Ugrás tartalomra

Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!
Jelentkezz be Regisztrálj

Legkedveltebb bejegyzések


#1214989 Duna Maraton | Esztergom

Írta: paul ekkor 2015. július 10. - 22:15


Hát azért hidd el, hogy nagyon sokat dolgoztunk a pályán, voltak helyek, ahol egy faszállítás tönkre is tette a munkánkat..

 

Nagykovácsi nyomvonala azért alacsonyabb, most kevesebb gondot is okozott nekik..

 

 

 

A legfontosabb kérdésem, -mivel írtad, hogy erdész vagy-, miért mindig CSAK a DM nyomvonalát köti gúzsba a hatályos erdőtörvény? Hogy ne megint a crosskovácsit hozzam fel területileg legközelebbi ellenpéldának, az erdőtörvény teszem azt a Mátrában nem érvényes?

 

 

Úgy érzem hogy kicsit meg lettem szólitva!

A Crosskovácsi maraton pályája viszonylag alacsony magasságba (200-559m) fekszik de nagyon különleges helyen.A Tisza kastélytól felfelé teljesen kidőltek a fák ami Dobogó kőnél 600-700 magasságban történt csak meg!Gyakorlatilag az erdőbe nem tudtál bemenni.Közvetlenül a kápolnánál lévő ki illetve bevezető szakaszt 2 napig takaritottuk ami 200-200 m !

Rögtön a jégkár után elkezdtük szervezni a takarítást az erdészettel közösen.

Összesen 6-szor mentünk ki szervezetten 30-40 fővel,erdésszel,favágokkal.

(egyébként ezen kivül is sokan járták mások is a pályát más idö pontban is)

Elmagyarázták hogy hogyan vágjuk ki a kidőlt fákat biztonságosan és hogyan rakjuk össze a szállításhoz.

Ahol kitakarítottuk az utakat oda NEM mentek be nehéz géppekkel,traktorokkal.(értékelték a munkánkat)

Gyakorlatilag 55 km kellet kitakarítani de úgy hogy teljesen kisöpörtük lombseprüvel az utakat.

Az erdészet pedig hálás nekünk mert az ő feladatukat végezzük el,tolerálja a hozzáállásunkat.

A pálya az erdészettel történt egyeztetés után lett anno megtervezve.

Ja és hivatalosan építhetünk egy állandó XC pályát is teljesen kijelölve-erdészeti engedélyel!

 

És én még a verseny hetében mindennap délelött kint voltunk füvet nyírni,a frissen kidőlt fákat még eltakaritani.Délután pedig kerékpárral (hogy lássam onnan is a pályát,ne csak a terepjáróból), egy metsző ollóval a kézben a belógó ágakat is levágtam.

 

Talán egy Duna maraton rendezöi is alkalmazhatnának  pénzért akár külsösöket is-gondolom hogy a költségekbe beleférne....

 

És még egy teljesen más dolog:javasolnám az összes maraton verseny GPS nyomvonalát az elözö este feltenni a honlapra hogy aki szeretné letölteni,esetleg otthon még a verseny elött kielemezni.

 

 

Szerintem a verseny rendezönek kell kitenni magáért-hiszen pénzért szolgáltatást nyújt.Kell egy jó csapat és lelkesedés mert máshogyan nem érdemes csinálni.


  • LGee, _Alex_, H.Zoli és 12 további fórumtag kedveli ezt


#1207175 Problémás apróhirdetések

Írta: arpi07 ekkor 2014. december 07. - 23:08

http://apro.bikemag....ny-l264224.html


  • Alealokato, RamdallZic és Darryspa kedveli ezt


#1213670 Pécsiek ide! #3

Írta: Napkin 001 ekkor 2015. június 03. - 20:10

Szevasztok fitymaszaggatoook!
Az a nagy szituacio hogy penteken apuka lettem!
Júliánk ugy gondolta nem erdekli semmi es 3hettel korabban kibujik! 2620al es 48cmel szuletett, Kata is es Julcsi is jool vannak!
  • albertfish, Shoshi, tomidny és 4 további fórumtag kedveli ezt


#1213549 XII. Specialized Maraton | Szilvásvárad

Írta: zscs ekkor 2015. június 01. - 16:11

Szilvásvárad Maraton XCM OB, 2015.

 

Avagy az érdeklődés hiányában elmaradt eső esete a legendásan sáros versenynek titulált maratonnal. Történt ugyanis, hogy napok óta esőt jeleztek előre a térségre, amit szombat este végül "elvettek", egy kis reménykedésre adva okot, hogy szakadó eső nélküli lehet a verseny, ami a hosszú távon nem utolsó dolog lenne. Két évvel ezelőttről nem volt túl sok jó emlékem a 3-4 Celsius-fokos idővel és az elfagyott lábakkal, nyakig sárosan az elemekkel dacoló emberekkel, beleértve magamat is. Persze azért reggel, az ablakon kinézve nem is volt akkora meglepetés, hogy esik...

 

Korai kelés után gyors szénhidráttöltés (kölesgolyók) két kulacs ISO-val, némi datolyával és az utolsó simítások, mit vegyek fel és vigyek magammal és kollégámmal indultunk is bemelegíteni a szemerkélő esőben. Jó 50, nettó 40 percet melegítettem be, kicsit magas volt a pulzusom kezdetben, de nálam ilyenkor ez normális. A rajthoz igyekezve még ismerősökkel beszélgettem, majd szépen becsorogtam a boly legvégére. Egyik utolsóként startoltam el. Az első aszfaltos mászásra fordulva aztán próbáltam felzárkózni a mezőny első felére és igyekeztem a tervezett Wattokkal haladni előre. Két-három helyen jobban is megnyomtam, mint indokolt lett volna, szerencsére nem okozott semmilyen problémát később sem ez a pár "baki". Aszfaltról a terepes részre érve már viszonylag elől voltam, talán a top25-top30 környékén. Éreztem, ha tartom ezt a tempót, jó lehet. A Macska-part utáni lefelén aztán egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben: valahogy a lefeléket nem bírtam rendesen, nem volt meg az az érzésem, hogy uralom a bringát, kicsit lelassítva pedig úgy tűnt, lassú vagyok. Az voltam.

Magas rakodótól előztek vissza azok, akik mellett korábban elmentem. Pados környékén, olyan 1:35 körül beért Wouter Cleppe, elképesztő tempóban ment, teljesen más dimenzióban, mint a többség. Ő középtávon indult, simán nyerte. Pár perccel később követte őt még egy középtávos, majd még két Cube-Csömörös srác ment el mellettem, kb. 10 perccel lemaradva Wouter mögött. Több középtávos emlékeim szerint nem ért be. Felfelében aztán senki nem ment már el mellettem többé. :-) Pár sráccal a mászások közben kicsit beszélgettünk is, hogy ejnye, de jó, hogy nem esik. Például Ódor Csabával és Kakas Lászlóval váltottunk pár szót. Az ördögoldalra rákészültem, a lankás felvezetésén inkább visszavettem 250-270 Wattra, majd szépen kitekertem. Simán ment. Láttam, az előttem menő két versenyző például leszállt - éreztem, jobban járnék én is így, de egyszer muszáj kitekerni. ;-) Szépen bele is karcoltam a 178-as pulzusba, ez volt a versenyen a maximum. Úgy voltam vele, egyszer vagy kétszer ha a maximum tervezett 172-174 fölé megyek, abból nem lehet még nagy baj - pláne, hogy az utóbbi hetek tapasztalatai alapján pár percig jól és különösebb savasodás nélkül bírom a 175-178-as zónát is.

