717 hozzászólás a témában

[zeezoltano]

15 percig módosíthatsz a hozászolásodon nem kell minden gondolatért újra postolni.

[becsap]

És a belógó szederágak? Az tán smafu? 1-2 még okés, na de vagy 400?

Akkor jó, ha fáj!

[becsap]

Én úgy vettem észre hogy szándékosan lettek berakva földutak.
Pl. Szajláról majdnem közvetlen lehetett volna Bükkszékre menni aszfalton. Rövidebb is lett volna.

Na az a szántóföldezés igazi büntetés volt! Fõleg az ígért 93 km meghosszabodása miatt.
Mielõtt drága Zoli engem osztana, hogy az a plussz 6 km nem sok, el kell mondani, hogy az! Fõleg, ha 91 km-nél defektelsz és úgy döntesz, hogy 2 kilit simán letolsz akár felnin is, mert kell a jó idõeredmény. Ehelyett szerelhetsz egy csomót, és még sokat is vesztettél azon a 2-3 kilin amikor még nem tudtad, hogy mennyi van hátra. Ismét 25 perc hátrány....

[becsap]

3, Azok a "gyengébbek" csak önsajnálatból hiszik magukról, hogy azok, egyszerûen le sem akarják tekerni a távot. Sajnos ez az igazság, bárhogy is fáj neked. Nem érzem magam erõsnek, de napi 50km-t 1000 szinttel bármikor megyek 4X egymás után.
[...]
Nem tudom mivel foglalkozol, de ne hidd azt, hogy mindenki, mindig akkor megy szabadságra, amikor neki úgy tartja kedve

Már egyszer mondtam, mondom még egyszer.
Nagyon könnyû bárkirõl, bármit hinni, mondani úgy, hogy nem is ismered! Akik ott voltak, akikkel beszélgettünk azok tudják, hogy Sengakovnak mit jelentett ez a verseny, és mit szenvedett azért, hogy az utolsó napot is le tudja nyomni!
Hidd el! Pontosan tudja, hogy mûködik a szabadságolás!

Plussz: Annak mi értelme, hogy kinn töltesz fél napot, és így kicsúszol a szintidõbõl? Annak még annyi értelme sincs, mint mint váltani!
Mielõtt én is kapnék, az össze napot végigtoltam, egész tûrhetõ eredménnyel a defektek ellenére!

[Dante]

Én csak egy füves szakaszra emlékszem ahol nem vágva volt a fû, hanem lesimítva a mezõny által.
Vagy volt több, csak fáradt voltam? :-)

És a belógó szederágak? Az tán smafu? 1-2 még okés, na de vagy 400?

[_Alex_]

-Fetzer Robinak össze kell dobnunk egy damilos fûkaszára és egy metszõollóra valót.

Én csak egy füves szakaszra emlékszem ahol nem vágva volt a fû, hanem lesimítva a mezõny által.
Vagy volt több, csak fáradt voltam? :-)

-Dénesnek a Devianton igaza van - nem szégyen berakni aszfaltot, hogy ne kelljen 10 km-eket a szántásban csapatni. (ez esõben nem lett volna vicces)

Én úgy vettem észre hogy szándékosan lettek berakva földutak.
Pl. Szajláról majdnem közvetlen lehetett volna Bükkszékre menni aszfalton. Rövidebb is lett volna.

[H.Zoli]

Ebben az országban úgylátszik mindenki iszonyatosan okos, és brutálisan erõs! Csak azt nem értem akkor miért csak 153-an álltunk a rajtnál Nagymaroson!
...... de könyörgöm adassék már meg a gyengébbeknek a lehetõség hogy részt vehessenk, akár váltóban, miért fáj ez nektek. Jah mert nem tudtatok ott lenni, vagy mert nem mertetek ott lenni!

