Najóreggelt! 8)
Imholni, tálcán a pasta d' slovenski raj

Két tányérba mérten írnám csak le a történteket, így kezdem ott, hogy tavaly májusban ;D megfogant a gondolat és ötlet: menjünk
nyaralni a Szlovák Paradicsomba, miután már 10edjére is végig néztem az ott készült fotósorozatokat... Aztán idén sikerült eljutni oda, hogy akadtak társak Babyface és Baliba személyében, majd másfélhetes próbálkozás után sikerült felvenni a kapcsolatot a podlesoki campinggel(ugye már meg sem lepõdöm, miután idehaza is elõferdül ilyen egyes cégeknél :

)múlthét hétfõn elindultunk a határfelé... Kissé lelohadt mosolyom a határon, ahogy a kisgyerek mindenttudó mosolya is a karácsonyfa alatt, miután feltépi a dobozt és még sem a meglesett ajándékot találja benne, amikor a határhoz érve mindössze 4percbe telt külFÖLDre lépni... se egy pecsételés, se egy ÁLLJ VAGY LÖV...izé...NYISSA KI A CSOMAGTARTÓT... semmi... a magyar határõr még vmelyest végezte a munkáját, rákérdezett neveinkre, de ezzel ki is merítette az aznapi teendõk listáját. Na mind1... Szííívtam magamba az érezhetõen más, szlovák levegõt

ami hirtelen nedvessé vállt... szó szerint amint szlovák földre léptünk esni kezdett... mit esni?! Volt hogy szinte úszott a kocsi azon a vízmennyiségen, ami egy tenger felduzzasztásához is elegendõ lett volna... Dobsina utáni szerpentinen aztán legelõször csodálhattuk meg a szlovákok meseszép formájú felhõ szobraiba bújt hegyeit, majd egy kb20km-es iszonyat keskeny szerpentinen eljutottunk célunkhoz, indulástól mindössze 5ésfél órával késõbb: Podlesokba. Ami elénk, pontosabbna körénk tárult talán ebben a félig esõs, félig levonulós idõben volt a legszebb. Jobbkézre maga a paradicsom hegyei álltak szobrot, fehér és kékes-szürke felhõ foszlányokat szorobgatva csúcsaik közé, míg balra enyhénb dombos táj vonult. A campingben aztán átvettük a kulcsunk, ami kissé akadozva ment, tudni illik arra felé eléggé nehezményezik az idegen nyelvek tanulását, még a fiatalabbak körében is csak most kezd el terjedni, a német és kevésbé az angol tanulása (A popradi TESCOban a recepciós csaj is elég szögeletesen beszélte in inglis, míg Nálunk a futikat is csak úgy veszik fel, hogy legalább egy nyelv középfok... :