Emlékeim szerint a Bánkút után, talán a Sípályáktól lefelé ereszkedés közben ért be Sass Józsi és Papp Dénes, akiket fölfelé előztem, aztán lefelében nagyon komoly tempókülönbséggel hagytak le. Itt már biztosra vettem, a sáros versenyen valószínűleg jó szolgálatot tevő merev villa helyett a jóféle 15mm-es átütő tengelyes RockShox Rebámmal jobban jártam volna - bár az ő szintjükön biztosan nem mentem volna így sem. Tippre egyébként a +1 kg sem rontott volna túl sokat, a mászások nagyon jól mentek. Valahol itt lehetett az a nem túl hosszú, de jó kis sziklakertes rész, amit viszont nagyon élveztem annak ellenére, hogy ide-oda pattogtam. Emlékszem, 2 éve itt a vége felé még le is szálltam, de most nagyon jól mentem, előttem egy teleszkóppal menős srác (nem tudom, ki lehetett) sem távolodótt el túlságosan. Aztán a lefelében beért Ódor Csaba és Kakas László is (lefelében éreztem, hogy csak akadályozom őket, próbáltam félre húzódni is), de a következő mászásnál visszaelőztem őket és nem értek már be engem a későbbiekben. Hárskúttól lefelé az apró kavicsos és földes részen beletekertem, próbáltam nem szem elől téveszteni Papp Dénest, majd Felsőtárkányon megálltam frissíteni és az előttem levők után eredtem. Elég jó tempót mentek, itt fújt a szél is szembe, sokat számított, hogy talán 8-10-en is lehettek egy bolyban. Meg kellett dolgoznom azért, hogy felérjek rájuk - de aztán úgy gondoltam, nem állok be ide, mert a tervezett tempóm alatt mentek, így inkább eltekertem mellettük. Egy kék mezes srác rám tapadt és követett egy darabig, de aztán néhány száz méter múlva hátra nézve már nem volt ott, közvetlenül mögöttem. Gáz-bérc elágazó előtt beértem még egy versenyzőt, nagyon fáradt lehetett, komoly volt a tempókülönbségünk. Reménykedtem közben abban, hogy elég előnyt szedtem össze a mögöttem lévő bollyal szemben és a lefelében már nem érnek be. Szerencsére így lett, nem értek utol. A Kálmánhegyi-úttól a mászás első része szintén jól ment, még ott is sikerült elcsípnem egy Mesterbike pólós srácot. Itt egy kicsit már kezdtem érezni, hogy tompa fejfájásom kezd lenni, gondoltam ideje egy koffeines zselét enni a megelőző idők sokán elfogyasztott négy, szigorúan koffeinmentes után, illetve meginni a maradék ISO-t. Egyébként banánból ettem csak. Majdnem minden frissító ponton megálltam, két helyen friss ISO-t töltetni a kulacsomba és a többin banánt enni, illetve 1-2 pohár tiszta vizet inni.

Ha jól emlékezem, Bálkő-nyak után a mászáson értem be Naszódi Zsoltot, aki kérdezte, hogy melyik kategória vagyok. Na itt ért a nagy meglepetés, miután mondtam, Master1! Erre ő: "harmadik vagy". No több sem kellett, megtoltam még a maradék részt és beértem Kis Józsefet, akivel váltottunk pár szót. Mondta, hogy Cser Gabi többször defektelt és kiszállt a versenyből. Kérdeztem tőle, messze van-e az utolsó lefelé, mondta nem, két kanyar még. Addig együtt mentünk már és mondam neki, előzzön vissza nyugodtan, mert lefelé lassú leszek a merev villámmal.
A lejtőzés első fele nem volt vészes, itt-ott elég nyomvályús volt az út ugyan, de sár talán sehol nem volt, egész jól bírtam tartani Kis József tempóját. Ahogy jött a köves rész, egyből más lett a helyzet. Néhány száz méter után úgy éreztem, felütöttem a hátsó kerekemet és defektem van. Próbáltam lenézni, már amennyire bírtam a durván rázkódó, ide-oda pattogó bringám zabolázása közben, de nem láttam semmi különöset. Nem tudom, mi lehetett, a köves részen végig úgy éresztem, úszik a bringa hátulja. Itt éreztem, hogy nagyon határon megyek a merev villámmal, szerencsére uraltam még a helyzetet, de konstatáltam, ide bizony kell a csillapított teleszkóp és lehet, nem véletlenül érkeznek páran fully-val. Nem csak gyorsabb lennék lefelé, de biztonságosabban is haladnék - ami számomra az első számú szempont. És ekkor bumm! Ahogy ezen gondolkoztam, egyszer csak beesett a bal oldali fékkar, egészen a markolatig! Első fék nélkül, lefelé!? Mindez még mindig azon a részen, ahol ide-oda pattogtam a kiálló sziklás részek és a kövek tengerén; hát mit mondjak, itt azért egy kicsit féltem! :) Szerencsére nem lett nagyobb baj, ahogy ismét az apró kavicsos részre értem, szép lassan kezdett rendbe jönni a fékem és már nem esett be egészen a kormányig a fékkar. Itt elmentem pár középtávos mellett, ahol nem volt túl meredek az út, ott beletekertem még a lefelébe. Egyszer csak látom a táblát, hogy 2 km, majd 1 km... Szuper! A vasút melletti aszfaltos részen még megnyomtam kicsit jobban a pedált, át a síneken, a rámpán, majd a cél előtti füves rész és a Cél - SIKERÜLT! :)

Ráadásul várakozásaimon bőven felüli idővel. 5:15-5:20-as menetidőre számítottam, titkon esetleg arra hogy 5:10 alá tudom vinni, de hogy ilyen idővel érnék be, arra nem számítottam...

4:52:30 lett a hivatalos időm, alig hittem el! Egy darabig még nem volt tiszta, valóban Master 1-ben a 3. lettem-e. Végül kiderült, valóban 3. helyezést értem el, ami összetettben a 13. helyet jelentette. A célban Szabó Attila várt és rengeteget segített, hogy ne essek össze. Állítólag nem festettem valami jól. :) Sajnos neki gond volt a nevezése körül, nem adták ki a hosszú távos nevezését, csak közép távon tudott elindulni. Ezúton is köszönetem neki és a Vegan Energy csapatnak a segítségükért!

 

Ezúton is gratulálok mindnekinek a teljesítésért és az elért eredményekért! :)


  • LGee, CSEKONICS, Kánya és 4 további fórumtag kedveli ezt


#1210228 Tubeless - a belsõ nélküli rendszer

Írta: zscs ekkor 2015. március 10. - 10:31

Mai nap tanulsága:

Tavasszal illik a külső leszedése, kipucolása és friss defektgátló betöltése. Különben hasonló trükkökre lesz szükség - már ha pótbelső sincs az embernél. ;) (Ezért már ne dobjatok rám követ, ezennel magamra ejtettem :D )

10949024_1555680931348074_496964743_n.jp

 

Megoldás: 1 db, befőttes kumi, egy pici foltragasztó a lyuk környékére és a befőttesgumi egyik végére, multitool 2mm hex key-jel a befőttesgumi benyomása a lyukon át. Problem solved. 3 perces meló. ;) Biztos ami tuti, 2 gyorskötözővel még rögzítettem, tökéletesen működött.


