Sziasztok!
Õszintén szólva nem teljesen világos az a felháborodás ami a singlespeed (SiS) kategória létrehozásának kérését kíséri. Amit itt leírok az csak a saját véleményem NEM hivatalos álláspontja egy szervezetnek sem.
Talán elõször a SiS feelinget kellene bemutatni Nektek, hogy megértsétek miért is tekerünk ilyen gépekkel amik váltó és teló nélkül is kerülnek annyiba mint mások csoda montijai. Ennek a nagyszerû érzésnek a leírásához a gyermek korunkig kell vissza menni.
Emlékszel még az elsõ bicajodra? Karbon váz, SID teló, full XX szett? Ááááá ugye, hogy nem!
Jó ha a méreted volt a váz, csattogós, ék rögzítésû hajtómû, egy azaz 1 sebesség és mennyire de mennyire boldog voltál amikor tekertél!
Én legalábbis határtalan örömmel szálltam fel mindig is a bicajkámra, érdekfeszítve néztem a szervízelési könyveket, mindig kész voltam egy tekerésre a cimbijeimmel. Alkatrész meg nem volt, még jó, hogy minden tartós (és nehéz) acélból készült, nem ment tönkre hamar! :- ))
Az egyed fejlõdés útján aztán mindenféle kerékpárom volt nekem is és 15 év montizás után lett egy SiS gépem újra!
El sem akartam hinni sokáig én sem, mi lehet ebben annyira jó? Aztán öszeraktam és elindultam vele... És csak ment, csak ment, csak ment a gép és nem lehetett leszállni róla mert egyszer csak minden megint olyan egyszerû és kézenfekvõ lett, hogy csak na!
Nem volt 3x10 sebesség, nem volt csörgõ lánc, nem volt váltókar pöckölgetés! Lett ellenben hangtalanul suhanó gép, szorosan markolható, letisztult kormány, és persze az elengedhetetlen géppuska láb... Mert ugye az áttételen jó sok múlik...
Mennyit nyúlkáltak az ujjaim a váltókar után te jó ég! Aztán leszoktam róla és az emelkedõk alján a kihívásra koncentráltam és felnyomtam. Tavaly télen a HHHn minden emelkedõ az ellenségem volt...tavaszra már haverokká váltunk, most már egész barátságos mindenki! Mondom 1 év alatt!
Közben sikerült a THM-et is végig nyomnom kedvenc egysebimmel egy nagyon pörgõs áttétellel. Minden okés volt, lábaim is jól bírták, jól éreztem magam, lelkemnek is szép volt a kihívás teljesítése. A szakaszok közben pedig másoknak is erõt adott - saját elmondásuk alapján - hogy látták, én sem adom fel az emelkedõket hanem biza végig szenvedem és biza olykor-olykor lenyomom õket és elõbb érek be. Mert azért ez is benne van a pakliban!
Állt már cimbora dobogón Top Maraton összetettben aki SiS-el nyomta végig a 4 versenyt!
A THM közben volt idõm a pörgetés közben gondolkodni ezen az egysebi érzésen és arra jöttem rá, hogy ez nem való mindenkinek.
Erre bizony energiát kell fordítani, hogy kitaláld milyen áttétellel menjél, sok-sok energia kell a 100as pedálfordulat tartásához, még több a 30-40-eshez emelkedõkön. Ez kérem alázatot kíván! Nem tehetem meg azt amit szeretnék és leváltok 22-34be és felpörgetek. Nem nekem itt 32-21ben kell mennem és igenis felmegyek! El kell fogadnom alázatosan, hogy akit lenyomtam a felfelén az a síkon (Nem, nem a lefelén! Ott sosem kapnak el!) majd nagytányér kónuszon elteker mellettem és még jól be is szól (mint ahogy a THMen tették), hogy váltsál már fel! :- )))
Aki nem bírja fejben ezt feldolgozni az nem való egysebire! Aki inkább nyafogni szeret és kifogást találni az ne is gondoljon singlespeedre...
Emiatt én nem is szoktam haragudni az ilyen sporikra mert tudom, hogy ez nem mindenkinek való!
Végezetül a külön kategóriáról.
Szerencsére itthon is van már XC verseny és hála Buzso és Balu san-nak most már maraton is amin lesz SiS kategória. Ez azért jó mert még több embert megszólít!
Színesíti a bringás életet, új látást ad a váltóst tekerõ népeknek, segít toleránsabbnak lenni!
Ez volt az én magán véleményem!
Üdv! Grig