149 hozzászólás a témában

[lensver]

Sianis, te azért büszkélkedhetsz egy kis irói vénával, azt hiszem.

Ez a topik valóban sok szép irást tartalmazt. Érdemes lenne õket kiadni valami könyv egy részeként!!

A gyõzelemrõl: ha valaki ezért bicajozik, akkor szerintem sokkal kevésbé élvezi a dolgokat. Számomra a legszebb bringás élmények nem azok voltak, amikor versenyen voltam és helyezést értem el. Arra csak azt mondom, hogy tök jó volt, poén volt, de nem hasonlithatnám orgazmushoz, vagy karácsonyi ajándékhoz. De az emberek sokfélék, és valakinek biztosan a nyerés okoz ekkora örömöt.

Nekem nemrég újra eksztatikus élményben volt részem, mikor Gardán föltekertem egy 1800-as, illetve 1600-as csúcsra. Fölfele tekerés közben a panoráma teljesen mámorossá tett, és néha már magamban beszéltem (ilyeneket, hogy: "ó yeah" vagy "o yeah mi gente", stb... - ezek ilyen hangulatjelzõ kifejezések ;D ), bár közben tök egyedül voltam. Mindez azonban cseppet sem keseritett el, sõt észre se vettem, mert komolyan mondom, mintha valami extazi tablettát szedtem volna be. És aztán ott álltam a csúcson: nos EZ az igazi gyõzelem - mikor az ember önnön erejébõl fölmászik oda, és körbenéz. Akkor szeretettel simitottam végig paripám oldalán, hisz Õ vitt engem oda föl, s közben egyszer sem hagyott cserben semmiben sem. Õ volt a társam, neki köszönhetem részben, hogy átélhettem azt a gyönyört!

A bringázás valóban lehet szerelem, a bringa pedig a hitves, a szótlan társ. Néha engedetlen és sipitozó. Néha házsártos és makacs. Máskor csendes és hûséges.
Minden csak az ember lelkiállapotától függ.

[sianis]

Nos arról, hogy kinek mit jelent a bicajozás ott az elitben, hát errõl már Setike tudna neked mesélni, hogy némelyik ur/hölgy mennyire veszi komolyan a versenyt, mennyire bicajozik a közönségnek, ill. magának

[sianis]

Hát igen....és ez csak írás...és most gondolj bele abba, hogy ez csak halvány közelítés ahoz ami mga a bicaj, maga a valóság...

[kalaius]

Olyan mint életed legjobb sex-e keverve a karácsonyi izgalommal, ezt szorod meg 100-al, ez már kezd közelíteni, de ez még nem fedi a valóságot...

"Take your best orgasm you ever had,multiply it by a thousand,and you are still nowhere to it"
(thnx rasnak a zoriginál nyelvû CDért)

Szabályosan borsódzik a hátam az írásaitoktól

nekem is.mennék már tekerni,de nagyon ;D

[Jorus]

Szabályosan borsódzik a hátam az írásaitoktól.

[sianis]

Ui...Bocsika, hogy elfoglalom a képernyõt

[sianis]

Mit jelent a bicajozás?
Szenvedély? Nem az túl kevés...
Élvezet? Még mindíg kevés...
Had próbáljam meg szavkba önteni, mit is érez egy fanatikus bicajos, kinek nemcsak sportot jelent a bicaj, nem egészséges életmód, nem életstílus, hanem egyszerûen életfeltétel...

Tehát mit is jelent a bicajozás? Olyan mint életed legjobb sex-e keverve a karácsonyi izgalommal, ezt szorod meg 100-al, ez már kezd közelíteni, de ez még nem fedi a valóságot...
Vegyük hozzá a félelmet és az izgalmat...és a dicsõséget...
Tehát félelem...mikor félsz? Mikor fent állsz a lejtõ tetején, vagy mikor eldurran a rajtpisztoly? Mikor félsz? Mind1...lényeg, hogy van benned egy kis félelem...valószínû, hogy az ismeretlentõl, mert sosem tudod mi vár rád...de te is tudod, hogy mikor megindulsz lefelé, akkor kitisztul a fejed, tompulnak az érzékszerveid, ahogy belesüvít a szél az arcodba, máris pumpálódik beléd az adrenalin, és mikor leérsz, kitisztul a gép, és rájössz, hogy ezért érdemes élni, ha másért nem is hát ezért bizos...

Izgalom?

Én akkor szoktam izgulni, mikor meghallom, hogy hétvégén megyünk a hegyekbe, vagy hogy ilyen olyan maraton lesz...vagy mikor Setike szól, hogy party lesz és szeretettel várnak...

Dicsõség!!!

Nem a gyõzelem nyújtja számomra, mert nyerni még szerintem sokáig nem fogok, legalábbis nem valószínû, bár soha nem lehet tudni...nem a pénz az érem, vagy a sajtóba való bekerülés a dicsõség, hanem az, hogy tudod, hogy lejöttél egy számodra nehéz lejtõn, vagy beadtál egy szép figurát, attól függ, hogy milyen bicajos szakágat ûzöl. És ha nem vagy profi, akkor már az is dicsõség, hogyha beérsz a célba...és tudod, hogy végigcsináltad...akkor is ha utolsó vagy akkor is ha elsõ...bár aki lsõnek ér be az nem biztos hogy túlzottan örül, mert õ már hozzászokott ehez az érzéshez...akinek nem inge ne vegye magára...