  • Kisherceg, MJani01, mof és 4 további fórumtag kedveli ezt


#1224571 XI. Mátra Maraton | Sástó

Írta: Vendég ekkor 2016. augusztus 31. - 15:50

Nem elsőéves bringás vagyok, korábban (2008-10 környéke) már viszonylag lazán, de montiztam.

Nem arról van szó, hogy nem élvezem általában a lejtőzést, hanem arról, hogy versenykörülmények között, amikor nyomnak hátulról nem igazán: A sebességet bőven kockázatosnak tartom.

 

Érdemes belenézni ebbe ezekbe a videókba:

Mátra 2015 27:30

Mátra 2015 43:20

 

Ilyen sebesség mellett egy bukás jó eséllyel kórház, de simán bele is lehet nyomorodni.

 

A videón láthatóhoz hasonló lejtőket pedig egy sima rekreációs vagy edzés jellegű tekerés alkalmával  tudom nagyon élvezni, de nem 40, hanem mondjuk 25Km/h sebesség mellett. Itt egy bukás után még jó eséllyel saját lábamon megyek haza. 

 

Lehet mondani, hogy "fejlesszem a technikámat", de attól a 40+Km/h még 40+Km/h, meg attól, hogy technikás vagyok még a kövek sem lesznek kevésbé kemények az ember teste meg csak egy rongybaba ekkora mozgási energia mellett. Bukás pedig előbb-utóbb lesz, ez nem tüköraszfalt, hanem sokkal kevésbé kiszámíthatóak a körülmények...

 

J.

 

Tökmindegy hanyad éves montis vagy, a technikát mindig fejleszteni kell, aki nem teszi, az gyakorlatilag folyamatos életveszélyben bringázik még egy egyenes úton is...

Pedig a videóban látott tempó még elég fütyi szint.

Lehet, hogy a kövek 40kmh-nál is kövek, csak ha megvan a technikád, akkor egy esetleges bukás esélye is már a töredékére csökken, ha pedig mégis esel, akkor nagyobb eséllyel esel "jól", sajnos meg kell tanulni esni. Azt pedig csak úgy lehet elérni, ha feszegetjük a határainkat és próbálunk kilépni a komfort zónánkból. Ezt mindenki meg tudja tenni egy általa jól ismert, kedvelt terepen, amit ha sokáig csinálsz később ismeretlen helyen is menni fog. 

Erős bárki lehet, de technika nélkül csak egy köteg izom vagy, amit nem tudsz használni. És lehet, hogy egy maraton felfelé lehet megnyerni, de lefelé simán el lehet veszíteni. Sokat számít, hogy egy technikás versenyző nem közvetlenül maga elé néz, hanem sokkal messzebb és teszed a bringát, döntöd, téped a kormányt, figyelsz a pedálállásra egy kanyarban, illetve figyeled az íveket az egyik kanyarban, hogy aztán a másikat még jobb íven tudd venni, közben a féktáv is rendben legyen... Komplex dolog ez, de tanulható! 

Ha pedig nem akar valaki ezen fejleszteni, akkor sincs gond, lehet indulni attól még versenyeken, csak akkor kategorizálja be magát a "túrázók" közé, akinek max. a saját maga legyőzése a cél és kész. Viszont ilyenkor nincs hápogás, hogy kinek mennyire volt nehéz a pálya, mert alapvetően oké, hogy az a cél, hogy mindenki teljesíteni tudja, de nem az ilyen indulóktól fejlődik a sportág magasabb szintre.


  • Chicken, mephisoft, zeezoltano és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1223218 Salzkammergut Trophy | Bad Goisern

Írta: zscs ekkor 2016. július 12. - 16:37

Beszámolóm: Salzkammergut-Trophy ’A’ Extreme - 211 km / 7109m

---

2015-ben kihagytam és a hazai Top Maratonokon indultam. Sajnáltam kissé és megfogalmazódott bennem, 2014 után 2016-ban szintén megpróbálnám az „A” távot.

Még február elején kitaláltam egy öthónapos edzésterv körvonalait, mikor milyen típusú edzéseket hozok be és megterveztem az alapokat. 5 mezociklus, 4. hét pihenőhét, mezociklusokból első 3 alapozó, maradék kettő versenyfelkészítő. Az első háromban szinte csak Z2-Z3 tartományban edzettem, a sprinteket és az FTP-tesztemet leszámítva terv szerint nem is mentem a Z2-Z3 zónákon túl. Egy saját táblázatot készítettem Excelben, benne saját PMC Charttal, saját képlettel számolt CTL, ATL és ebből TSB-vel. Csak olyan adatokat számoltam és vittem be, amit nagyjából értek és tudom, mire való és nekem mire jó. Az olyan programokat, mint a GoldenCeetah és társai, teljesen mellőztem.

Verseny előtti héten feszült voltam, amolyan vizsgadrukk volt bennem, ami a verseny előtti napra teljesen elmúlt. Még mentem 2x Z1-ben, Z2 legaljában egy rövidet és egy hosszabbat a megelőző két napon.

A verseny napjára jó időt jeleztek, délelőttre szemerkélő esővel, minimális csapadékkal. Egy mellényt terveztem vinni, amit a verseny reggelén esőkabátra váltottam – ezt nagyon jól tettem. Két kulaccsal indultam, kb. 10 zselével, ebből kettő koffeines, plusz 2 energiaszelet és egy fehérje-szelet. Reggelire egy kulacsnyi izotóniás italt ittam és verseny előttre ajánlott energiaszeletet eszegettem.

Kb. 16 perc bemelegítés fért a rajtot megelőző időbe, sajnos a mezőny legvégére sikerült sorolnom. Mint utólag, a Strava Fly-by adatokból kiderült, minimum 8, de inkább 10 percet vesztettem ezzel. A rajt előtt még az egyetlen magyar hölgy „A”-távossal és kísérőjével beszélgettünk, picit feszültnek tűntek, próbáltam őket nyugtatgatni, hogy nó para, csak lazán! :)

Lassú rajtunk volt, hátul nekünk úgy tűnt. Arra számítottam, hogy szépen fogok majd tudni feljönni és nagyon sok helyet még az elején az aszfalton, de meglepő módon eléggé taposta mindenki itt a pedált és helyet is alig-alig hagytak, így lassan araszoltam előre. Gyakran az út mellett a kavicson és fűben előzgettem. A fordulóknál, ahol beszűkült az út, szinte megállt a mezőny, sokan leszálltak. Így történt az első schotteres részen is... A fűben és a sárban próbáltam előrébb kapaszkodni, a pulzusom és a Wattok is bőven a tervezett zóna fölött voltak. A köves, tolós részen bele-belefutottam a bicajjal, már amikor épp volt hely hol elfutni a felfelében. Utána a schotteres részen végre kitisztult a helyzet, az első óra viszont elég keményre sikerült, repkedtek a 170 fölötti pulzusok és a 400 Wattok. Maximum pulzusom itt volt, 179-es értékkel, mikor egy helyen a tengelyig érő sárban előztem jobbról a tömeget. Raschberg után már jól haladtam. A második és a harmadik órában éreztem, hogy talán túlerőltettem a rajt utáni egy órát, de végül regenerálódtam ebből. Első Hütteneckalm nagyon könnyen ment, 260-280 Wattot tartottam, itt-ott elmentem egészen 300-ig, mert egyszerűen annyira gördülékenyen ment. A pulzusom sem ment többé 160 ütés fölé. Nagyon átgondoltan, higgadtan mentem, amit a mérőpontokon mért helyezésem szépen és világosan igazol. A tényszerűség kedvéért:

  • 4,6 km:                445. hely,
  • 7,2                         334
  • 22,9                       194
  • 32,9                       168
  • 51,3                       131
  • 96,7                       92
  • 141,6                    76
  • 177,4                    62
  • 209,3                    56. hely abszolútban

A higgadt, átgondolt haladásról csak annyit, hogy amíg szépen tartva a tervezett Wattokat haladtam a mászásokon, addig számos alkalommal előfordult, hogy kipécézett valaki és nyeregből kiállva, úgy beletekerve visszaelőzött. Volt egy srác, kb. Tauernkreuzung felé mászásnál, aki szinte belesprintelt mellettem vagy 5 alkalommal. Nem tudom, befejezte-e a versenyt.

