Egyszer sötétben, a Pilisen keresztül tekertem haza Visegrádról. Papp-rét után lefelé jó tempóban gurultam lefelé az erdészeti aszfalton, de én is hallottam, hogy valami nagy testû állat, több száz méteren keresztül csörtetet mellettem, egyre közelebbrõl! Mivel nem tudtam lehagyni, és jött a zabszem effektus, inkább taktikát váltottam: Lelassítottam, és csökkentettem a fényerõt... bevált!:cool2: Ö is lelassított, majd kisvártatva lekanyarodott.Amikor valami csörtet a közeledben a vadonban, akkor kinek nem jön be a zabszem effektus?
Aki azt mondja, hogy nem az hazudik. Ilyenkor csak jó látni mi jár melletted. Ezek mégis csak vadállatok!
Ugyanis beugrott, hogy éjjel sok vadat elgázolnak az autók, mivel ha hirtelen felriasztják õket, akkor nagyon megijednek, ösztönösen menekölõre fogják, és az egyetlen látható irányban , a fény felé kezdenek el szaladni! Mikor lelassítottam, akkor kevésbé lettem veszélly számára, õ is lelassított, kis gondolkodási idõt kapott. Lassú tempóhoz már nekem sem volt szükségem annyi fényre: a szûkebben világító kormánylámpát kissebb fokozatra kapcsoltam, a nagyon erõs, erõs szórt fényû fejlámpámat pedig kikapcsoltam... Ekkor már az állat se meredten az én fényfoltomba bámulva vakította magát, a gyenge holdfény meg már elég lett neki a tájékozódáshoz!

Este a vadak elvackolják magukat éjszakára. Fõleg madaraknál elég jól megfigyelhetõ sötétedéskor a helykeresesés, hangoskodás, majd elcsendesedés folyamata. Az eset óta igyekszem lehetõleg éjjel nem zavarni az állatok nyugalmát, ha éjjel rámjön a tekerhetnék, akkor lehetõleg picit nagyobb forgalmú közutat, vagy nagyon frekventált túristautat választok (budai hg.), ahol hozzá vannak szokva az állatok a rendszeres emberi jelenléthez...