Mai vicces eset:
pár hónapja cseréltem a hátsó váltóhoz kanócot, mivel csak 100ft-os nem rozsdamentes olcsó kókánymókány volt nálam, azt tettem bele. Múlt héten végig szakadt az eső, kétszer megáztam. Hétvégén itt volt a bringa a pincében, ami szintén iszonyat nyirkos (berohad a fékbowden is, meg a csavarok.. minden)
Indulnék, szeretnék felváltani kónuszról (a tárolófokozat ugyebár kistányér-kónusz). Meg se mozdul a váltókar. Kíváncsiságból kibontottam a bowdent: totál szétrohadva a kanóc, mint a smirgli, olyan felülettel. Kértem szépen a boltban jófajta rozsdamentest, most olyan szép-álomszerűen finom és remek a váltás, hogy egy élmény az előző feszülő-szoruló mocsokhoz képest.
Tanulság: hiába a jó bowdenház, jó váltókar, jó váltó, ha sz.r rozsdás bowdened van, ott megette a fene a gyereket. 
szerk: legalább adtam még egy lehetőséget Andreasnak, hogy kicsit szidja a büdös olaszokat, mikor, úgy dobtam vissza neki a sima rozsdamentes váltóbowdent, hogy "nekem ez nagy fejű, olyat szeretnék, amit befűzök az ergóba+"
s végighallgatni egy újabb monológot arról, hogy mekkora idióták az olaszok, fölbecsülhetetlen élmény 
Vejne módosította - 2015. augusztus 24. - 17:31