Az egysebességes hegyibringákkal kapcsolatban egy dolgot nem értettem soha. Mi lehet benne a jó? Két rövid, türelmetlenségem miatt kudarcba fulladt kísérlettől eltekintve nem volt velük tapasztalatom, de nem is láttam rációt a dologban. Felfelé a szokottnál is jobban megszakadni? Lefelé és síkon pedig pikk-pakk elfogy a tekerhető áttétel? Ez tök hülyeség, gondoltam. Aztán szép lassan beférkőzte magát a fejembe a gondolat (köszi Meki!
), hogy mégiscsak, lehet ebben valami, ha ennyien csinálják és láthatóan élvezik. Ki kellene próbálni, ezúttal komolyabban nekikészülve. Ha bejön az jó, hiszen új lehetőség, új módja ugyanannak a szórakozásnak amit annyira szeretek. Ha nem jön be, legalább elmondhatom, hogy kipróbáltam és még mindig hülyeségnek tartom.
Szorgosan figyeltem az aprót, minden használható és jó árú alkatrészt begyűjtöttem, amire várhatóan szükségem lehet. Szerencsére sok dolog nem hiányzott, a fiókban lapult pár régi, de jó állapotú alkatrész. Hiányzott viszont egy váz. Van ugyan az inbredem, de egyrészt nem akartam, hogy a "mindenes" montimat kelljen megbontani, másrészt hogy legyen "egérút", azaz váltós használatra lehetőség a vázon. Nézegettem a lehetőségeket, láttam a 29-es bringákat, de nem találtam elfogadható (értsd olcsó és jó) vázat, illetve a jóöreg 26-os V-fékes kerekeim is csak arra vártak, hogy újra használatba kerüljenek. Aztán feltűnt egy kona unit a megfelelő méretben. Egy ilyen vázat pár éve szerettem volna már magamnak, de akkor nem jött össze - bár nem is eröltettem. Az eladó egyben hirdette, de sikerült meggyőznöm a bontás előnyeiről. Ami persze inkább számomra előny, de ezt hagyjuk.
Pár hét egyezkedés és némi szervezés után végre kezembe került a váz és a hozzá tartozó P2 villa. Utóbbira épp csak a szokásos minimális szintű figyelmet fordítottam, mert az alku részeként "árukapcsolás" keretében került hozzá, talán tovább is adom, ha sikerül. A váz viszont az előzetesen képeken látottaknál is szebb állapotban volt, ami 2005-ös évjáratát figyelemebe véve meggyőző volt. A vásárlást követő kötelező tisztítás, átnézés, "lögybölés" után jött az építés és az első néhány próbakör, melyek során sikerül a megfelelő kormányt (ezzel mindig sokat nyűglődök:) ) is megtalálni. Bár "igazi" hegyibringázást, azaz herkulesi nagy mászásokat és "vérbenforgószemű" lejtőzéseket nem tervezek vele, a környékbeli, változatos dombokon, erdőkben és szántók mellett eddig elkövetett bringázásaim alapján azt tudom mondani, mégis jó dolog ez. Egyetlen bringának ugyan nem ezt tartanám meg, de elfér a többiek mellett és igazi élmény vele menni.
Nem szervesen idetartozó dolog, de érdekes látni, mennyi mindent lehet az apróból olcsón venni, ha türelmes és figyel az ember. Nem hiányzott túl sok alkatrész, de semmiből sem akartam "mégéppenjólesz" alapon választott darabot, viszont újonnan, boltból horror lett volna, bele sem kezdtem volna.
A "végleges" állapot:

Egyik és másik oldal:

Az árukapcsolt Kona P2 villa, BR-M600 fékkel, réges-régi LX aggyal:

KTM Line kormány (olcsó és széles), Thomson stucni és a szintén régi, de NOS XT karok:

Shimano FC-M470 hajtómű, 118mm-es octalink (kedvencem) középcsapággyal, harcedzett 540es spd a fiókból és FSA SS lánckerék 34 foggal:

Hátul szintén nyugdíjaskorú XT agy 17 fog társaságában:

Specialized enduro nyereg és a csőszettet jelölő plakett, ezt még vissza kell ragasztanom a helyére:

Kisherceg módosította - 2013. november 08. - 15:52