
jó hallani ezt :-*
Akkor itten vala az
élmény:
banda összeszedés a pályaudvaron sikerült fél óra csúszással a tervezetthez képest, ami a létszámot figyelembe véve, és azt hogy Cheesyék majd nem már a Bükkbõl fordultak vissza, egész jónak mondható...

Csodálatos volt látni a 17emberkét!!! Néztek uis minket rendesen a városban ;D
Körte révén csapat autóval kísárve tekertünk fel Sástóig, ahol Geri és báttya várt minket, meg életmentõként a kút

Innen már susnyásban ososnt a banda, többszöri kamerázással karöltve... Röviddel Farkasrét után sikerült összehoznom az elsõ tévelyedésem... De nem hogy hátránybe kerültünk volna, de még jobb is lett így: a mátra maraton egyik szakaszán vissaztudtunk jutni a megfelelõ irányba... Minderre akkor deróült fény, amikor beborult totál, és eleredt az égiáldás... HIába próbbálkoztunk bármivel is(essé b**ze, essé!) nem akart elállni... Végül tovább eredtünk, és az esõ is szépen lassan magunk mögött maradt... PErsze a kellõ hatást így is elérte: a kövek, gyökerek, faágak csúsztak mint állat... A rakottút elég adrenalin növelõ volt így... Itt láttunk szinte egy halomban vagy 8 hatalamas szalamandrát... hamar meg kellett állapítanunk, hogy jó volt látnia a JURASSIC parkot, mert a komótos vánszorgásuk mögötti összehangolt cspat mozgásokat észrevettük, és mielõtt lecsaptak volna ránk, már zúgtunk lefele...

A völgybe érve az áprilisi banda kélyes vigyorát hamar letörte a szomorú valóság: a multkor oly hatalams, és vad patak, most egy parányi, kicsi, halk csermelynek felelt meg, így az átkelés sem votl nagy gond most... VISZONT AZ ÁPRILISBAN FELÉPÍTETT HIDUNK A MÁSODIK ÁTKELÕHELYEN MÉG MINDIG ÁLLT!! 8)
Itt már sajnos felszínre törtek a problémák: a mátra túl köves, és elég nehezek a lovak... NAgyon sajnálom, de tényleg elég nehéz olyan utakat lelni a mátrában, ahol nincsenek kövek...
Kiérve a víztározó bekötõútjára Cheesy vállalta, hogy Juditot és Körtét lekíséri az autóhoz aszfalton, mert nem bírják már. Itt búcsút verttünk így tõlük, és neki kezdtünk tovább mászni felfele...
Ezen a szakaszon sikerült másodjára is eltévednem

Mekkora egy bambaállat voltam... bocs...

Mindenesetre szerencse megint mellettem volt, mert igaz, hogy rossz irányba mentünk, és kijutottunk a Mátraháza-Parád mûútra, de az a földút, amin visszatértünk a víztározó mellett felfele haladó, helyes útvonalra, atz vmi állat volt! CSubee meg is nézte magának közelebbrõl az egyik kanyarban ;D Máég mentünk kicsit felfele, majd ledobtunk végre magunk kajcsizni...
Rövid, de annál fenomenálisabb pihi után nehézkes szedelõzködés után indultunk neki a kposzhegynek, ami vissazfele elég nagy szerepet kap majd

;D
Végül a KÉK túristán értünk fel a csúcsra, épp idõben, mert már szinte mindenki elszomjazott...
...