Az eső eleredt a második hegy környékén, amitől a gyökeres DH-részek nagyon csúsztak. 10 perc ázás után fázni kezdtem, így megálltam, előbányásztam a nyeregtáskából az esőkabátomat és pár órát abban mentem.

A sípályánál a meredek lefelén sikerült kicsit kisodródnom, ahogy megelőztek és lesodródtam az ideális nyomról, szerencsére nem estem el. Viszont az esőtől csúszós, gyökeres részen idén először sikerült kicsatolás nélkül lemennem valahogy. A sár itt folyós volt, a Marshguard ellenére ment a szemembe is – egyszer meg kellett állnom 10-20 mp-re, mert nem láttam semmit.

A második Hütteneckalm körön beértük a B táv végét. Itt még volt bennük erő, de simán mentünk el mellettük. Ahogy átbuktunk a helyen, nos, amit lefelé műveltek, az életveszélyes volt. Tartottam tőle, hogy elsodornak vagy kiütik alólam a bicajt. Direkt nagyon óvatos voltam lefelé, még a vizes schotteren is, ahol tudtam volna bőven gyorsabban is menni. A gyökeres, köves DH (nekem) járhatatlan volt, de úgyis mindenki tolta, hely sem lett volna elmenni a B-távosok mellett. Ewige Wand köves DH-ján eléggé feltartottak. Olyan helyeken szálltak le, hogy nem hittem el... Egyszer bevállaltam egy sziklakertet egy előzésre, de aztán úgy döntöttem, nem kockáztatok inkább, nem számít az az 1-2 perc plusz. Sajnos ment egy kis sár itt is a szemembe, a szemüvegem pedig bepárásodott. Nem mondanám, hogy sok mindent láttam, azt sem tudtam néha, az úton vagyok-e még. :)

Weißenbach kész megváltás volt, végre egyedül, senki sehol, csak pár ”A” távos. Sikerült menet közben levennem az esőkabátot még a sík részen és végre meg tudtam törölni egy kicsit a szemüvegemet. A mászás meglepően könnyen ment, itt is megelőztem pár embert. Egyszer meg is álltam kicsi dolgomra, egyébként ez volt ebből a harmadik és az utolsó a verseny során, hogy szükségem volt egy kis könnyítésre. A végén, Görb előtt a sziklás, gyökeres DH még mindig brutális. Nagyon csúszott és nem vállaltam semmi kockázatot, szépen leemelgettem a sziklákon a bicajt.

A sík részre érve, majd a folyó mellett egy rövid kaptatón felmenve majdnem balra mentem rossz irányba, szerencsére elkaptak a rendezők és átfordítottak jobbra. Onnan Hallstattig végig egyedül, de teljesen egyedül mentem, se előttem, se mögöttem nem volt senki látótávolságban. Sokáig azt hittem, rossz úton megyek. A sík részen pörgettem kicsit, de ez könnyen ment és jól is esett.

Hallstattnál a felvonó mellett nagyon visszafogottan kezdtem. A szerpentint is óvatosan inkább csak 260-270 Watton másztam, végül eltekertem egészen a nagyon meredek aszfaltig, viszonylag közel a meredek rész előtt szálltam le. Itt sütött a nap és ez itt nem esett jól. Próbáltam tartalékolni az utolsó előtti és utolsó mászásra. Roßalmig végig szépen mentem Z2 teteje Wattokon, könnyen ment, de enyhe szédülést éreztem. Gosausee előtt a fel- és lemenős hullámvasutat visszafogottan tettem meg.

Gosausee felé a DH-n elkezdett sajnos fájni a derekam, amit már régen nem éreztem. Itt-ott lefékeztem és próbáltam nyújtózkodni – megkönnyebbülés volt a tó mellett a síkon pörgetni kicsit.

A legutolsó, körülbelül 470 méter mászást tartalmazó mászás emléke még élénken élt bennem két évvel ezelőttről, hogy mennyire nem esett már jól és kiállva tudtam csak rombolni felfelé, ülve már nem. Nos, itt most meglepetten tapasztaltam, hogy semmi vész, röpködtek a 260-270-280 Wattok. Még viszonylag a mászás elején kipécézett egy „B” távos, aki mikor meglátta, hogy „A”-n megyek, számomra érthetetlen okokból eszeveszett tempóra kapcsolt. Elhúzott mindig 6-8-10 méterre előre, de az egyenletes tempómmal rendre utolértem. Kb. 250-300 méternyi mászás után aztán leszakadt és mondta, hogy „nice tempo”. :)

A végén az aszfaltos DH-n szembeszelünk volt, egy „B” vagy az is lehet, „C” távossal bolyoztunk kicsit. A sík részen is sikerült egy háromfős bolyhoz csapódnom. Kb. 5 percig nyélen mehettek, mert aztán úgy szétestek, hogy egy percen belül teljesen hátra maradtak. Átlagban mondjuk 260 Watt fölött mentem még így a végén is, azt hozzá kell tennem. A cél előtt még megtapostam a pedálokat és egy kábé kellemes 290-300 Watton begurultam a célba.

Étkezés: kb. 10 zselé, ebből 2 koffeines, sok-sok sütemény, pár banán, rengeteg kulacs izotóniás ital és víz.

 

Hogy mennyire volt jó?

Célba érés utáni egyik első mondatom: „Ez tök jó volt!” :-)

Hivatalos időm 12:48:09 lett. Jó egy órát javítottam a két évvel ezelőtti időmön, sőt, valahogy nem fáradtam el annyira, mint akkor. Valószínűleg egy kis plusz kockázat-vállalással a DH-s részeken és a schotteren tudtam volna ennél néhány perccel jobb időt is menni, de ez bőven jó volt így. A cél úgyis az volt, hogy jól érezzem magam és ez pontosan így történt. :)

 

GPS log: https://www.strava.c...ties/635462814/

 

 

Eredmények:

http://live-scoring....phy16/#1_932438

 


  • dzsonhee, MJani01, Olee és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1221243 Ki milyen bringával nyomul?

Írta: fityisz ekkor 2016. április 05. - 23:07

1034461496sfss_www.kepfeltoltes.hu_.jpg


  • karakoram, arn, Kánya és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1219086 Ki milyen bringával nyomul?