Úgy látom egy vödörben ülsz és csak a saját mondókád visszhangzik a fejedben!
1, Azt hiszem, nálam jobban kevesen drukkoltak ennek a versenynek a sikeréért.
2, A nem a versenyt kritizálom, hanem a csapatértékelés módját furcsállottam.
3, Azok a "gyengébbek" csak önsajnálatból hiszik magukról, hogy azok, egyszerûen le sem akarják tekerni a távot. Sajnos ez az igazság, bárhogy is fáj neked. Nem érzem magam erõsnek, de napi 50km-t 1000 szinttel bármikor megyek 4X egymás után.
Példaképnek ott vannak Bocáék, nem azok a kimondott ultraversenyzõk a párjával,mint ahogy a Hudák Szilviék sem. Szilvi fél napokat töltött a pályán, de végignyomta. Esetleg megnézheted a nõi párosokat is, a Virágoknál (õket ismerem) egy master1 és egy master2-es korú tök amatõr versenyzõ nyomta le a távot.
Nem tudom mivel foglalkozol, de ne hidd azt, hogy mindenki, mindig akkor megy szabadságra, amikor neki úgy tartja kedve

Az meg egy másik történet hogy végig kell menni egy ilyen versenyen, és utánna kritizálni azokat amkik valamilyen módon megcsinálták. Nem tudom miért fáj egy ilyen lebonyolítás olyannak aki ott se volt, persze tudom hogy drága meg más dolog is van az életben mint monti versenyeken lenni fotózni stb stb, de legalább olyat ne kritizálj amit nem láttál élõben. (nyilván ez Zolinak szól és nem neked Röfike!)

A pirossal kiemelt résznél nem érzel egy kis ellentmondást?
Ezt a fotós dolgot nem értem, megmagyarázhatnád.
És megnyugodhatsz, jövõre, ha a fõnököm és a térdem is úgy akarja (nincs mit szépíteni, vén f@sz vagyok;)), akkor a párommal (neki is térd függõ a dolog) végig megyünk duóban, ha fél napokat töltünk a pályán, akkor is. Pedig mi sem vagyunk hosszútávosok, sõt még erõs középtávosok sem. Vagy megyek szólóban, úgy sem lesz lassabb és legalább lesz aki feltartja a záró motorost.

Jó dolog a véleménynyilvánítás, de „lenézni” azokat, akik váltóban indultak és így nem tekerték végig a napi 100 kilométert (átlag és a 4. nap 65, tudom), szerintem nem szabad.

Tanulj meg olvasni, semmiféle lenézés nem volt, a verseny értékelésével nem értek egyet.

Pont.

[Dante]

Pár konstruktív javaslat a szervezõknek, hogy jövõben még jobb lehessen:

-Pénzdíjat csak az abszolút helyezetteknek adnék, de ott az elsõ 6-10-nek. Láttam a célban pár szóló versenyzõt olyan szomorún ücsörögni, holott összetettben 4-5 órával jobban mentek, mint sok díjazott...lehet csak velem van így, de én ezt baromira sportszerûtlennek és igazságtalannak éreztem.
-Beszólítást szintén abszolút sorrend alapján. Annak semmi értelme, ha mindig megelõzöm az elsõ 500 méteren ugyanazt a 20 embert a susnyában, s engem is megelõz másik 20 ember, akik a sors iróniájából nem lettek beszólítva. (például master 4. hely nem volt, holott az volt a legdurvább mezõny, s olyan kategóriák meg be voltak, ahol volt 2 induló...)
-A duókat kötelezném az együtt haladásra, a legtöbb duó két szólóversenyzõként mûködött. (sõt, jelen helyzetben a duóknak értelmét sem nagyon látom)
-Mindenképpen kell meleg vizes zuhanyozó - ez így nyáron, jó idõben, jó volt, de 10 fokban, esõben, már korántsem lett volna vicces.
-Fetzer Robinak össze kell dobnunk egy damilos fûkaszára és egy metszõollóra valót.
-Pólót (mezt) csak a végén adnék, s be lehetne vezetni a színes pólókat, mint a többi többnaposon (sárga az összetettben vezetõnek stb).
-Dénesnek a Devianton igaza van - nem szégyen berakni aszfaltot, hogy ne kelljen 10 km-eket a szántásban csapatni. (ez esõben nem lett volna vicces)
-Nagyon, nagyon hiányzott a frissítõpontokon a kóla, vagy bármilyen koffeintartalmú cucc. Szerencsére Zerge megszánt.
-Egyszer és mindenkorra el kellene kerülni a reggeli 30 perces rituálét a WC elõtt a sorban állással. Kell Toi-toi, ha nem elég az infrastruktúra. (már most sem volt elég, nagyobb mezõnynél fõleg nem lesz)
-Szigorú kempingszabályzat kellene. Döbbenet, hogy vannak, akik éjfélig pofáznak, s nincs az a füldugó, ami ezen segítene. Beszélgetni nem csak a sátorban lehet, arrébb illett volna sétálni.