És ami nekem eddig talán a legszebb élményem?

Tartsatok gyerekesnek, de nekem rettenetes öröm volt, mikor a BMFT megtapsolt a Tisza Maratonon mikor beértem....abban a pillanatban elsõnek éreztem magam, és nem érdekelt, hogy milyen fáradt vagyok egyszerûen örültem neki, hogy ilyen barátaim vannak, és ez többet ér attól mintha elsõnek érnék be...

Szóval a bicajozás az élet...természetesen a szerelem áll az elsõ helyen, de a második hely is elég lesz neki...


Szóval ezt jelenti nekem a bicajozás


Üdvözlet....Sianis

[zsol-T]

;DNagyon tuti ez atéma, és szinte minnyájan a szívembõl szóltatok. ;D
:oVan viszont egy dolog, nem tudom ki hogy van ezzel; ??? én a bringát szinte a testrészemnek érzem, és amióta én magam szerelgetem ez csak egyre erõssebbé válik. kis lakásban élek mégis a bringámnak kötelezõ helye van A LAKÁSBAN , és nem bírom ki, ha elmegyek mellette, hogy minden ok e rajta, vagy meghúzzam a féket, hozzáérjek v. miegymás....ez a szerelem.

Elmondani valóban nem könnyû, hogy mi ez számunkra, ehhez csak azt tenném hozzá, hogy az öcsém eddig is bringázgatott, és most elvittem elsõ maratonjára(a tudta nélkül beneveztem, miután neki adtam az elõzõ bringámat) III. Bükk marcira - gondolhatjátok elképesztõen élvezte, ezekután, már el sem tudta képzelni, hogy nélküle induljak a Mátrába.

Egyébként a Maraton a mindenem!! ;D ;D

[-kisvajda-]

Ez akkor történt, amikor 1200m magasban láttunk egy montist aki EGY karral bringázott, mert a másik hiányzott neki.

hûûûû...ez az igazi bringás...
és én is igy vagyok valahogy...ha levágnák mind2 lábam még ugy is bicóznék...egy SPD üléssel, DH ezerrel...haverok meg eltolnak a fogasig
midnenesetre ez egy életstilus,m életforma aminek megvan a maga feelingje, zenéje, kajája stb ;D

[lensver]

Ezt a topikot azért hozom fel, mert a Gardán még jobban rájöttem arra, hogy mennyire szeretek bringázni. Ez akkor történt, amikor 1200m magasban láttunk egy montist aki EGY karral bringázott, mert a másik hiányzott neki.

Akkor belémnyillalt az, hogy "úristen, mennyire szerethet ez az ember tekerni, hogy még akkor is folytatta a cangázást, miután elvesztette egy karját! Mekkora lelki erõre volt szüksége, és mekkora imádatra, hogy legyen ereje a folytatáshoz"
Hát ilyen az, amikor az ember teljes szivbõl csinál valamit.
Kiváncsi vagyok, õ mit válaszolna, ha föltennénk a kérdést neki: "Neked mit jelent a bringázás?"

Azóta gyakran gondolok RÁ, s bár Õ ezt nem tudja, örök példám marad.

[yalaman]

Az lesz majd a király tényleg ha még a nyolvanat már felülrõl ütöd és még a csajok is érdelkelnek. Kekem is ez az életcélom! Úgy legyen...

[lor]

lens: :-))))
mclane: fíl dö páver!!

[McClane]

Mit jelent a biciklizés?
Többször próbáltam haveroknak, rokonoknak elmagyarázni, de hiába.....nem lehet elmondani, vagy leírni.....egyszerûen érezni kell.

[lensver]

lor: talált süllyedt.

[lor]

lens te pedig a fiatal csavok feneket fogod nezegetni?

LG ott vigyorogtam az otprobaknal az asztal mogott! :-)
vagy kint voltam a terepen valahol!

[lensver]

Éljen sokáig minden ilyen ember, aki imád, szenvedélyesen csinál valamit - legyen az sport vagy mûvészet, vagy szellemi dolog.

[Lovas_Gabi]

LOR!
nem tudom, emlékszel-e az Olimpiai Ötpróba sorozatra?

Ott is volt egy akkor 70 év körüli öreg, aki falubájkkal öltönynadrágban, csiptetõvel fehér ingben 100 km-en indult, tekert és szintidõn belül be is érkezett. (Talán DODÓ bácsi volt)
Mindenki csodálta, tisztelte és õ is közvetlen volt mindenkivel.
Neki is sokat jelenthetett a kerékpár.
Több alkalommal is tekertünk együtt vele.
Sajálom, hogy már meghalt.
Ha ezt elérem én is, akkor már megérte.