Hû!
Így jár az ember, ha sokszor és sokat irogat, és nem mindig néz utána a dolgoknak. Sokat fognak neki válaszolni, amire ismét tekintélyes viszontválasszal kell hogy éljen, de sebaj…
Kedves Yasec! Nem tudom, hogy elejétõl tüzetesen átolvastad é a topicot, ha nem, pótold be kérlek. Amiket akkor leírtam, azt most is vállalom, és úgy látom nem reagáltál mindenre. Én valamikor tavaly júniusban kapcsolódtam be. Azt hiszem ez volt az elsõ hozzászólásom, valamiért úgy éreztem, ehhez a témához hozzá kell tennem a magamét. Valamikor az elején írtam néhány konkrét mûszaki problémáról a munkáiddal kapcsolatban, amit arra hivatkozva, hogy ne forogjon fel hitelrontás esete nem fejtettem ki bõvebben. Ezt most sem teszem, mert kicsinyes húzás lenne. Te biztos emlékszel rájuk, a nagyobb gond az, hogy nem ébred szégyenérzet benned miattuk. (Váltókonzol, kulacstartó, országúti tányér, szinterezés.) Ebbõl a blokkból engem fõleg az országúti tányér esete érdekelne, ha hajlandó lennél itt a fórum közönsége elõtt vitázni errõl velem. Valószínûleg jobban tettem volna, ha én is visszaolvasok, akkor talán nem estem volna a szóbeszédekbõl felépített késõbbi hozzászólásommal mégis ugyanabba a hibába. (Lásd hitelrontás.) Hozzá kell tennem hogy néhány olyan infót, amirõl úgy éreztem, hogy nem illendõ közzétenni, mert kiszivárogtatott üzleti titok-gyanús, azt nem írtam le. Ez az egész itt tulajdonképpen arról szól, hogy kiáltunk kígyót-békát valakire, aztán jön a valaki és azt mondja, hogy ez nem igaz, mi pedig eldöntjük, hogy hiszünk-e neki avagy nem. Így van ez jól. Több mint fél évet kellett várni a válaszra, de úgy tûnik megérte.
Nem kívánom magamat misztikus ködbe vonni, elsõ hozzászólásomban megírtam hogy ismerjük egymást, túlzás lenne azt állítani, hogy jól, de azért mégis. Amikor nem nervex álnéven zsibbasztom a kollégákat, akkor Horváth Balázs polgári néven gyûröm országúton a kilométereket. Ez alapján nem biztos, hogy beugrik az orcám, segítségül annyit, hogy tagja voltam a Vági Sanyi bácsi személyiségével fémjelzett Sempronia Kerékpáregyletnek, melynek versenyzõjeként sokáig vártam a beigért tesztelendõ agyakra. Nem voltunk nagy spílerek, de évi tíz-tizenkétezer országúti kilcsi jó alkalmat adhatott volna Neked arra, hogy megtudd mit bírnak a termékeid. Még egy érdekesség a múltból, ami bizonyára neked is új lesz. Egyszer Kópházán találkoztunk, és pályaválasztási problémáimat hallván jó szívvel ajánlottad a Bánki Donát Mûszaki Fõiskolát, hajdani Alma Máteredet mint perspektívát. Megfogadtam a tanácsodat, de utólag elárulhatom, fél év után otthagytam, mert baromira nem jött be. Ez persze nem a Te hibád. Hozzászólásodban említed, hogy "ugyan voltál nálam, de sosem értettél meg…". Ugyanez ellenkezõ irányban is igaz, emlékszem értetlen arcodra, hogy mi a fenének akarom a hatvanas vázzal rendelkezõ szar Puch-omat átszabatni 56-osra (így utólag tényleg lehetetlen ötlet volt), ahelyett, hogy vennék egy új vázat, netalántán építtetnék egyet Veled. Nos, hiába is magyaráztam volna, hogy semmi pénzem nincs, hisz Neked Dura Ace AX-el szerelt országútid volt akkor, amikor mi még a 600-ast is csak hírbõl ismertük. Pozitív adalék, hogy amikor eltörött a Shimano pedálom klipsze, Tõled vettem meg az AX pedálodét és minden tiltakozásom ellenére nekem adtad a csavarokat és a stopli ütközõt is. (Az évek távlatából visszatekintve is kedves gesztusnak tartom ezt, bár tekintve, hogy az AX relatíve ritka, kerékpáralkatrészek értéke terén némi szakmai hiányosságod kerül itt felszínre.) Utóbbiból késõbb némi drót felhasználásával egy pillangó-szobor készült amirõl küldök képet, ha érdekel.
A korábbiakban említett túlméretes Puch után kínkeservesen összekapartam némi pénzt egy használt országúti vázra, egy Oria TT0.9-bõl épített nevesincs Premierre. Fél év múlva egy váltóállítást szolgáló próbaút során nevetséges körülmények között a házunk elõtt ütköztem frontálisan kb.15km/h sebességgel. Ez éppen elég volt hozzá, hogy modifikáljam a homlokcsõ szögét. Nagyon el voltam kenõdve, ekkor fordultam hozzád segítségért. Még ma is fülemben csengenek szavaid, miszerint "ki van csukva", hogy ezt a vázat akár hidegen is vissza lehetne tenni. Hangsúlyozom, hogy nagyra becsültelek elõtte, ezért fordultam hozzád. Baromi mérges lettem, és elhatároztam, hogy ha a „Nagy Yasec” nem tudja megcsinálni, majd megcsinálom én. És lõn. Szereztem egy kimustrált géptengelyt, leesztergáltattam pár tizeddel karcsúbbra mint a homlokcsõ belmérete, és egy hosszú délutánra igénybe vettem barátom (aki még mindig az általad szállítandó AMP villájára vár) masszív gépsatuját. Szöget nem tudtam pontosan mérni, így minden feszítési ciklus után beszereltem a kormánycsapágyat villástul és a kerekek behelyezése után tengelytávot mértem. (Minden gépem geometriai adatait gondosan fel szoktam jegyezni.) Nem volt egyszerû megcsinálni, de végül sikerült. Nos Mester, a Te imágód ott omlott le elõttem örökre. Vagy direkt mondtál hülyeséget, vagy azért mert baromira nem akartál az én szar kis vázammal foglalkozni. Nos ez a váz az akció után hét évvel is köszöni, jól van és a hasonló kalandokat elszenvedett vázakkal ellentétben nem látszik rajta a hajdani gikszer. Ha akkor nem mondasz nemet, akkor most lehet, hogy nevedet dicsõítve büszkén feszítenék egy Yasec országútin.