Írta: karakoram ekkor 2016. január 06. - 09:36

1 éves váz kiszemelés, sok éves SS és valamikor CX újra KELL után végre összeállt a Single Speed CX bringám :)

A nagy része végleges, a nyeregcső és a bilincs lesz még Thomson. Külsőkből eggyel nagyobbat akartam (35, WTB) de még kint is 2 hónapos beszerzést ígértek, így míg el nem kopnak marad a Racing Ralph.  

Traitor Crusade CX váz 52-es, Ritchey WCS C220 kormányszár, Ritchey Comp Evomax kormány, DT Swiss R24 Spline kerekek, Avid BB7 Road, TRP egysebis országúti fékkar, kevés Shimano XT - Surly - Sram lánc - Blacksipre lánckerék - Lizard Skins - FSA - Cane Creek

 

 

traitor2_zpsg8dguxvx.jpg

traitor3_zps7ar7bdwc.jpg

traitor1_zpsl9zcmqxc.jpg


  • Kisherceg, Rabbit, ridelife és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1216319 I. Zemplén Kalandpark Újhely Maraton 2015. augusztus 22. szombat

Írta: Hunya ekkor 2015. augusztus 25. - 10:29

Sziasztok Fórumosok!

 

Csak egy-két gondolat, hogy legyen miről beszélni :)

 

A kritikának a szervező örül, mert ebből lehet a jövőben építkezni.

Ám vannak dolgok amikre nincs befolyása a szervezőnek, mint pl. az időjárás. Azt ugye mindenki maga dönti el, hogy szeret e sárban versenyezni vagy sem! Az már megint egy más kérdés, hogy ez az eső nem tudta a pálya nagy részét tönkre tenni, amit igen, azt meg ki lett szedve. (a visszajelzések alapján így is nagyon klasszra sikeredett) Az is érdekes, hogy amíg Nyíregyen ömlött az eső, addig Újhelyet csak néhány csepp érte el.  

 

A pályajelölés tekintetében csak annyi lenne az én tiszteletteljes kérésem, hogy mondjatok már olyan versenyt, mert én nem ismerek ilyent, ahol a verseny előtt több nappal az ki van jelölve? Még olyan versenyeket sem ismerek nagyon (akár XCO), amelyek körversenyek! Talán azért is, mert ugye a verseny nyomvonalának tulajdonosai (erdőgazdaságok, önkormányzatok, stb.) erre a szerződésekben nem nagyon adnak lehetőséget. Illetve, sajnos rossz tapasztalat, hogy még a rajt előtti órákban is eltávolítják azokat a rendezvények ellenzői!

Az megint egy más kérdés, hogy egy MTB Maraton inkább hasonlítható egy Rally versenyhez, mint a Forma 1-hez, ha értitek mire gondolok! Kreativitás kell hozzá, hiszen több mint 30km kanyarjait megjegyezni fejben talán nem lehet, én nem tudnám. És még egy gondolat. Nem feltétlen a pálya ismerete juttat a győzelemhez, hiszen az első 3 helyezett (Borsos Benedek, Palumby Zombor, Hauser Tamás) nem ismerte a pályát, ellenben a Kiss Józsival, aki "csak" abszolút 5. lett, és bizony be tudta a verseny előtt járni a nyomvonalat! (bocsi Józsi, de Te tudod mit akarok mondani) 

 

Nevezési csomagokkal kapcsolatos észrevételek esetében hívnám fel a figyelmet arra, hogy az előnevezés összege 3.500,- Ft volt, a helyszínié pedig 5.000,- Ft. Mire lehet ez elég? Hány szponzor áll egy elsőre megrendezésre kerülő régiós verseny mellé pénzzel? A pályajelölésben, irányításban, nevezésben és minden jellegű bonyolításban a HegyiBringa SE önkéntesein kívül még rengeteg helyi ember segédkezett önzetlenül, na így jöhetett létre ez a verseny! :) Azért, mert ezek az emberek szeretik ezt a sportot, szeretnek jó hangulatú társasággal együtt lenni, és szeretik látni azt sok csillogó szempárt, ami a versenyzők bukósisakja alól tekint vissza rájuk a célba érkezés után! :)

 

Póló. Hááát, nem a versenyezni jöttetek? Ha kell emlék, akkor lehet vásárolni pólót. Az előnevezéshez,(ahogyan a CrossKovácsin is) lehetett plusz pénzért GESU aláöltözőt rendelni! (Ha nem tudtál eljönni a versenyre és rendeltél aláöltözőt, akkor vedd fel a kapcsolatot a szervezővel, és Ő garantáltan eljuttatja neked azt. Lehet, hogy már a Mátra Maratonra. Néma gyereknek az apja sem érti a szavát. Írj az info@hegyibringa.hu email címre). ...és igen, egy póló ami képvisel valamilyen értéket, minőséget, már nem fér bele a költségvetésbe ilyen összegű nevezési díj mellett)

 

A külön rajtot a 150 induló nem indokolja. Főleg úgy, hogy az első 4km egy erős mászás. Szeretném ismét a verseny abszolút 5. helyezettjét idézni: "Az éles rajt után 500m-en belül mindenki megtalálta a helyét"

 

A béna rajt pedig lassú RAJT volt. Vagyis, van hogy meg kell állni, van hogy nagyon lassan kell menni! Azt az élen haladó versenyzők is látták, hogy az autó pilótája még nincs a helyén. Miért álltak úgy a lökhárítóra, hogy a bringájuk első kereke elérte azt? Ennek ellenére természetesen a "pilóta" b@lf@sz volt, és tudom, hogy bocsánatot kért, kér! :)

 

Érmek esetében a HegyiBringa versenyei mindig formabontóak. Érem talán még sehol nem volt. Akik ilyenekkel büszkélkedhetnek, azok biztosan messziről látják, hogy melyik versenyt hol nyerték, mert az az "elismerésről" egyből látszik. Nem mellesleg, ezeken fel van tüntetve, hogy milyen eredményt ért el a versenyző, és azt melyik versenyen. És egyáltalán, nem az a legfontosabb, hogy Te ezt az eredményt elérted? :) A tisztelet az érem milyenségétől maximálisan jár mindenkinek! :)

 

És még egy utolsó gondolat minden fórumozónak (mert ezt a hangulatot én itt nem értem). Hogyan lehet egy versenyről előre vagy úgy, hogy nem voltál ott, véleményt formálni?

 

Köszönöm ha elolvastál, jó kerekezést mindenkor mindenkinek! :)

 

Üdv,

Hunya :)

 

 

 

 


  • jannusz, joshua, zeezoltano és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1214990 Duna Maraton | Esztergom

Írta: zeezoltano ekkor 2015. július 10. - 22:38

Na kérem ilyen szerintem egy igazi versenyszervező.

