PBG,
Kiskubai (+ más tapasztalt wattmérõs sporttárs?): Lehetséges illetve szokás-e (hozzávetõleges) teljesítményt mérni, ha csak magasságmérõ mûszerünk van
és hegyre megyünk? Hasonló-e az alantiak szerint (azaz közvetve) kapott eredmény ahhoz, amit a wattmérõ mutat? Mennyi az eltérés, mennyire megbízható?
Pontosabban, ha olyan magasságmérõnk van, ami a pillanatnyi
emelkedés sebességét (függõleges sebesség, vertical ascent speed, climbing speed) is méri illetve naplózza. A jobb magasságmérõk ilyenek, ez az érték fontos információ, például arra is következtethetünk, hogy hány perc (óra...) még a hegycsúcs ebben a tempóban.
Így ráadásul egyszerûen lehetségesnek látszik a teljesítményt is megkapnunk, legalábbis a következõ - elismerem, korlátozott és egyszerûsített - modell szerint:
Teljesítmény [W] = erõ [N] * emelkedési sebesség [m/sec] = össztömeg [kg] * 9,81 [m/s^2] * emelkedési sebesség [m/sec]A szokásos biciklis mûszer (helyesen, azaz ergonómikusan),
m/min értéket mutat (függõleges sebességre), így azt 60-al osztani kell.
Példa (saját):
95*9.81*15/60=233 W
Magyarázat: a „modell” elhanyagolja a közegellenállást (tehát minél meredekebb az emelkedõ (minél kisebb a sebesség

), ez a közelítés egyre jobb (egyre kevesebb hibát okoz)), a gördülési ellenállást, a kerékpáros + kerékpár rendszer egyéb veszteségeit. Azaz síkon vagy lefele nem mûködik, de 3-4% emelkedõtõl már egyre jobban.
Példám teljesítménye amúgy kb. 3 W/kg-ot jelent, nem kell mosolyogni. (78 kg testtömeg, a maradék 17 kg ruházat, kulacsok, 1,5 kg lakat, egyéb fölösleges kényelmi kacatok, szerszámok, fényképezõgép, könnyû csomagtartó - azaz egynapos, könnyû túrafelszerelés.) Sõt az átlagteljesítményem inkább csak 180 W volt (2,4 W/kg), a csúcs meg 420 W (5,4 W/kg).
A többi elemi fizika:
munka egyenlõ
erõ szorozva irányába esõ
elmozdulással (pontosabban erõvektor út szerinti skalárinterálja), a
teljesítmény ennek idõegységre vett része, így
erõ szorozva
sebességgel (helyesebben az erõvektor [ami itt egyszerûen a gravitációs erõ[vel egyenlõ nagyságú, ellentétes irányú izomerõnk]] és a sebességvektor skaláris szorzata).
Gyakorlatban: az állandó
ÖsszTömeg*FöldiGravitációsGyorsulás/60,
egyénre (+ biciklire, kulacsokra, stb.) jellemzõ értéket mindenki elõre is kiszámolhatja magának (ez a példámban 95*9.81/60=15.53, kerekítsük 16-ra, ezzel kicsit csalunk a javamra, ez ellensúlyozza a veszteségeket), így akár menet közben is azonnali (hmm, kis késleltetésû) wattmérõnk van: a mûszer által mutatott függõleges sebesség értéket fejben megszorozzuk ezzek a ránk jellemzõ állandóval, s máris Wattban kapjuk meg a teljesítményünket! Pl. ha 10 [m/min]-t látok az 160 W, 15 az 240 W stb., hamar bele lehet jönni.
Ha a mûszer naplózza is a hegy meredekségét és a pillanatnyi függõleges sebességet, akkor utólag alaposabban ellenõrizhetjük leadott teljesítményünket illetve megszerkeszthetjük teljesítménygörbénket (ismétlem, csak hegyre fölfele mûködik, de épp az az egyik legérdekesebb).
Ezt kéne „igazi" teljesítménymérõvel (wattmérõvel) ellenõrizni illetve ennek alapján esetleg pontosabban meghatározni a modell hibáját és korlátait.
(Persze mindezt csak érettségi után.)
Fölmentem így pár meredek, 5%-nál nagyobb átlagemelkedésû hegyre (pl.
Col du Coq a franciaországi Chartreuse hegységben), és az „eredmény”, amit e fenti módon kaptam, jó összhangban volt a várakozással. A TdF középmezõnye hegyen kb. 20 m/perc átlagemelkedést ér el (a menõbbek 30-nál is többet), én sajnos csak 12-t (de ezen a túrán nem volt ideális az áttételem, 39/26 ott nekem sok, kipróbálom egyszer a másik biciklimmel, 30/25-el), bár igaz, megpakolva

. Õk viszont ráadásul többet is mennek, a példámban mért félnapos túrám 64 km volt, õk kb. a dupláját - naponta! No de õket fizetik mindezért, én meg fizetek, hogy mehessek.
Végülis a teljesítménymérést
légnyomásmérésre vezettük vissza, ami ugye nem kis teljesítmény

. Az igazi wattmérõ nyilván jobb, mert pontosabb és tényleg pillanatnyi értéket mér, no meg mindig mér, nem csak hegyre föl.