másrészről, ezek a szerszámok egy műhelyben sem hozzák vissza az árukat. ott sem ebben van a pénz, hanem a kisebb, gyorsabb melók hozzák be a zsét. viszont, ha frankón meg akarják csinálni a bringákat, akkor előbb, vagy utóbb szükség lesz spéci szerszámokra. nem is pont ezekre, de hasonlókra biztosan. egyébként volt már rá példa, h a helyi bringa bolt a segítségemre szorult. vittem a szerszámokat, és megcsináltam nekik. aztán ott van a váltó fül beállító szerszám. nagyon alap szerszámnak kellene lennie egy műhelyben. aztán a legtöbbször nincsen. ráadásul nem is drága cucc. talán még 10 ezer se volt, amikor vettem. új bringán láttam már nem egyenes váltófület. kb 5 perc alatt meg lehet csinálni egy ilyen beállítóval. egyébként nem kizárt, h szállítás közben nyomódott meg az a bizonyos váltó fül. aztán ott van a borulásból, esésből elhajló váltófül. ez nagyon gyakori. a legtöbbet, még az alut is, ki lehet egyenesíteni vele. itt megemlíteném, h egy régebbi bicajhoz nem is biztos, h könnyű új váltófület találni. ilyenkor jön képbe ez a szerszám. mindemellett hiába a frankó váltó, és társai, ha ez nem egyenes, akkor sose lesz tökéletes a váltás. említettem már, h ez az a szerszám, amit a legtöbbet használok? van egy haverom. neki már 2-3x megcsináltam a váltófület. egy régebbi karbon bringáról van szó. mondtam neki, h szerezzen be másik váltófület. nem tudom, h sikerült e neki venni alkatrészt, de ilyen szerszámot beszerzett magának. én a saját bringáimon minimum évente le ellenőrzöm h egyenes e. volt egy acél vázam. reynolds 531-es csövekből készült itthon, a papp kerékpárboltban. azon kb 2-3 havonta egyenesíteni kellett, mert nem volt túl erős a papucsa. szóval az egyik szerszám inkább viszi a pénzt, és nem hozza. a másik meg hasznot termelhet. néztem néhány műhely ár listáját. hááát. nem voltak gyenge árak. a távlati terveim között szerepel, h kicsit több melót bevállaljak. csak annyi lenne, h ezeket a szerszámokat tudjam használni. tehát acél vázakat készítenék elő összeszerelésre. tudom. ez csak egy kicsi, vékony szelete a piacnak, de nem is ebből szeretnék megélni. mostanában szinte csak ismerősöknek szerelek. tőlük nem is kérek sokat.
maró szerszámok. valóban nem sokat kell használni őket. ami érdekes, h ezek közül a villa korona marót kellett a legtöbbszőr bevetni. egy mérethez van nekem maróm. 26,4 mm-es átmérőhöz. a most is kapható campa recordok ezt a méretet használják. a villák meg nagyon nem ilyen méretűek. elég nagy a szórás. régen egy sokszor belefutottam, h nem lehetett felütni a koronát a villára éppen emiatt. aztán lehetett reszelgetni, ami lássuk be: nem a legjobb megoldás. nem is lett olyan jó a kormányzás ilyen esetekben. most már nem gond. megmarom, aztán coki. amúgy erre elég háklis vagyok. utálom, ha a nem működik megfelelően a kormány csapágy. minden frankó egy bicajon, aztán a kormány meg v lötyög, v szorul a bringán. ilyenkor tuti a villa, homlokcső párosban van a hiba.
acél vázak. már elég sok megfordult a kezem alatt. van velük tapasztalatom bőven. ami leginkább jellemző, h a felső kategóriás vázakba elég sok melót fektettek, és nem csak azért lesz felső kategóriás, mert könnyű a csőszett, hanem a belefektetett melótól is. amikor azt látod, h egy csapágy háznál csak a meneteknél vastagabb a falvastagság, akkor biztos lehetsz benne, h át volt gondolva a tervező asztalon is, h mit miért csinálnak. a saját bianchi genius vázamon van ilyen. középen papír vékonyságú a cső fala, és csak a meneteknél van benne több anyag. egy 1xűbbacél vázon azért ez nagyon nem ilyen. aztán meg lehet nézni az illesztéseket a muffos vázaknál. ez is a középcsapágynál vehető leginkább észre. ott pl, ha a láncvillák csak simán egyenesre vannak vágva, és nincsen frankón bedolgozva a muffba, akkor tuti, h nem vlmi nagy minőség az a váz. és ez lehet akár egy jobb csőszett is. az ott el van cseszve. a papp féle vázam ilyen volt. amikor vettem, azt hittem, h milyen tuti váz. aztán később jöttem rá, h mennyire nem az. az is jellemző a top acél vázakra, h már a gyárban szépen megcsinálták a marásokat. azokat tényleg nem nagyon kell előkészíteni. feldobálod rá az alkatrészeket, és működni fog. a közép, és alsó kategóriásoknál meg ebbe nem sok munkát feccőltek. leg1xűbb eset: nehéz betekerni a középcsapágyat. ilyenkor nem jó a menet a vázban. ha ez nem jó, akkor mi van a többi résszel? mi lenne: azok sincsenek előkészítve. ilyenkor megint csak jól jönnek ezek a spéci szerszámok. a kormánycsapágyat már említettem, de az is megér néhány mondatot. azt vettem észre, h ezt az alkatrészt hanyagolják el az emberek a leginkább. sokan észre se veszik, h nem jó a kormányzás. volt nálam karbon, viszonylag új országúti, és rossz volt a kormánycsapágya. illetve a csapágy jó volt, de a villa meg túl vastag lett egy javítás után. a javítás jó lett, csak éppen szorult rajta a csapágy. mondhatni a villa korona nem volt megfelelő méretű, úgy, ahogy régen az acél villáknál, amiről már írtam. szerencsére nem volt nagy eltérés, így igazán könnyen orvosolható volt a gond. csak egy finom csiszoló papír kellett hozzá. néhány mozdulat, és úgy ment föl rá a csapágy, mintha új lett volna. csináltam a tulajnak előtte utána videót. el volt képedve tőle. aztán, amikor ki tudta végre próbálni a gépét, hát nagy volt az öröm. és ennyi volt. kb 0,5 mm-el vastagabb lett a villán a javítás. vlszínűleg a gyanta nyomta meg a villa javítására használt alu csövet. aki meg összerakta, hát őt hidegen hagyta, h szorul egy kicsit a csapágy. időnként nagyon kicsi dolgok döntik el azt, h egy kerékpár mennyire lesz tuti. akár 0,5 mm is lehet.
egy szó, mint száz: ha tökéletesen működő bringát szeretnél, akkor igenis szükség van ilyen szerszámokra..... meg nem kókler szerelőkre.