No, ezek csak javaslatok, nem fikázás, lehet megfogadni, vagy rugdosni érte.

[_Alex_]

http://www.merkaptse...ep.php?id=78246

[Szekszárd Maraton]

Egyelõre csak annyi: Nagyok vagytok, köszönet azért, hogy megbíztatok bennünk, és ennyien elindultatok! Kössz a biztató szavakért és a kritikákért is, ezekbõl igyekszünk tanulni.

Ígérem, jövök majd vissza a részletes reagálásokkal, most megyek kocsit takarítani, négy nap után úgy néz ki, mint vmi melós busz. :-)

Robi

[kasza]

Másfél éve, 53 évesen ültem elõször montira, mert muszály volt. Korábban csak gyerekként bringáztam (elmentem a kocsmába borért, pékhez kenyérért vagy csak úgy csapattam egyet a gáton). Ha nem indulhatnék versenyeken, nem lenne erõm rendszeresen tekerni. Tudom, hol a helyem. Rajtnál a végére állok, a gyorsakat elengedem, de ugyanazt a pályát teljesítem, mint a "profik". És nagyon élvezem.
A két fiam tizenéve nyomják montival. Az elsõ versenyeiken (mikor még a Duna maraton a budai várból indult) még az utolsó beérkezõket is ünnepelték. Értem én, hogy az idõ pénz, de a mostani egynapos versenyeken lehangoló az elbontott célba érkezni. Ezért nem indulok hosszún.
Fantasztikus volt ez a 4 nap, minden pillanatát élveztem. Köszönöm a szervezõ-bonyolító gárdának. Nagyot alkottak, és remélem, hogy tartósat, maradandót is. Ki nem hagynám jövõre sem, és jövõre már a fiaimmal együtt indulunk. (Persze most is végig velem voltak, végig hárman ültünk a bringán, de csak én tekertem. Ahhoz képest egész jó idõket nyomtam. )
Egyedül nem merek terepen edzeni, csak a versenyeken jutok terepre. Most volt a terepbõl habzsi-dõzsi! Sose gondoltam volna, hogy ilyen emelkedõket megtekerek, vagy legurulok ott, ahol még lenézni is csak fél szemmel mertem. Mit legurultam, versenyt száguldottam!
Fantasztikus volt minden. Imádtam a kis falvak szurkolóit, a rezesbandával kísért frissítést, még az én perverzen válogatós igényeimnek is megfelelõ ellátást. Szinte már hiáyzik az ágyúlövésre rajtolás, úgy hozzászoktam.
És mennyit tanultam! Már tudom, hogy a kompressziós zokni nagyon jó dolog, a neogranormon életet menthet, és tudom, milyen a kígyóharapás defekt. Megtanultam, hogy defekt szerelés után visza kell akasztani a féket, és ha a gyorszárat nem szorítom vissza, akkor abból bukfenc lesz.
És úgy jó célba érni, hogy a cél még áll, és még szurkolnak. Mert szurkolni is nagyon jó volt. Mindenkinek.

[zeezoltano]

Na igen, az éjszakai szirénázás viszont hanyagolható lett volna.
Bükkszéken reggel az egyik sátorszomszéd kérdezte hogy ilyen kis faluban hogy lehet akkora baleset hogy ennyit szirénáztak az éjjel.