) Szóval megkaptuk a kulcsot, aztán leírtunk egy kört a házak és sátrak közt, majd még egyet... ;D aztán csak rávettem Balibát, hogy menjünk vissaz a recepcióra, ahol aranyos (na ezek is jó hülyék) mosollyal fogadott minket a lány, amjd ismét elmagyarázta, már kiállva a ház elé mutogatva is, hogy a camping másik oldalán kell elmennünk kicsit messzebbre, ott van a mienk. Hmmm... kicsit pirosposgás orcával hajtottunk át, ahol nem akármilyen ház várt minket: padlásteres faház, földszinten: 1
elõszoba, 1 társalgó, 1 kétágyas háló, 1 mosdó-tusoló és 1 WC, emeleten 1 négyágyas és 1 kétágyas háló... mindezt kb 1500pízé fejenként iccakánként (ebben benne van már a kocsi ára és a túrisztiká tempová...öö...vagyis az adó is). Hja! És voltak konvektorok is, amik érdemlegességére csak másnap este jöttünk rá, miután szarrá áztunk... Aznap már csak egy kártya parti maradt hátra, egy
éttermi vacsizás után. Nem durrantunk ki az adagoktól, de fejenként 8-900 Forintért ettünk végösszegben, amihez képest viszont jó volt.
Amit tudni kell a kajákról/italokról: a kávé odakinn vizesebb(sokkal), árban 120forint körül van, az üdítõ decije ugyanennyi, a sör fél litere boltban 70fötötõl, étteremben 100-120fötötõl, fõt-második fogások 650tõl olyan 1200ig. Palacsinta Poprádon volt a legolcsóbb, bár csak egy járt: 95, a kolibában(campingi éttermet nevezték így) egy pár palacsinta volt 140fötö... A pálcikás fagyi viszonylag magyar árakon vannak, bár több drágábban jön ki, míg a gombócos fagyi 30!!! Forint... és finom... Sajtok olcsóbbak 40-80forinttal mint idehaza. A sört már félszóra említettem, de ismét rátérek ;D olyan mannnna italt találtam: Steiger. Már-már fekete színû barna sör... Naaaaagyon finom volt... Hoztam is haza belõle ;D
Másnap elsõ túrának Szuha Bélát választottam, ami nem okozott csalódást... Indulásnak az ösvény elején ücsörgõ csajszitól kellett vennünk [i]belépõt Ez 5napra kb620 fötöbe került fejenként, amit egy-egy dátumbélyegzõvbel ellátott képeslap formájában a továbbiakban igazolhattunk. A szurdokban végig a patakban haladtunk felfele, és hamarosan elkezdõdött a létrázás, fahidazás(mely esetben nem is tudom hogy a híd szó megfelelõ-e, majd fotókat mutatok). A létrázásban volt egy elég durva rész, amikor azt hiszem 10méternél is magasabbra kellett az elsõ létrán egybõl felmászni egy vízesés mellett és -ben, majd láncok segítségével egy szikla kiszegelés mögé érve újabb és újabb létrák vártak minket. Itt mondom el, hogy továbbra is fenntartom azt: legközelebb itt Macival megyek fel!!! Már a megfelelõ segédeszközök tervei körvonalazódtak, és a helyszíneket látva tisztultak. (hja! Hogy most miért is nem vittünk végül magunkkal lovakat? Sajna történt, hogy vasárnap Baliba mászter eltörte a váltófület a lován, így egymagam már nem vittem... de ami kés... ;D ;D ;D) szóval a szuha béla közepétõl esõben kapaszkodtunk felfele. Felérve közel 950re tengerszintfölé, rövid haditanács után sajna lemondtunk Klastorisko kolostor romjának megtekintésérõl, vhogy az elsõ bükk maraton képei ugrottak be, és inkább elindultunk a legrövidebb útopn lefele. Naaaaahhh... EZ lesz az a rész, amire azt fogom mondani küzködve a nyálammal, miután felküzködtem a lovat, hogy HA-FELVITTE-MEGNYERTE!!! Ahhh... fantasztikus köves, sziklás, szerpentinút vezet lefele PONT A CAMPINGBE! Gyalog több mint 2óra ez a rész, néhol olyan lejtéssel, hogy majd nem hasra vetettem magam rajta öröm és egyben fájó könnyeket hullatva a drágára ;D nyammm... JÖVÕRE! HAHAHAHÁÁÁÁ! Gyilkos! Nagyon...
A végén a turistajelzés ugyan letéár egy iszonyat gyökeres ösvényre(brutális amit ott a gyökerek véghez vittek az idõ folyamán növekedés és terjeszkedés fogalmai alatt... Egész életemben nem jártam annyi gyökeren, mint itt 4 nap alatt). Du. hazaérve gyorsan átvedlettünk és irány Poprád, reménykedve hogy egy akkora nagyvárosban találunk vmi hipermárketet beváésárlás céljából. Ebbõl egy b@zinagy TESCO lett. Bevásárlás után házacskánkban hatalmas kártya partiban fejeztük ber a napot...
Folyt köv...