 


  • kocsi, paul, Rabbit és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1214855 Duna Maraton | Esztergom

Írta: ForzaRacing ekkor 2015. július 07. - 10:46

Több éve csendes tagként olvasgatom a fórumokat. Sokszor végig gondoltam már ha én szerveznék versenyeket mit csinálnék máskép, mindig lenne pár versenyző akinek nem tetszene valami. Valami mindig baj. Szerintem ha egy verseny időben elrajtol, a pálya jól van jelölve és tömeges eltévedések nincsennek, pontos az időmérés és ha baleset történik érkezik gyors kellő szaktudással rendelkező segítség az egy jó verseny. Hány pozitív tapasztalatot is szerzünk a versenyeken amiket valamiért ritkán írunk le, csak a negatív dolgokra koncentrálunk, de miért? U17 felett itt már mindenki felnőtt embernek számít, ha valami aránytalanul drága, nem azt kapta a versenyző amit elvárt ne induljon el legközelebb, vállalja fel a döntését az életkorának megfelelően. De nem ez történik, elindul jövőre is és ugyanúgy lehúzza a versenyt. Szervezzen versenyt, próbálja meg. Vagy ne indujon maratonon. De nem, új helyszín nem jó, régi sem volt az nézzétek meg a korábbi kommenteket. Van olyan ország ahol egy patakban kell végig tolni lefelé a bringát 300-400 méteren keresztül mindenki, a licences hosszútávos is mosolyogva végig tolja, végig tolja a rövid távos 179. is, Ő is mosolyog. Abban az országban érdemes megnézni a fórumot egy verseny után, rövid tömör bejegyzések " köszönöm a szervezőknek" akár 50-60 ilyen bejegyzés is bekerül. Az olyan értékeket ki nézi hogy X ezer forintért összejön több száz emeber, van lehetőség pontos időmérés mellett megmérkőzni egymással, a verseny jellegéből adódóan olyan helyszínekre jutunk el, ahová talán sosem mennénk bringázni. Ha kevesen is de mindig vannak bíztató emberek a pálya szélén, hogy mind a 1200 embert bíztatják -e? Ők nem fáradhatnak el, nem lehet hogy az előttünk guruló még a köszönetnek legapróbb jelzését sem adta annak a "HAJRÁ"-nak és emiatt pár Őt követő versenyző nem kap egy "HAJRÁ-t". Vannak fotósok akik nem keveset dolgoznak hogy megörökítsék a pillanatokat. Van több száz jó fej ember a sportban, akiket ha nem lennének ezek a "gyengén megszervezett" versenyek sosem találkoztak volna és nem lennének ma csapattagok vagy barátok. Pár versenyen megfordultam már a határainkon túlon is, hosszasan sorolhatnám mi jobb ott. De szívesen indulok itthon is, nem rossz annyira helyzet, nagyon sok jó dolog történik a hazai versenyken is és ha hibákkal is de sokan nagyon sokat dolgoznak azért hogy kedves fórumozó társak egy -egy vasárnapi maraton után itt pár mondatban tudjatok adni egy 3 pontot egy tizes skálán.


  • Chicken, knandi, laciklon és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1214573 Üzenőfal

Írta: Bikertigger ekkor 2015. június 28. - 21:24

megkezdtük az U1-es utánpótlás korosztály beszoktatásást az erdőbe.

egyelőre még csak virsligumis hardver, de idővel lesz az rendes terepgumi is. :)

 

20150628_163250.jpg


  • Kisherceg, Olee, mof és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1211820 Ki milyen bringával nyomul?

Írta: zeezoltano ekkor 2015. április 18. - 09:37

Az új pacim.

11026585_826328504099228_813076198184145


  • Maggi, Kánya, zscs és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1211135 Pécsiek ide! #3

Írta: albertfish ekkor 2015. április 03. - 11:24

300x300.jpg

 

Mindenkinek boldogat, itt nem tudom mi történik...


  • Shoshi, Zap, Magoo és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1210895 Országútikról mindent

Írta: ave ekkor 2015. március 27. - 22:27

A tihanyi versenyem belulrol:

 


  • Andris_savaria, GT_Atee, donciccio és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1201877 Salzkammergut Trophy | Bad Goisern

Írta: zscs ekkor 2014. július 15. - 15:28

"A" táv beszámolóm

 

Az elmúlt két év „B” távjai után részben párom rábeszélésére, részben a kíváncsiságtól hajtva úgy döntöttem, az idei évben megpróbálom az „A” táv teljesítését. A felkészülésre 4 hónapot szántam, amiből talán csak kettő volt inkább alapozós: az enyhe tél miatt úgysem romlott jelentősen az állóképességem. Vagy csak nem éreztem. :) Tudtam egy keveset kerékpározni a tél folyamán, s ha nagyon rossz volt az idő, futottam. A felkészülést komolyan vettem, talán egy vagy két edzést hagyhattam ki összesen, azokat is kompenzáltam valamilyen formában.

 

A verseny előtti 2. napon nagyon izgultam, akkor már ösztönösen sejtettem, hogy valószínűleg nem lesz sétagalopp. Az időjárás-előrejelzés esőt jelzett, illetve az eső már több napja esett a környéken, sejtetve előre, hogy extra kihívások elé nézhetünk. Mivel az „A” táv egy részét bejártam, köztük a Tauernkreuzung utáni meredek sziklás és a Hütteneckalm utáni gyökeres részekkel, sejtettem, esőben akár érdemes itt tolva, futva teljesíteni ezen szakaszok legalább egy részét.

A verseny előtti nap viszont nagyon nyugodt voltam, semmi nem zavart, a rajtszám átvétele jól és gyorsan ment, a bike check-et pedig sikerült előre egy boltban elintézni (köszi Attila!). Már a verseny előtt 2 nappal, az étkezéseknél tudatosan vittem be az energiát, könnyű, de szénhidrátokban dús táplálék, főleg hal és saláták, zöldségek formájában, illetve tészták. Az útvonalat és a szintrajzot be sem nagyon kellett tanulnom, valahogy a fejembe ivódott ekkorra már. Viszonylag sok energiát fordítottam a tervezésre: kiszámoltam még az is, mely étkezési pontokon kell kulacsot töltetnem, kb. mikor mit kellene ennem, mikortól érdemes koffeint bevinnem a szervezetembe, satöbbi. Ahhoz, hogy tudjam, hogyan haladok, szintén végeztem kalkulációkat. 14 óra és 14 óra 30 perc közti idővel számoltam, ehhez kerestem az interneten egy 14 óra körüli menetidővel haladó versenyzőt tavalyról és megnéztem, melyik mérési ponton mikor haladt át. Gondoltam, innen tudom majd követni a versenyen, hogy jól haladok-e vagy még kicsit bele kell-e húznom – hát, erről legyen elég annyi, hogy a nyolcadik, kilencedik óra környékén ez már pont semennyire nem érdekelt, de azért hasznos volt, hogy kiszámolgattam. :)

Úgy terveztem, hogy EB pulzustartományban egyáltalán nem megyek, a GA2 tetejét tartom, s ha fáradok, akkor GA2 közepe, síkon pedig laza GA1 közepe és laza tekerés. Lefelékben pedig szigorúan pihenés. Tulajdonképpen a rajt utáni 50 percet, ahol vitt a tömeg és ott volt a versenydrukk, ezt végig sikerült tartanom. Mivel erőmérővel mentem, a Watt-értékeket nagyon figyeltem, hogy ha esetleg a pulzusom a terv szerinti tartomány fölé menne pár 10 másodpercig, az izmaimat ne tegyem ki feleslegesen nagy terhelésnek (s főleg, mindjárt az elején, ami egy ilyen hosszú verseny esetén akár a sikeres teljesítést is veszélyezteti).

 

2014. Július 12, 3:30-kor szólt az ébresztő. Mindent kikészítettem még előző nap, reggelinek nápolyi és verseny előtti étkezésre javasolt, energia-dús kókuszos szelet, valamint italnak egy 0.7-es izotóniás ital, amit a kb. 45 perces autóút közben kortyolgattam. Az autóból kiszállás után még egy fotó az út mellett, a vizes járdán. Nem sokkal előtte még esett az eső... Egy 20 perces bemelegítés még belefért volna, gondoltam tekerek egyet, de a rajt területén aztán találkoztam Szabó Attilával s végül vele beszélgettünk, a rajtig. Csak vártuk a startpisztoly dördülését. A start két eső közt volt, csupa víz volt még minden, rajt után talán 1 órával pedig ismét esett. Szerencsére készültem ezekre, eleve a sisakomon volt az esővédő, a lábaimat bekentem 50+-os gyerekeknek szánt:), extra vízállóként hirdetett naptejjel, plusz a nadrágomat befújtam impregnálóval. Az esőkabát pedig már a rajtnál rajtam volt. A hosszú ujjú kesztyű meg ilyenkor ugye alap; mindez tökéletes védelmet biztosított, nem fagytam el és azt sem éreztem, hogy nagyon átáztam volna. A sokadik óra eső után igaz, a pulzusom mondjuk leesett így is, de ez teljesen normális jelenség ilyenkor. Elég volt a Watt-értékeket figyelnem, hogy ne szálljak el a terheléssel. A rettegett szúró, égő fájdalom sem jelentkezett a combjaimban, mint a korábbi elhűléses tüneteimnél.

sportograf_51741370_lowres.jpg

 

Szóval, a terv az volt, hogy 155-157-es pulzus és/vagy 270-290 Watt, maximum itt-ott 160 ütésig hagyom elmenni vagy 320 Wattig nyomom, s ha bírom energiával, meglehet a tervezett 14, 14 és fél órás menetidő még úgy is. A rajt után vitt a tömeg, így – s részben a bemelegítés hiányának is köszönhetően - 160 fölötti pulzus is becsúszott néha 1-2 percre, de alapvetően 160 alatt tudtam tartani. A maximum pulzusom is csak 173 volt, s még az elején: egy ilyen 22-23% körüli aszfaltos részen legkisebb áttétel mellett is felment ide hamar, de ez teljesen normális ilyenkor. Kb. 45-50 perc kellett, mire a Watt/HR egyensúly nagyjából helyre állt és beálltak a szokásos értékek, addig 160-162-es pulzushoz alig 260-270 Wattokat tudtam. Nem baj, számítottam erre előtte és egyébként is, maximum egy jó óra után már ment ugyanez a kitűzött pulzustartományban. Az első 3 óra meglepően gyorsan eltelt, szinte észre sem vettem. Rechkogl, Raschberg előtt kis felfelé tolással a köves részen, aztán schotteres lefelé, majd Hütteneckalm. A sáros, gyökeres rész itt még egészen járható volt, viszonylag későn kellett csak leugranom a bicajról. Aztán Ewige Wand, ami itt még csak csúszós volt, s mivel ilyenkor a „B” táv eleje előtt voltunk vagy 2.5-3 órával, sárosnak sem volt vészesen sáros. Persze tudtam, hogy legközelebb, mikor itt járunk, áthaladt már itt a „B” táv és óriási dagonya lesz.

sportograf_51719333_lowres.jpg

 

Egy kicsit bementünk a városba, szokásos lépcsőzés és híd, a folyóparton bringázás után mentünk a klasszikus „A”-távos kitérőre, Altausee felé (az „E” távban is benne van egy része).

Közben próbáltam folyamatosan jól hidratált állapotban tartani magam, legalább a verseny első felében, kétharmadában (1 kulacs izotóniás ital/óra). Az esős, nagyon párás időben nem volt egyszerű. Onnan gondolom, hogy sikerült, hogy az első 145 km-en négy alkalommal álltam meg „kicsi dolgomat” végezni. A pálya itt változatosnak mondható, pár meredek, nyereg mögé ülős gyökeres rész és elég masszív sár mellett néha schotter, rövid szakaszon egy-egy erdei ösvény, majd Tauernkreuzung után a szintén nyereg mögé ülős Tauernwand. Ez borzasztóan csúszott, volt, ahol úgy döntöttem, nem kockáztatok, az a pár 10 mp semmit sem számít és fontosabb a biztonság, így inkább toltam. Repült az idő, az eső pedig itt szerencsére már nem esett. Valahol ezután volt egy szakasz, ahol beért bennünket a „B” táv eleje a kísérő motorral. Az maradt meg bennem, hogy a második helyen haladó srác egy gyönyörű kék-fekete karbon Ninerrel ment, karbon Niner RDO merevvillával.

Aztán Ischler Salzberg, ahol volt egy közel sóbánya szintű, de szerencsére rövid mászás (azaz a kerékpár tolása), persze masszív sárban. Innen újból a Hütteneckalm felé vettük az irányt. Lefelé aztán a gyökeres rész, ahol ma már másodszor jártunk. Itt valószínűleg a „B” táv közép-hátsó bolyt keresztezhettük, elég lassan vánszorogtak. Az Ewige Wand köves részét a nagy dagonya ellenére elég jól eresztettem, sok „B”-távos mellett mentem el, a második körre ráéreztem a sáros köveken bringázásra.

sportograf_51710713_lowres.jpg

 

Ismét Weißenbach, lépcsőzés – persze 2 „B” távos leszállt már a felső lépcsőnél, az utolsó pillanatban ugrottunk le egy másik „A” távossal, majdnem esés lett miattuk... Jól be is lassítottak bennünket, na mindegy.

Újabb kitérő következett egy schotteres mászással Hochmuth felé, ami a „D” és az „F”, a vége felé egy rövid szakaszon pedig a „G” távval haladt együtt. Sajnos a bal térdem meghúzódott az egyik lefelében, emlékeim szerint még Tauernwand körül és itt elég erősen kezdett fájni. Visszavettem a Wattokból egy kissé és ittam egy Mg-ampullát, hátha van egy kis görcs jellege és majd talán pár 10 perc múlva segít. Néha pörgettem is itt. Az nem esett valami jól, hogy a hallomásból már ismert Jochwand DH itt következett, a felső pár száz méteren még kínlódtam a nyeregben a sziklás ösvényen, aztán inkább leszálltam és toltam lefelé. Nagyon csúsztak a sziklák és a gyökerek, nagy volt a sár, néha extrém meredek az ösvény, nem akartam felesleges kockázatot vállalni. A lábam sajnos megsínylette, itt nagyon szúrt a bal térdem mögötti ínszalagok és a térdhajlatom környéke.