[boca]

[quote name='_Alex_']Ez nagyon egyszerû, ha nem láttad a záró motorost nem te vagy az utolsó!
Ti voltatok a HB vegyes páros ugye? Gratula nektek is!
QUOTE]

Igen, mi voltunk, köszönjük szépen, a gratulációt viszonozva! A záró motorost nem láttuk, a kékesi limitpontnál az ottaniak mondták, hogy mögöttünk mindenki feladta, és bontják a frissitõpontot, de megnyugtattak, hogy abszolút idõben vagyunk.

Ádám! Bükkszéken igaz nem te mondtad be a nevünket, amikor utolsónak bejöttünk, pedig te akartad azt mondtad, amikor találkoztunk ott a Speci sátor mellett. Tokajban viszont már te konferáltál fel a szinpadra. Jó volt az is hidd el!

[_Alex_]

Nagy voltál Ádám!
Nem baj, jó volt a népzene Hollókõn, passzolt a környezethez! :-)

[vintage52]

...magam részérõl, soxor elmondtam a verseny alatt is: a profizmus jó dolog, de egy ilyen élményt kihagyni, mert nem vagy profi, v-tec! ...rettentõ jó érzés volt, felkonferálni minden nap az utolsónakérkezetteket, no meg, hogy itt meg is tudtam várni õket! ...ez a maraton versenyeken mint tudjuk nem így van, mindíg is fájó szívvel gondolok azokra a hõsökre akik a félig lebontott célba érkezve, a földre kiöntött tésztát s a bezárt büfét stírölik... számomra az, hogy a THM-en nem így történt, nagyon jól esett, nekem ez jelenti a profizmust a szpíkerkedésben...bár amatõrként Tokajban már sem a hangom sem a testem nem tudott engedelmeskedni az agyamnak...így a naasgy buliról is lemaradtam ...ui: sorry h nem vot rammstein meg hardcore, de az elsõ nap a Mac-em ( ilyen sem volt még) bemondta az unalmast, így amit találtam, azon nyomtam a muzsik...ui2: fárasztóbb volt mint egy 24h...

[_Alex_]

mi picit azt hiányoltuk, hogy a frissítõpontok a limitpontok nem kommunikáltak egymással megfelelõen, mindig tõlünk kérdezték, vannak-e még mögöttünk.....honnan tudnánk?

Ez nagyon egyszerû, ha nem láttad a záró motorost nem te vagy az utolsó!
Ti voltatok a HB vegyes páros ugye? Gratula nektek is!

Dante, szerintem egy többnaposra kéne menned a hétvégen és teljesen meggyógyulnál!
Jobbulást! Nagy voltál!

L.AAron, miért lenne baj hogy váltottatok? Amit a szabályok engednek, azt kell a leginkább javatokra fordítani! Ennyi!

[L.AAron]

Sziasztok!

