egész úton jó volt a hangulat, segítettük egymást, és persze mindannyian amatõrök és kezdõk voltunk, így nem volt gond várni a másikra. Kicsi, körülbelül 30 kilométeres kör volt, de pont elég volt mazsolányi tapasztalatomhoz és edzettségemhez.
A rengeteg verítékért bõven kárpótolt a csodás táj és az erdõ lehellete, a tisztások felett lebegõ pára hihetetlenül titokzatos és megnyugató látványa. Annak ellenére, hogy fájok, szellemileg teljesen kipihentnek érzem magam.

Bocsi, hogy hosszú voltam! ;D

Körte

[lensver]

cheesy, és többi érdeklõdõ:

SSS pontos ideje jövõ héten kedd vagy csütörtök du. 18-tól!

De szerintem inkább legyen a kedd, okés? Esõnap csütörtök.

Muci: hát ez fantasztikus irás volt! :-X

[cheesy]

Hali,

Hol lesz ez az amatõr VB? Ez lenne a Saalbach?Szóljatok az SSS pontos idejérõl.

[muci]

Sziasztok Bringás lányok és bringás lányokat kedvelõk! Mint cheesy írta, mi is ott voltunk Salzkammergut maratonon. (Bors+Muci). Az idei aktív nyaralás méltó befejezése volt ez a maraton. Szóval, az úgy kezdõdött, hogy mivel eddig az összes Duna Maratonon részt vettem, úgy döntöttem, idén kihagyom (Ebben az idei Buda maraton szervezési "hiányosságai" is erõsen közrejátszottak). Már régóta terveztem, hogy egyszer el kellene menni a DOLOMITI Superbike elnevezésû, legendás hírû olasz MTB maratonra. Ez a hegység a szívemhez nagyon közel áll, azóta, hogy elsõ bringatúráink egyike során áthaladtunk a Cortina környéki hegyeken, megmásztunk pár hágót, hatalmas csomagjainkkal és láttuk a lenyugvó Nap vörös fényét a dolomitsziklákon. Szóval megszületett a terv: Duna maraton helyett, irány a Dolomitok egy hétre, benne a maraton, a következõ hétvégén, pedig átmegyünk a Salzkammergut maratonra, ami onnan "csak" 300 km. Sajnos, legnagyobb bánatomra Borsom, új munkahelye miatt, végül nem tudott eljönni csak a 2. maratonra. A Dolomitok fantasztikus volt. Csütörtökön mentünk Pter barátommal, nagyokat bringáztunk, túráztunk, jókat ettünk, ittunk. A maraton vasárnap volt 3000 m szint 111 km-en. Ez így nem sokat mond, de iszonyú kemény volt. A rajt 1200 m-en volt, a legmagasabb pont, pedig 2200-on volt. Itt már eléggé kapkodtam a levegõt. A maraton nevezési díja 30 Euro volt, amiért kaptunk egy VAUDE szélálló mellényt a verseny felirataival ékesítve, iszonyat jó ellátást a versenyen, tésztapartit hideg sörrel a verseny után, ja és 3 éjszaka ingyen szállást a sportpályán saját sátorral, zuhanyzási lehetõséggel. A maraton után 2 "pihenõnapot" tartottunk. Elsõ nap 20 km gyalogtúra a Drei Zinnen körül, 2. nap 10 órás kúszó- mászótúra 2000m szinttel, a Cliffhanger forgatási helyszínein, az ún. Ivano Dibano Via ferrata útvonalon (drótkötéllel biztosított) a végén 24 m hosszú függõhíddal 2900m felett. Iszonyatosan kikészültem. Ez volt a legkeményebb nap. Utána lájtosabb bringázások jöttek 16-20% emelkedõ 2400m-re, majd átmentünk Bad Goisern-be, elbringáztunk Halstattba, megérkezett Borsom is és szombaton lenyomtuk a 2.maratont. Ez szintén nagyon-nagyon jó volt, bár a 100 km-es táv jóval könnyebb volt, mint a Dolomitokban. Mivel hasonló nehézségre készültem így túlságosan beosztottam az erõmet és nem hoztam ki magamból a maximumot. Borsom viszont fantasztikusat ment 8:18-al. Iszonyat elszántsággal képes az emelkedõkön tekerni. A legtöbb fiú is megirigyelheti. Õk 3/4 órával korábban indultak mégis csak a maraton végefelé nagy nehezen tudtam utolérni és onnan együtt mentem vele az eleredõ zuhogó esõben. Útközben sokat fotóztam (a versenyen is), majd megpróbálom valahova feltenni a képeket. Jövõ héten majd mesélünk az SSS-en is. Szóval fantasztikus 10 nap volt. Jövõre remélem újra sikerül valami hasonlót összehozni. Saalbachba is mindenképp megyünk aug. végén.

[adamm]

Jövõre szervezhetünk kis BMFT-s buszt kifelé
Addig is, mint írtam, aug végén lesz ez az amatõr világbajnokság, ahol maratonok is lesznek, 4x, DH is, és viszonylag ócsón ki lehet jutni. Hatalmas buli lesz, jöttök?
SSS-re jelentkezem!

[lensver]

Jó, akkor marad jövõ hét kedd és csütörtök.