A triatlonos csapat esetének õszintén megvallva nem sikerült utánanéznem. A válaszod korrekt, bár akkor Németh Balázs Bikemag cikkirót is világosítsd fel, mert Õ még mindig a "lusta vázépítõk névjegyének" nevezi a bilincses elsõváltót. A köztünk levõ esetleges nézetkülönbségek ellenére egyvalamit azonban meg kell értened. Ha valaki aktívan versenyez, nincs ideje félévente nálad hagyni hetekre a gépét foltozgatásra, mert az neki a versenyszezon elcseszését jelentheti. Jó dolog az Lifetime garancia, de az még jobb, ha nem kell élni vele. A freerider-es beszólást pedig említettem, hogy csak jellegében idézem. (Ezek szerint még így sem sikerült.) Maróti Vili vázának megrepedése nekem is új, nem tudtam róla annak ellenére, hogy tudom, hogy Õ is Yasec géppel hajt. Amennyiben a fentiekben említett biztosnak tûnt információk nem helytállóak, (Válaszaid erre engednek következtetni) megkövetlek, a többi mûszaki problémáról viszont szívesen vitázok, hisz mások épülésére is szolgálhat. Egy korábbi hozzászólásomban írtam, hogy dicséretbõl nem lehet megélni, ezért néha meg kell rugdalni az embereket, hogy helyre tegyék magukat. Most ez történt. Saját magamon látom, hogy jót tesz. Már engem is jól seggbe kéne rúgni, mert túl nagy a pofám…
Azok kedvéért akik nem emlékeznek az általam nem pontosan idézett Bikemag-beli elszólásodra, most leírom halál pontosan:
„...420 ezer forintos kerék van az autómon 17”-os OZ Racing felnik, japán gumikkal mert meg akarok maradni az úton, és mert magamra gondoltam. De én megyek úgy mint az állat, mert máskülönben nem lelem örömem, ha nem lelem, akkor meg mi a f...-nak csináljam?...” Nos ezt akár egy kopasz erõs is mondhatta volna egy Merdzsóból kikönyökölve. Az is kitûnik belõle, hogy nem vagy tisztában vele, hogy amikor örömautózol, akkor a saját és családod élete mellett történetesen az enyémmel is játszol, ha éppen rossz helyen vagyok rossz idõben. Ez az a mentalítás szerintem, ami nem méltó hozzád. Nem vagyok fanatikus zöld, csak utálom, ha valaki felnõtt fejjel más életével szórakozik és még nagy is rá az arca.
Nem állt érdekemben sárba tiporni Téged. Egyrészt mert nem érdemled meg, másrészt meg nekem sem jelentene élvezetet. A "nem tökéletes, de törekvõ" filozófia szimpatikus, csak abba a kikerülhetõ durva hibák nem férnek bele. Álljon itt néhány építészetbõl vett példa. Elõször is ha építész lennél a határidõcsúszásaid miatt már olyan kötbéreket nyomtak volna rád, hogy csõdöt jelenthetnél. Másodszor, ha a megrendelõ babás korlátot akar gipszoroszlánnal, akkor vagy megcsinálod, (esetleg próbálsz egy kicsi újat is kihozni a témából) vagy azt mondod, hogy nem vállalod. Ahogy nagy tanítónk Makovecz Imre mondja, hogy a tervezést, az alkotómunkát nem pénzért csináljuk, hanem úri jókedvünkbõl. Nem az a fontos, hogy mennyit fizetnek, hogy fizetnek-e egyáltalán, hogy mennyit szenvedünk a házért, hanem a végtermék. Idealista filozófia, amivel építészként nem tudok azonosulni, egyszerûen azért nem, mert alapjában véve hányok ettõl a szakmától. Olyan dolgokkal kapcsolatban azonban, amit szeretek, maximálisan magamévá teszem. Merem feltételezni, hogy szereted azt amit csinálsz. Ebben az esetben hasonlóképpen fanatikus hozzáállást várunk el tõled.
Mindannyian….
Végül én is ontopic leszek. A honlap nemlétével kapcsolatos kifogásod nagyon gyenge. Sokkal jobb amit a Bikkmagban nyilatkozol: „Nagyon régóta szeretném már megcsinálni, de van egy hátulütõje is: esetleg jön rendelés :-))). Azért hátulütõ, mert amíg nem tudok határidõt mondani, addig nem fogok nyúlni semmiféle reklámhoz.” No comment.
Mégegyszer, nagy öröm, hogy megjelentél, és egy bizonyos országúti 40-es tányérral kapcsolatban, ami „...olyan lesz mint a Dura Ace, csak jobb...” várlak egy pengeváltásra, ha van kedved hozzá.
Üdv: nervex
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