A magam részérõl Sengakovval értek egyet, nem véletlenül, de mindjárt kiderül.
A csapattársak nagy része, így én sem tudok letekerni versenykörülmények közt közel 100 kilométert, vagy, ha igen, akkor a legvégén, teljesen kimerülve esnénk be a célba, kaja után pedig beájulnánk az ágyba (vagy esetünkben a sátorba).
Így kimaradtunk volna olyan élményekbõl, amit a váltás lehetõsége megadatott. Az esti beszélgetések, Grigorowval vagy a szombathelyi fiúkkal (Tamás&Peti) való együtt tekerés, vagy, hogy több alakalommal adtam belsõt és/vagy pumpát egy kollégának (ha a végén kullogok se duma, se pumpa), a tájból sem láttam volna semmit, mert a ványadt testemet próbáltam volna életben tartani.
Így sok embert ismertem meg és barátságok is születtek. Sengakovnak szerintem igaza van, a magam részérõl egy maraton középtávja vállalható, de egy hosszútáv már nem, és nem is tudok a munkától vagy a családtól elvenni több idõt, hogy a kondim javuljon.
Én (mi) nem talán is versenyzõk vagyunk, hanem jópofa, ezt a sportot szeretõ rajtszámos indulók. Nem értem, hogy ez miért baj?
Például egy DunaMaraton mezõnyének a többségét a hozzám hasonlók teszik ki, ha mi nem vagyunk……….nem is folytatom. A Harangék sem annak a 200+ (?!) bringásnak találták ki a THM-et, mint pl. a Dante, csak sokan nem merték bevállalni, jövõre biztos, hogy kétszer ennyi nevezõ lesz és biztos több csapat fog nevezni.
Jó dolog a véleménynyilvánítás, de „lenézni” azokat, akik váltóban indultak és így nem tekerték végig a napi 100 kilométert (átlag és a 4. nap 65, tudom), szerintem nem szabad. Mi hárman „tekertük végig” a négy napot, úgy, hogy egyikünk tekerte le a teljes szakaszt, ketten pedig a hivatalos váltózónában váltotta egymást.
Gery, minden elismerésem a teljesítményedhez, jó volt együtt menni, valamelyikünk mindig pörgetett.
Itt is szeretném megköszönni a szervezõknek a négy napot, szerintem is 5-ös volt a szervezés. Nekem valahogy mindig mákom volt, pár percnél tovább nem kellett várnom sem a wc-nél, sem a zuhanynál. Külön köszönet Barsi Zsuzsinak, Fetzer Robinak és Bíró Ádámnak a bíztatásért (mert nekem akkor is kellett, ha CSAK váltottuk egymást).
Áron
(a pufi, narancssárga VauDe mezben)

[boca]

Sziasztok!
A szervezõknek nagy gratula ezért a csodálatosan brutális szép négy napért! Párommal a kitûzött célt teljesítve végigtekertük ezt a négy napot, nálunk a koncepció az volt, hogy viszonylag együtt maradunk, mert már megszoktuk egymást, hisz majdnem mindig együtt tekerünk, tudjuk ki mikor fárad, stb. Ez be is jött, amikor fogcsikorgatva toltuk felfelé, többször tiszteletteljesen mondogattuk, hogy ezen aki felmegy annak minden tiszteletünk. Végig a saját tempónkat tudtuk menni, a második napot kivéve, amikor is a sok napsütötte emelkedõ nagyon kivett. Sikerült néhol fényképezni, és néhol szétnézni, milyen szép helyeken jártunk. Amikor nagyon fáradt volt a másik, olyan dolgokkal tereltük egymás figyelmét, hogy beszéltünk a kutyánkról, hogy milyen kis hülye, néztük a körülöttünk repkedõ lepkéket, és az egyik szakaszon a mellettünk szaladó mókust is élvezettel figyeltük.
A szervezéssel kapcsolatban majdnem minden tökéletes volt, a kaja finom, a célban a meglepi ingyenkaja okés, a pályakijelölés tökéletes, mi picit azt hiányoltuk, hogy a frissítõpontok a limitpontok nem kommunikáltak egymással megfelelõen, mindig tõlünk kérdezték, vannak-e még mögöttünk.....honnan tudnánk? Egyedül a második nap tudtuk, hogy mi vagyunk az utolsók, de a limitponthoz még így is másfél órával értünk oda, szóval szerintem aki abban kételkedik, hogy meg tudja-e csinálni, annak nyugodt szívvel ajánlom eme verseny teljesítését, mert igaz a hátsónk kisebesedett, és volt benne szenvedõs rész, de egy négynapos versenyen ez elkerülhetetlen. Gratulálok minden résztvevõnek, köszönjük a bíztatást, a segítséget, és eszméletlen jól esett mind Hollókõn, mind Bükkszéken a célnál az elismerõ taps, holott az elöbbinél majdnem a végén, az utobbinál meg utolsóként, a célzárás elött 40 percel értünk be. Köszönjük, hogy itt lehettünk, ez egy életreszóló élmény lesz számunkra, és ezt tetézte a vegyes párosban elért 3. hely. Lucifer Bocája megcsinálta, kitartott!

