[Duna Maraton 2010 - Visegrád, 2010.07.04]
Nem szoktunk hozzá ilyen esõs idõjáráshoz, árvíz, belvíz, jég, szúnyogok sújtották és sújtják az országot. És van másfélezer bringás õrült, akik mindemellett azon is aggódhattak, hogy lesz-e bringásmaraton és milyen terepen.
Hosszú távon voltam érdekelt. Az utolsó pár nap információi alapján egyre csökkent a táv. A hivatalos honlapon 92km-nál megállt a zsugorodás, de egy GPS bejárás alapján 86 km volt valószínûsíthetõ. A középtávosok meg kaptak egy kis bónuszt a pénzükért :-)
A sportaktívos hírek alapján az az érzésem támadt, hogy a komplett pilisi erdészet a pálya takarításán szorgoskodik: egy csapat kislapáttal simítja az utakat, hajigálva ki a köveket; mások jobb kezükben fûrésszel törnek utat, másik kezükben hajszárítót markolnak és szárítják a pocsolyákat. Biztos nem így volt, de mindenesetre a pálya kifogástalan lett. Sõt, szerintem szelidült is sok helyen.
---
A rajt elõkészülete érdekes volt, felállt a közép és hosszútáv a focipálya egyik sarkánál. Megnyitották a kordont, "hosszútáv menjen elõre" felkiáltással. Megkerültük a focipályát, körbenéztem, mindenhol középtávos rajtszámot láttam. Na mindegy, elég elöl voltam így is.
---
A kezdeti 40-45-ös tempó (mindig érdekelt, hogy az út szélén szigetszerûen parkoló autók vajon megússzák-e) a Salamon torony macskaköves lankáira erõsen lecsökkent. GPS szerint a beszûkülés után 15% feletti emelkedés volt, amire természetesen a mezõny elejét leszámítva tolás a válasz. De elöl jól haladtunk, az aszfaltos bevezetõn szépen húzódott sor.
Bõ negyedóra múlva végetért a civilizáció, végre jött a terep. Ez tetszett, az elmúlt években a Pap-rétre félórás unalmas aszfaltozás volt.
Szóval át Pap-réten, terepes kitérõ, vissza aszfaltra, pihi, zselézés, majd megint be az erdõbe.
Pilisszentlászlóig kellemes erdei szlalomozás volt. (És mivel mtb-zünk, megemlíteném, hogy szegény Meridás nõi második helyezettet igazán felkarolhatná valaki a csapatában. Se a lejtõk, se a csikicsukik nagyon nem mentek neki. Erõnlét ugyan megvan, de így sosem lesz meg neki Dósa Eszter. Ha esetleg valami sérülés miatt direkt vigyázott, akkor visszaszívtam, de sajnos nagyon látványos volt a belassulás)
A falu elõtt kaptunk egy kis technikás meredeket is; onnan lehetett tudni, hogy élvezetes lesz, mert mellette egy vérszomjas :-) fotós tanyázott. Tényleg finom falat volt ez a mini letörés, utána a nedves köves kivezetõ szakasszal.
Szentlászlóra, a Kisrigóhoz bõ egy óra alatt értem. Nemrég zseléztem egyet; itt becsületesen megálltam inni és rendesen utántöltöttem mindkét kulacsomat.
Görcsöt megelõzendõ nem árt hidratálódni. Crosskovácsin görcsöltem, pedig sokat ittam, Dobos Feri akkor azt mondta, miközben a frissítõnél agonizáltam, hogy igyak sokat, hát még ittam sokat, jobb lett. Így most már tudom, hogy a soknál van még több.
Innen még egy óra volt Dobogókõ.
Pilisszentkereszttõl elõzgettem. Módos Gabit talán itt elõztem utoljára, már nem elõzött vissza. Az erdészeti aszfaltig sikerült kitekerni minden kis köves és nemköves emelkedõt, eddig nem sok Duna maratonon mondhattam el ezt. Dobogókõn megint megálltam frissíteni, vettem banánt, izót.
---
Szétváltunk. A hosszútáv balra eltávozott egy kis 15 km-es hurokra. Bõ egy óra lesz.
Kicsit gurultunk az aszfalton a Két Bükkfa-nyereg felé majd jobbra leborítottunk. Kezdõdtek a kövek. Egy laposabb részen beértem valakit, de a keréknyomok miatt nem tudtam elõzni.
Na de aztán kiszélesedett az út és jött a lejtõ. Imádom. Elmúlt években gyakran köves-faradabos, most csak köves és vízmosásos volt. Igyekeztem nem nagyon fékezni, illetve még rá is tekertem. Nem volt evidens terep, egy-két helyen 45 fölött mentem; egy kis szakaszon hárman is álltak az út szélén, gondolom defekt miatt.
Éles balforduló után még egy kis száguldozás jött, a Hoffman kunyhó elõtt lementünk balra terepre. Itt egy kis patakátkelés volt, után emelkedõ, itt bevallom, bénáztam egy sort.
Aztán kaptunk egy iszonyatosan poros meredekséget, nem tekerte ki senki a környéken. Talán megpróbáltam volna ritkásabb embersûrûségben, de idõben nem nyertem volna. Mivel tapasztalatom szerint tolásban iszonyat sok hátrányt össze lehet szedni, siettem, sikerült is beelõzni pár embert.
Ezen a szakaszon szerintem elég szegényes (ritka) volt a jelölés, ha már el kell gondolkodnom, jó helyen vagyok-e, az baj.
