Azért jelentõs különbségek vannak. Van egy pozícionálatlan Bianchim a 70es évek végérõl Shimano váltóval, ott keresgélni kell néha egy picit a fokozatokat, tény hogy egy idõ után megszokod, és rögtön megtalálod a helyeket, de nem is kell bowden feszességet állítani.
Aztán van kettõ még, nyolcvanas évek vége, 6 sebességes már pozícionált (csavarással pozícionálatlan) shimano, az már könnyíti a váltást, de mivel a fokozatok között nagyok a távolságok, nagyon gyorsan nem tudsz váltani.
Ami meglepett, és amibe szerelmes lettem az elsõ pillanatban, az egy Eddy Merckx Corsa Extra, Shimano 7400, Dura Ace szettel szerelve (még a vázváltós). Eszméletlen gyors váltás a vázváltókarral, és pontos. Nem kell egyenként léptetni, mint bizonyos modernebb fékváltókaroknál. Tény viszont hogy a kormányról a kezedet le kell emelned, és nem ott, helyben zajlik a váltás. Viszont picit valahol motivál is, hogy értelmetlenül ne váltogassál el.
Freddie Maertenst megkérdeztem volna, hogy is volt a váltás sprint közben. hehe, valószínûleg sehogy, sztem a cél elõtt 300 méterrel már 52/13-al pörögtek és nem baszakodtak a váltóval. ehhez képest elég nagy ugrás a cavendish féle "váltógomb" az alsó fogáson, kivágva a bandázsból.

Belépés
Felhasználó létrehozása

Ugrás az oldal tetejére