[zeezoltano]

Tényleg jó volt apróbb hibák voltak, de ezek bõven javíthatók (Bükkszéki 1db WC ami éjfélre eldugult ill. a hideg zuhany).
A legjobb kaja is Bükkszéken a befutóban kapott paprikás krumpli virslivel majd a dinnye isteni volt utána vacsora bõséges és nagyon finom a kiszolgáló hölgyek pedig feledhetetlenül kedvesek voltak. Rengeteg csodálatra méltó emberrel találkoztam elõször is én a saját kis support csapatainkat említeném mert mire beértünk állt a sátor és és a pályán történt ellátás és biztatás is feledhetetlen volt.
Láttam nagy fájdalmakat csalódásokat pl csapattársam Wágner úr aki elsõ nap eltörte a kezét vagy Kimura kolléga aki térdfájás miatt volt kénytelen feladni, szomorú volt látni Dante arcát látni az elsõ két nap és öröm volt nézni ahogy elkezdte élvezni a tekerést.
Az SS eseket mindig kicsit furcsán néztem maratonokon Grigorowot elõször elhûlve majd õszinte csodálattal néztem (nekem ha lesz SSnek kinézõ gépem az csak egy dologban fog különbözni a hátsó agyban mert az enyém Rollhof lesz:) )
Én személy szerint kételkedtem ennek a rendezvénynek a sikerében de be kell látnom hogy tévedtem.
Jövõre is ott szeretnék lenni és többet letenni az asztalra.

[Dante]

Szóval én is hazaértem. Feledhetetlen, csodálatos 4 nap volt, nagyon élveztem. Sajnos egy nagyon ronda bélfertõzéssel álltam rajthoz (antibiotikum kezelés alatt), s az elsõ nap végére le is térdeltem. Miután nem tudtam egy percet sem a görcsök miatt aludni, reggel már a feladás is szóba került, de a sok biztatásnak hála, végül csak a mentõautóban kötöttem ki, ahol egy lórúgásnyi cuccal a fenekembe vágva mégiscsak rajthoz álltam. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy volt egy jó szava hozzám, ami alatt a kempingben, fal fehér arccal ténferegtem. A második nap emiatt pokoli volt, sajnos a harcot nem az ellenfelekkel, hanem önmagammal kellett megvívnom. (és vesztésre álltam) Nagyon sokan biztattatok a pályán, s ezt köszönöm: az elsõ két napon, a folyamatosan eléhezett állapotban (nem tudtam enni), ez repített be a célba, tökre meghatódtam. Fölfele fájt, lefelé szédültem. A profi orvosi kezelésnek hála a 3. napra tûrhetõ, s a 4. napra egészen jó állapotba kerültem. Vicces volt, hogy pont a végére lett erõ a lábamban, s tudtam végre verseny közben táplálkozni, ami nem utolsó szempont.

Végül a master 12. helyen zártam, ami számomra nem túl jó, mert így sajnos nem sikerült azokkal versenyeznem, akikkel szerettem volna - más részrõl pedig, ez jelen helyzetben, csodálatos eredmény.

Sajnos száz százalékosan nem gyógyultam meg, úgyhogy most pihenõ és kivizsgálások következnek, számomra a szezon véget ért.

A szervezés szinte hibátlan volt. Persze rutinos versenyzõként biztos vagyok benne, hogy nagyon más lenne a véleményünk, ha rossz idõ lett volna - hiszen akkor a 2 bringamosó a célban vagy a hideg zuhany az összes kempingben nem lett volna vicces. Az étkeztetés, már amit élvezni tudtam belõle, szuper volt. Röviden, le a kapalappal, hatalmas meló lehetett ezt összehozni, gratulálok!

A legnagyobb hibának azt tartom, hogy az elején odaadtátok a mezt - úgy gondolom, hogy azt ki kell érdemelni, szóval én ennek fényében nyomtam végig. (az idei cél 3 többnapos "finisher mez" beszerzése volt, s ez most össze is jött. Jövõre szerintem ezt a célban kell átadni.