Ha már fék: a kezembe kerül egy pár éves újság amiben Francia hágókról írtak és adtak tanácsokat a bringára nézve is. A cikkben az szerepelt, hogy egy 105-ös szint alatti fékkel egyenesen veszélyesek ezek az utak és óva intenek mindenkit attól, hogy rosszabbal arra tévedjen. Még jó, hogy az 1 forgáspontos időkben ezt a cikket nem olvasták, különben a Tour se arra ment volna...
Vicces módon van a "családban" egyforgáspontos hosszú benyúlású 1050-es és kétforgáspontos BR-4600os Tiagra is. Valószínűleg utóbbi nem szereti a felni anyagát, mert iszonyatosan rossz fékhatást produkál az egyforgáspontoshoz viszonyítva
Engem ami meglepett, hogy a kétforgáspontos cca. 2004-es Centaur a gyári fékbetétjével (teljesen érintetlen betét) mekkorát harap. Bár aláírom, egyforgáspontos csodákon szocializálódtam. 
Egyébként érdekes, hogy a Tiagra-Sora-Claris vonalban dicsérik a váltást, dicsérik az alkatrészek kidolgozottságát, felületkezelését, megjelenését. Amire rendszeresen panaszkodnak, az a tetemes tömeg és a fékbetétek-fékhatás minősége. Talán ezek fényében nem is olyan katasztrófa, hogy a bringák nagy részén a féket valami Tektro modellel helyettesítik. 
Fékekről még: a régi exage egyforgáspontosokra sem tudnék panaszkodni, a modell egyszerűségéhez, kis tömegéhez és olcsóságához képest meglepően jó fékerőt ad, igaz, az adagolhatóság rovására (igaz, nem mentem velük sokat, pár tíz km-t városban.)