Szakó nyeregtõl ameddig lehetett, a lépcsõk aljáig tekertem. Három embert is majdnem beértem, de a lépcsõ tetejétõl kezdve megúsztam róluk. Kezdett a combom is idegeskedni. Dobogõkõ második frissítõállomásáig tovább lassultam.
Végül 1:07 volt a Dkõ-Dkõ hurok. Fél perc alatt befrissítettem folyadékkal, és gondoltam, hogy innen hej de sok középtávos lesz még.
---
Bõ három órája mentem és még bírtam, de azért benyomtam egy Ca-Mg tablettapárost, mert éreztem a veszélyt. A DKõ-rõl levezetõ lejtõt igen erõsen megnyomtam. Nemcsak az aszfaltot, az erdei részt is.
A nagy sietségben kis hibákat vétettem persze: elõször az aszfalton keresztbe lévõ zárószalagot vettem észre késõn, majd az erdei részen egy kidõlt fát akartam rossz irányból kerülni.
Szóval szépen szedtem le a középtávot, szerencsére elõbb utóbb mindig ki lehetett elõzni.
Pár perc aszfalt jött, lejtõ, kormányra borulás, majdnem hatvanas lett a tempó.
De miután ismét lekanyarodtunk terepre, jött a görcs, 3:20 perc telt el.
Jócskán visszavettem, pörgettem. nemrég kaptam csak be a tablettákat, nemsokára hatniuk kellett. Tíz perc múlva már jobban éreztem magam, de innentõl inkább a pörgetés választottam az erõbõl megnyomás helyett.
----
Megérkeztem Pilisszentlászlóra, a frissítõpontot kiittam.
Csúnya dagonyázás jött egy réten át. Fû volt és büdös fekete sár. Persze csak a sárban volt hely elõzni, be is terítettem magamat. Maci124-gyel itt köszöntöttük egymást. Jött egy patak (háromnyilas), de itt elbénáztam a túloldali kijövetelt. Majd visszatértünk Szentlászlóra és tekertünk egy kicsit a házak mellett. Itt megint éreztem a görcsveszélyt, úgy éreztem nagyon vigyázok, de a pulzusom rendben volt.
Az aszfalt után lassan tekerhetõ kõrengeteg fogadott, tetszett nagyon, kellett a technika. A néhány keresztbe ásott ároknál azért inkább leszálltam.
Elérkeztünk Hegytetõre, innen 7-8 perces aszfaltos emelkedõ jött, ideális evõ és ivóhely volt. Még mindig görcsveszélyt éreztem, ezért még egy tablettapárost bekaptam. Aztán végre lejtõbe fordult az út, felvettem a csepp alakot, Pap-rétig elértem a súlyomnak megfelelõ 60 körüli végsebességet.
Pap-réten idén nem volt frissítõ, Szentlászlótól a Mester-rétig terjedõ 50 percben szépen el is fogyott az itókám.
---
A Mester réti frissítõtõl még félóra volt beérni. Kellemes lefelék voltak, mondhatom. Bár a legkövesebb horror szakasz egészen megszelídült idénre, az ideális íven közel aszfalt minõségû volt.
A következõ élmény (sokaknak mumus szakasz) a Salamon torony felé menõ kanyargós lejtõ volt, benne az ominózus jobbkanyarral (erre 25-30% meredekséget írt a gps). Ez a kanyar idénre elveszítette varázsát, egészen ki volt takarítva és biztosítva.
A Salamon toronytól meg ugyebár már fejbõl is betalál az egyszeri maratonozó, de elõbb kiélvezi a pallót (már mindenki ismeri, talán jövõre egy kis szappanos kezeléssel meg lehetne vadítani :-) ), a macskaköves lejtõt, meg a... hát a bringautat és a füves töltést azt annyira nem, de a célba érkezést igen.
---
Statisztika:
85,5km
5:00:23
avhr: 154, maxhr:176
szint: kb 2500m
Elmondott balról/jobbról/köszi szavak száma: sok :-)
Hely: absz. 43./118; master2 6./31
eredmények:
http://www.tempospor...top2maraton.pdfAz elsõktõl (Buruczki, Blazsó) kaptam 30%-ot idõben. Átlagosnak mondható. De nohát, ahol megyek 30-cal, õk negyvennel? Döbb.
---
Ez az öt órás idõm középtávon 3:54 körül alakult volna, 55. körüli abszolut hely lenne. A rövidtávot most nem tudom viszonyítani, de ezek szerint ha a közép átjött volna hosszúzni, akkor lennék mondjuk századik. Ez már nem olyan szép szám :-)
---
Jó hír: nem volt defektem. Ez azért is örvendetes, mert a nyeregtáska cippzárja a célban tárva-nyitva állt, tehát elszemeteltem a két pótbelsõt és a gumileszedõt. Ha menet közben veszem észre, végig rettegtem volna.
A gumik a szokásosak voltak: elöl Racing Ralph 2,1 (2,8bar); hátul RR 2,25 (3 bar).
Nem éreztem pattogósnak õket, bár a köves sziklás részeken ugyebár sosem ülünk teljes súllyal a nyeregre (merevfarún legalábbis).
---
GPS (Garmin Edge 705) adatok (zoom, exportálható, szint, sebesség, meredekség % adatok, tök jó, sokkal jobb mint az eddigi garmin connect site)
Duna Maraton 2010 Long (tipp: jobb felsõ sarokban állítsuk km-re a mértéket)