Egyébként az izmaim az első 90 km-t meglepően jól bírták, a mászások végére éreztem, hogy fáradnak, de elég volt 1-1 lefelé és olyanok voltak, mint "újkorukban".  Mikor azt éreztem, na, kicsit nehezednek a combjaim, lefelében egy 10-15 mp-et belepörgettem, ennyi elég volt. Ismét a sík útra és a folyópartra érve automatikusan azt diktálta az ösztönöm, pörgessek kicsit, "mert az jó". Nem mentem nagy tempót, csak GA1 közepében, hogy mire a Hallstatt szerpentinjéhez érek, erőt gyűjthessek. Itt aztán a nap is kisütött, hogy ne fázzunk a mászáson. :) A hallsatt-i szerpentint simán kitekertem 250-270 Wattal, egyáltalán nem esett rosszul, a térdemet sem éreztem vészesen. A pulzusom itt már nagyon alacsony volt, nem is figyeltem rá nagyon, a lényeg, hogy a Wattokban ne legyen nagy "tüske", ne csapjam szét magam (erre egyébként végig nagyon figyeltem). Itt szépen előzgettem a többieket, a legtöbben itt tolták a bicajt és lassabbak voltak. Ami meglepett, hogy tavalyelőtt és tavaly a B távon itt elpukkantam rendesen, most meg semmi, pedig állítom, most még gyorsabb voltam. Tudtam, hogy a Salzberg 30-34%-os tolós aszfaltja után még komoly mászás jön, itt mászás első felében vissza is vettem a tempóból. Aztán a vége sem ment valami jól, eléggé fájlaltam a térdem, pedig erőm még csak-csak lett volna... No sebaj! :) Na itt már nagyon fáradtnak éreztem magam nem csak fizikailag, de mentálisan is, megváltás volt átbukni a hegygerincen – de belefért bőven a „pihenős” mászás, gyors fejszámolásom alapján (vagy egy percig kínlódtam a fejben számolással, 2+2 néha 5 lett:)) tartottam a tervezett időt. Itt véletlenül Red Bull-t ittam izó helyett, sebaj, jól esett, ilyenkor már jól jön a koffein. Mindjárt a lefelé elején nagyon közel kerültem egy eséshez is: egy gyorsabb bringást szerettem volna elengedni, de nagyon letértem az ideális nyomvonalról és belesodródtam egy árokba. Huh, ezt szerencsére megúsztam! Egy magyar sráccal és kísérőjével is váltottunk pár bíztató mondatot itt (Tatanka). Mivel látták a kisodródásomat, kérdezték is, jól vagyok-e, minden rendben van-e. Ennyi óra után azért jelentősen romlik az ember koncentrálóképessége, nagyon kell figyelni mindenre.

Szóval, egy kis le-föl után Roßalm környékén, végre elindulhattam a jó kis pihentető ereszkedésen. Sajnos a Garmin kütyüm beázhatott és eddig bírta, s itt kikapcsolt, nem bírtam többé visszakapcsolni, így idáig van meg a log-om a versenyről. (Itthon láttam csak, szufla még volt benne, 26%-on volt még, innen tippelem, beázás.)

sportograf_51746775_lowres.jpg

 

A lefelé után még volt egy hegy Gosausee után, na ez úgy hiányzott, mint üvegesnek az utcai zavargás. A lábaim nem forogtak rendesen, néha ki kellett már állnom a nyeregből. Kár, hogy a kütyü nem mért itt már, mert dacára ezeknek, szerintem elég rendesen nyomtam, főleg a hegy utolsó métereit. Néhány kimerült A-távost megelőztem itt is (meg a lassú B-távosokat). Emlékszem, 2 éve, mikor először mentem a „B” távon, tátott szájjal néztem egy „A” távost, amint 2x-2.5x olyan sebességgel rombol el mellettem, mint ahogy én vánszorogtam. Most én voltam ez az „A” távos... :)

Gosau után tavaly kivettek egy rövidebb mászást és elég sok autók közti aszfaltozás tettek a helyére, plusz egy patakátkelés volt helyette – nos, idén visszakerült ez a mászás. Legalább nem kellett a kocsik közt menni, így is volt, ahol feltartott egy autó az aszfaltos részen... Szóval, ahol jobbra feltereltek, nagytányéron nyomtam és kiállva a mászást, mert pörgetni itt már nem tudtam, de ez jól ment, romboltam rendesen. Lefelé egy kis alattomos, itt-ott dobálós, sodrós, köves rész jött, aztán vissza az autók közé. Aszfalton aztán próbáltam tempót menni, fogalmam sincs, hogyan mehettem. Volt egy kis enyhe szembeszél is itt, szerencsére közel sem olyan erős, mint tavaly. Egyedül mentem, sem előttem, sem mögöttem nem volt senki. Aztán beértünk Bad Goisernbe, ott egy kis csiki-csuki következett, aztán feltűnt előttem a cél. Hihetetlen, sikerült! :)

sportograf_51686716_lowres.jpg

 

A menetidőm bruttó 13:49:09 lett, kategória 60. hely, összesített 122. hely.

A kiírás szerint 211,3 km, 7049 méter mászással.

 

Sok-sok megállás volt benne, 5x álltam meg „kis dolgomra” és az étkezési pontokon is majdnem mindenhol megálltam egy pillanatra. Folyadékból 10-11 kulacs izotóniás ital fogyhatott és egy kulacs víz, zseléből 6-7 db sima és 3 db koffeines, energiaszeletből 2 db, müzliszeletből 2 db, fehérjés energiaszeletből 1 db, sok-sok lekvásos süti és egyéb sütemények (próbáltam ezeket forszírozni a zselé helyett/mellé), kb. összességében 3 banán és némi aszalt gyümölcs. Szuper volt, az elején a nagy sár, a szemerkélő, néha pedig szakadó eső ellenére is végig nagyon élveztem. Mélypontom egyáltalán nem volt, sem fizikailag (térdfájással együtt sem), sem mentálisan. :)

Az erőmet tippem szerint nagyon jól osztottam be, úgy érzem, átgondoltan, tudatosan mentem. Ebben biztosan az is segített, hogy nem versenyként fogtam fel, hanem végig saját tempót mentem, nem foglalkoztam azzal sem, ha épp megelőzött valaki.

Utólag, a részeredményeket látva, az első 55-60 km után folyamatosan jöttem fel minden mérőpontig jó pár helyet. Kockáztatni sem kockáztattam, sem schotteren (talán túl lassú is voltam, nem tudom), sem a komoly sziklás DH-kon. Amit neccesnek láttam, leszálltam és toltam inkább, nem érdekelt az a 10-20 mp.

 

Az eső, valamint az alattomos, itt-ott agyagos, hol pedig folyós sár ellenére a technika egész jól bírta. A bringám egy karbon On-One Lurcher 29er volt, amibe a karbon merevvilla helyett a verseny erejéig egy Reba villát tettem. Kerékszett tubeless, nem volt probléma velük, sem a pumpára, sem a defektgátló habra nem volt szükség. Meglepő módon a hajtásláncom is kibírta a 211 km-t, pedig egyszer sem kentem újra a láncot, csak verseny előtt kapott egy kis Squirt Lube-ot. A verseny második felében biztos voltam benne, hogy elnyúlt, na most aztán annyi lesz a láncnak, mert a vége felé már borzasztó hangos volt és csupa sár. Ennek ellenére 0.1-es a láncnyúlásom úgy, hogy a verseny előtt már eleve majdnem 1400 km volt a láncban. Nem rossz! :)

A sár ellen egy MudGuard sárvédőt szereltem a villára. Nagyon hasznosnak bizonyult, a szemüvegem végig használhatóan tiszta maradt, sár is csak két alkalommal került a szemembe.

Ha minden igaz, egyedül a nyeregtáskám ment tönkre, szétszakadt a zipzár, kiszakadtak a fogak – sebaj, már úgyis fél éves volt! :)

 

Szóval, szuper verseny volt, nagyon élveztem!

 

Ezúton is köszönöm páromnak a rengeteg türelmét és segítségét, külön köszönetem Janinak az edzéstervezésben nyújtott segítségéért a sok-sok hasznos tanácsért!


  • Kánya, filmes, zeezoltano és 3 további fórumtag kedveli ezt


#1226314 Ki milyen bringával nyomul?

Írta: end.re: ekkor 2017. január 01. - 15:15

.

IMG_20160105_150908.jpg

.


  • karakoram, sisqo, mof és 2 további fórumtag kedveli ezt