Én vidéki vagyok és a 90-es évek közepén-végén nagyon távol volt tőlem és a kulturális közegemtől a komoly kerékpározás és -kerékpárok. Emlékszem, hogy abból is balhé volt otthon, hogy a ballagási pénzemből egy használt Csepel Apollót vásároltam Akkoriban néha jártam Budapesten és ha jól emlékszem Budán, nem túl messze a Margit-hídtól volt egy kerékpárbolt, amibe betértem és ott láttam egy viszonylag alap Campával szerelt Bianchi országútit, amibe azonnal beleszerettem, de pénztelen főiskolásként ennek nem volt folytatása.
Ha országúti Bianchit választhatnék, akkor az az előző (még patkófékes) Specialissima lenne az....
köszi. sok munka, meg tervezgetés van mögötte. a váznak van egy kis sztorija egyébként. a tesómnak volt a 90-es években egy kis bringa műhelye, boltja Budán. sokat szereltem ott, de ez nem annyira fontos. betért egy vevő, h szeretne egy jó könnyű országúti bringát. kicsi méret kellett neki. talán 49-es, vagy 51-es az ő váza. (igen neki is megvan egy pont ugyanilyen vázra épített bicaja) aztán akkoriban még a velotrade volt a shimi, és a bianchi forgalmazója. ott meg volt a tesómnak ismerőse (Vargánya) csapattársak voltak régen a fradiban. na mindegy is. volt nekik egy porosodó kicsi bianchi vázuk. egy pont ugyanilyen, csak olyan méret, ami a vevőnek kellett. elhoztuk neki, viszonylag jó áron, mert senkinek nem kellett. talán nagyobb méretben elvitték volna. a viszonylag jó ár is elég húzós volt az akkori fizetésekhez képest. a boltban megtapiztam a vázat, meg a villát. na ott kész voltam. a kisebb méret, a cső szett, és a kivitelezés miatt 1,5 kiló körül volt a váz tömege. (az enyém 1665 gramm) akkoriban egy mali oria tt0.9-es csövekből épült vázat használtam. maga a váz 2 kg felett volt. alig hittem el, h ilyen létezik. összeraktuk a vevő bianchiját. neki egy 7410-es dura ace került rá. akkori viszonylatban nagyon könnyű kis gép lett belőle. a bolt előtt gurultam vele egy picit. fúúú... basszus. egyből érezni lehetett, h mennyire gyors, és jól irányítható gép lett. egy a lényeg: annyira megfogott ez a váz, h mindig ott lebegett a szemem előtt, he 1x lesz egy ilyenem. aztán évekkel később voltam egy ismerősömnél, akinek volt egy ilyen váza. neki is volt egy kis műhelye. ott lógott a plafonról. magának akarta összerakni. na mind1 is. itt csak elraktároztam az infót, h neki van egy ilyen genius váza. teltek megint az évek. közbe jött egy jobb biznyic. ennek az árát forgattam be a bianchi-ba. vettem egy colnago c40-es vázat, eredeti villával. nekem nagy volt egy kicsit, nem is azért vettem, h sokáig nálam legyen. sikerült egy kis haszonnal elpasszolni, aztán jött a szikra, h az ismerősömnél még talán megvan az a váz, villa, ami most az enyém. elmentem hozzá, és rákérdeztem, h megvan e még, és eladja e nekem. 60 ezer ft-ért megvettem tőle. ez volt kb 8 éve. az akkori bringámon már jórészt record cuccok voltak. át is raktam rá. egyedül a középrésszel bajlódtam, mert nekem olasz menetes volt, a bianchi-hoz meg angol kellett. emlékszem, amikor végre talpra tudtam állítani a gépet pont megbetegedtem. ettem a kefét, h végre kész álmaim bicaja, aztán nem tudok menni vele. a képeken látható állapotban kb 8,6 kg a bringa pedállal, és kulacstartóval. amikor előszőr összeraktam, még 9 kg felett volt. legalább fél kilót fogyott az eredeti felálláshoz képest. habár eléggé túlsúlyos voltam, akkoriban, de a próbakör nagy motivációt adott, h újra jobb formába kerüljek. annyira jó volt, és még most is az tekerni vele, h csak na. vehetnék új, modern gépet, de azok nem ilyenek.
ez volt az eredeti felállás: