1873 hozzászólás a témában

[CSEKONICS]

Én is az E távon indultam.A profibb érzéshez az is hozzátartozott,ahogyan a helyiek drukkoltak!Bad Goisenbe visszaérve az egyik utcácskába építettek a helyiek egy kb 30cm magas fa "ugratót" és õrülten éljenezték aki "bevállalta",és jutalmul át lehetett tekerni egy vízpermet függönyön. Utána volt egy házi célkapu szerûség lufikkal díszítve és úgy éljeneztek és drukkoltak,hogy azt hittem megnyertem a versenyt,pedig nem az elején tekertem.
Amúgy végig videóztam az egészet.Aki nem volt még az most kedvet kaphat,mert szerintem nagyon szép videó lett.Aki lusta megnézni a 23percet,annak ugyan itt van egy 10perces rövid változat.
Amúgy Bad Goisenbe visszaérve levetették velem a kamerát.Nem tudja valaki miért??

[Itózs]

No akkor itt, a frissebb fórumon is megkérdezem, hogy milyen volt az AM táv? Minden részletre kiváncsi vagyok, mert jövõre tervben van. Tényleg AM-esebb mint a normál távok? Köszi.

[Dr. Gonzo]

Gyönyörû helyen, kellemes nyári idõben tekerni. Kell ettõl több? Nekem ez volt az elsõ Salzkammergut-om, de sztem nem az utolsó. Aki teheti, egyszer vegyen részt rajta. Össze nem lehet hasonlítani egy magyar maratonnal, és ezt nem azért írom, mert bajom lenne velük. Egyszerûen sokkal "profibb", itt valahogy az amatõrök is profi versenyzõnek érezhetik magukat. Én így elõre az "E" távot vállaltam be. Kicsit sok az 1400 induló 54km-re, gyakorlatilag nincs olyan, hogy az ember egyedül legyen. És az is igaz, hogy az osztrákok ezerrel mennek lefelé... És igen, az Ewige Wand mindent visz! Ezt vártam egész verseny alatt, számomra egy nagy élmény volt itt eltekerni. És képzeljétek, itt a tészta valamiért sokkal finomabb volt, mint mondjuk a legutóbbi Duna maratonon, érdekes. Legközelebb "B" táv, mert a hallstatti sóbánya mászást egyszer az életben át kell élnem.. Az "A" távon pedig induljanak az õrültek!

[Mars]

Szép volt Zscs! Fel volt adva a lecke, de hát ettõl szép ez a világ!
És igen, soha ne vigyen az ember táskát ide! 1 kulacs is elég, de 2 aztán már nagyon nagyon... de azt hiszem, ezt most egy életre...

[zscs]

Egy rövid beszámoló részemrõl, aki a „B” távon indultam, immáron második alkalommal.
Elöljáróban annyit írnék, hogy összességében nagyon jó kis verseny volt, nálam kissé balszerencsés és ideges kezdéssel indítva, de aztán a verseny közben elszállt minden bosszúságom. A mászásokat és a lejtõzéseket egyaránt élveztem, komolyabb technikai problémám nem akadt, nagyon szépen viselkedett a bicajom. Egy a mezõnyben indulók karbon csodáin végig pillantva dög nehéznek számító, acélvázas Inbred 29er bringával indultam. Egyetlen technikai problémám egy darab láncleesés volt, kb. 2 másodperc alatt sikerült megoldani egy megismételt váltással. Itt jegyezném meg, az õskori lelet, több mint 5 éves Magura Louise BAT fékeim teljesítményétõl is oda vagyok meg vissza, a 2 db 160-as Magura Storm SL tárcsa bõven elég volt a 75 kg + bicajos táska + 2 liter izó a hátamon stb. fékezéséhez, egy pillanatra sem éreztem, hogy kevés lenne.
A 6556 kCal elégetését ellensúlyozandó „fogyasztásom” így alakult: kb. 4-4.5 liter izó, 4 zselé, 1 db PowerBar energia rúd, néhány süti, egy darabka kenyér és kb. másfél banán. A 7 frissítõbõl 5 helyen megálltam, 2x véletlenül rossz útra fordultam le, de összességében csak pár métert mentem fölöslegesen – sebaj, ennyi bõven belefér egy 120 km-es versenybe, kicsit sem zavart! Nem úgy a kezdés, a rajt elõtti pillanatokban realizált problémák...
Történt ugyanis, hogy rajt elõtt 10 perccel beálltuk és kollégám, ki velem jött a B távra mondta, szerinte össze van esve a teleszkópom. Nézem, tényleg. 40-45% beülés. Próbáltam pumpát szerezni, 4-5 perc után kezdtem feladni, hogy legyen. Na, gondoltam, hányszor ütöm én ezt ma fel! Egyszer csak megjelent Attila (dzsonhee) és isteni csoda, volt nála pumpa! Teló felfúj, 23% beülés, kb. 2 perc még a rajtig. Hála az égnek, gondoltam, akkor álljunk be végleg, csak iszom egy korty izót az ivótasakból. Pontosabban, ittam volna, mert a homlokom hiába horpadt, bizony nem jött semmi! Eldugult a csõ és nem láttam, hogy hol... Tasak táskából kivesz, pipa a csõbõl kihúz, pipa megszív, az mûködik. Tasak izomból nyomkodva (pipa kivett állapotban), de semmi nem jön. Na mondom, így 1 db 0.7-es kulaccsal, hátamon 2 liter "ballaszttal" szépen nézek ki! Kulacsban már alig volt izó, verseny elõtt addig onnan iszogattam, hogy majd az elsõ frissítõponton úgyis feltöltetem vízzel és a tasakot könnyítem le a verseny elsõ felében. Ez volt a terv. Közben elrajtolt a háromból az elsõ szekció. Pulzusom alapból 135 volt, mikor az órámra pillantottam... Próbálkoztam tovább, tasakot táskából ki, csövet lehúztam, pipa kihúz, tasakból ömlött az izó, így a csövet magában nem is bírtam megpróbálni, az dugult-e el. Nem tudtam, hol a gond. Közben a 2. blokk is elrajtolt, teljesen készen voltam... Gondoltam, ez nem vicc, kulacs földre le, tasak táskából ki, izó áttölt a kulacsba, majd ismért próbálkozás a csõ fújásával, szívásával, mindez sajnos sikertelenül. Megfordult a fejemben, kiveszem a tasakot, leteszem a rajt mellé a korláthoz és ott hagyom a hepciás, nyavalyás Camelbak tasakom és megyek 1 kulaccsal. (Utólag, lehet, jobban jártam volna.) Végül vittem, és rajt után, menet közben szerelgetve megtaláltam a probléma forrását: egy darab nylon (!!!) került a csõbe valahonnan és közvetlenül a pipa elõtt megakadt. (Vannak tippjeim, honnan jött, nem írom le, míg nem vagyok benne biztos, de érik egy reklamációs levél egy gyártó felé...) Szóval, rájöttem, ha a pipát kiveszem, megrágom a csõ végét, csordogál az ital egy kissé, bár nagyon kellett szívni. ("Szívtam" is eleget ezzel, a csõvel a számban mentem összesen vagy 2 órát a verseny alatt és még a célvonalon áthaladva is maradt egy kevés izó a tasakban, hiába próbáltam teljesen kiüríteni.)
Lényeg, hogy a sok bíbelõdés miatt csak a harmadik szekcióval indulhattam, sajnos a nagyon lassú menõkkel. Pontosabban, volt itt pár, láthatóan „elsõzõ” ember és még sokkal több, elég komótosan tekerõ versenyzõ. Szerencsére fejben itt már összeszedtem magam gyorsan, túltettem magam a balszerencsés kezdés krízisén úgy 5 perc alatt, s csak egy dolog volt a lényeg, a max. 165-ös pulzus, melyet csak végsõ esetben lépjek túl. Nos, az elsõ 45 percben bizony elég sokszor "kellett", hogy haladjak is... Lényeg az, hogy az elsõ terepes 10 %-os emelkedõnél csatolt ki a fél banda. Mondom, ez nem lehet igaz! Az út melletti gyökereken, füvön, meg a sárban elõztem ötösével, tízesével az embereket, sajnos viszonylag szûk volt az út és nem hagytak helyet elõzni sem, pláne, mikor tolták a bicajt. Itt eldöntöttem, hogy muszáj beáldoznom a pulzusomból és elmenni a többség mellett, lesz ami lesz, mert különben beragadok, Ewige Wand elõtt és után nem bírok majd saját tempót menni és az nagyon súlyos perceket számít majd, illetve, nem tudom majd élvezni az igazán „finom falatokat”. Így hát kockáztattam. (Egyébként egyik „kedvenc esetem” volt, mikor az út közepén volt egy lyuk, lehetett volna kerülni jobbról és balról is, igaz kissé sáros részen, mégis, srác állóra fékezett elõttem és úgy ment át a kis nulla gödrön, mintha tojásokra lépne, természetesen gyök kettõvel.) Szóval, meg kellett küzdenem az elõre haladásért... Igyekeztem a fizika törvényeit alkalmazni, amennyire csak lehetett: mikor a dombtetõre értem, már az ívén váltottam is le, a lefelé részen is tekertem, hogy legyen fölfelé lendületem, mikor láttam, domb jön vagy egy 20-30 méteres „katlanon” kellett átkelnem, jó sok embert elõztem így meg. Az volt az érzésem, úgy az 1300 indulóból vagy ezret megelõztem (persze ennyit biztosan nem – bár ki tudja, közel ennyit) és csak nem fogynak, még mindig lassabbak nálam, pedig én sem vagyok egy nagymenõ (sõt...). Sajnos elég sokszor törték meg a ritmusom, fõleg az elsõ 1-1.5 órában fölfelé: úgy háromból 1x biztos kijött elém valaki, mikor lendületbõl próbáltam menni. A lejtõzésekrõl meg már ne is beszéljünk, hol szálltak le emberek és hol kellett nekem is kicsatolnom... Az elsõ egy órát nem élveztem annyira, fogalmazzunk úgy. 1.5 óra után viszont egészen jó lett a verseny, a köves lefelé Bad Goisern felé, Ewige Wand körül szuper volt (fülig érõ vigyor szinte végig), nem volt halálfélelmem sem, mint tavaly és a lassabban, óvatosabban menõk többsége itt már mögöttem volt.
Az elsõ nagy hegy után, a sík részen Bad Goisernbõl kifelé, Weißenbach körül próbáltam szélárnyékot találni. Ment elõttem jó 20-25 méterre 2 ember, õk leszakadva egy nagyobb bolytól, gondoltam muszáj megfognom legalább a kettõt elõttem. Meg kellett küzdeni érte, jól tolta a két srác, vagy 5 percig tartott, mire felértem rájuk, pár percre terv fölötti, azaz 167-171-es pulzus között kellett tekernem mindezért. De megérte! Kis vonatozás, majd elfogyott a kraft az elsõbõl. Szerencsére a nagyobb boly nem szökött meg nagyon, a másik sráccal együtt megpróbáltunk feljönni rájuk. Görb környékére ez sikerült, majdnem végig bolyban tudtam így menni a sík, illetve lefelé és fölfelé cikázó részeken, ezen a szakaszon, egészen Strandbad Obertraunig. Aztán jött a sóbánya elõtti szerpentin. Én bizony nem lacafacáztam, az emelkedõ legalján leugrottam a cajgáról, majd fejre állítottam azt, láncolaj elõ, láncolajozás. Jó páran visszaelõztek és megnéztek, mi a fenét mûvelek; de nem sokáig voltak elõttem aztán.
Apropó, sóbánya elõtti szerpentin: itt realizáltam, hogy az áttételekkel elszámoltam magam és nem véletlenül éreztem soknak a 24-es tányért elõl itt-ott, már Raschberg elõtt sem. 36-24 x 11-34 -gyel indultam, s még itthon bizony gondolkoztam azon, feltegyem a 22-es tányért a 24 helyett inkább; Salzberg alatt már a szerpentinen tudatosult, bizony kellett volna, a sóbánya elõtt a 24-34-es áttétel mellett alig bírtam tartani a 165-167-en a pulzusom, izomból kellett mennem és lassú fordulattal, ami elég fárasztó volt, sokat kivett belõlem. A brutális aszfalton meg leszálltam, tavalyról tudtam, ilyen áttétellel úgyis esélytelen a 25-35% közt ingadozó emelkedés. Itt összefutottam egy magyar focusos sráccal (õsz szakállas), váltottunk pár szót tolás közben, örültem a magyar szónak. Aztán egy osztrákkal dumálgattam, hogy ez azért jó meredek és pont a 35%-os rész környékén kérdezte, ismerem-e ezt a részt, mert elõször van õ itt és úgy érzi, jó lenne, ha vége lenne. Mondtam neki, úgy emlékezem, ezután még jó sokat mászunk. Nem örült itt nagyon, de jó fej volt, verseny után felismert és odajött hozzám pár szóra, jól esett.
Hamarosan jött egy kis sotteres lefelé, hogy aztán nekifeküdjünk a 2. legnagyobb szintemelkedés megmászásának Roßalm felé. Itt próbáltam visszavett tempóval menni és 160 körül tartani a pulzusom a mászásnál, hogy ellensúlyozzam egy kissé a kezdeni 45 perc túlkapásait. Kemény menet volt, de ment. A mezem alatt volt aláöltözet is, „kissé” melegem volt, így szinte megváltás lett az 5. óra tekerés felé, mikor elértem Roßalm elõtti csúcsot. Egy kis szintezés, le és fel, aztán a nagy sotteres downhill, le egészen Gosausee-ig, hihetetlen panoráma mellett, a végén a már jól ismert premiere plan kilátással rá a Dachstein vonulataira. (Sok évvel ezelõtt is már jártam itt párszor.) Aztán egy kis szakasz a tükör-tiszta vizû tó mellett és aszfaltos downhill, aero póz. Enyhe oldal- és szembeszél mellett is 75 km/h maximum sebesség jött össze a felsõ szakaszon egy pár másodpercre. Aztán frissítõpont, sütievés, betoltam egy ampulla Nutrend MagnesLife-ot, biztos ami biztos. Jött az utolsó mászás - csak a pulzusom nem. Nagy kínszenvedések ára volt 160 körüli értékre vinni, próbáltam ott tartani, de nagyon meg kellett küzdenem érte. Ez a mászás már nem esett túl jól. Lefelé aztán ismét egy kis szívás, mert közben mintha megfordult volna a szél is kissé és Észak-keletrõl fújt, lefelé az aszfalton végig tekernem kellett, aero póz mellett. Egy útkarbantartás miatt elterelték a tavalyi pályát egy helyen (igen, kimaradt egy kisebb mászás az eredeti útvonalból!), át a köves patakon, a jéghideg vízen, majd ismét aszfalt és le a Hallstatter see mellé és vissza Bad Goisern felé. Se elõttem nem volt senki, még távolban sem, sem mögöttem, hiába nézegettem vissza. Már az is megfordult a fejemben, rossz helyen megyek, de persze tudtam, tavaly is itt jöttem. Nagyon hiányzott itt egy boly, eléggé készen voltam itt. Aztán Steegbrücke, majd Görb, kis csiki-csuki, kisebb mászások, vártam már a célegyenest. Ott beértem egy bicajost az utolsó 150 méteren. Láttam, hátranéz, kiáll és nagyon kezd menni. Na, gondoltam, B-s lesz, úgyhogy én is meghúztam, simán megfogtam. (A sprinttel is csak 173-ra ment fel a pulzusom.) Kész.
Aztán frissítõpont a célnál, sok-sok izót ittam, banán, süti. Párom várt már nagyon (ezúton is nagyon köszönöm a rengeteg támogatást Neki!), örült, hogy megúsztam és jól vagyok. Térdeim is bírták, semmi, de semmi bajuk (tavaly az ízületeim oda voltak teljesen, inak elnyúltak stb.), a hátsóm fáj csak, de az ugye "ezzel jár".
Összességében nagyon jó volt, a balszerencsés kezdés és szerencsétlen rajt ellenére a tavalyi idõmet 1 óra 1 perccel megjavítottam (az idõm 7:14:21 lett 155-ös átlagpulzus mellett:) - ami a saját mércém szerint egész jó eredmény). Az elején a szívás az ivótasakkal és a végérõl rajtolás nagyon sokat kivett belõlem, bennem volt ennél egy picivel jobb eredmény, úgy érzem, de nem érdekel. JÓ VOLT, és kész!
Ezt erõsíti, hogy úgy még soha nem fejeztem be versenyt, hogy a befutó után 15 perccel úgy éreztem, a fenébe is, ha most kipihent lennék, még egyszer megcsinálnám!

Ezúton is nagyon köszönöm páromnak a rengeteg támogatást és önfeláldozást, amit azért tett, hogy ez össze jöhessen, és nem utolsó sorban Márkus Janinak, támogatásuk és tanácsaik nélkül mindez nem sikerülhetett volna!
Köszönöm!

[mgy]

Rossz helyen kerested. ALGE-TIMING Pflanzl GmbH, Timing, Datenservice, Zeitmessen, Skilanglauf, Transponder,ALGE, Stoppuhren
Nekem ez volt az elsõ salzom, az 53km-es távon mentem. Nem vagyok lenyûgözve, hogy finoman foglamazzak. A mászások tetszettek, sajnálom, hogy itthon nincsenek ekkora hegyek, de a lefelék nem jöttek be.
Érdekes volt látni a helyi arcokat, erõbõl a középmezõny is jól bírja, de ahogy egy picit technikásabb a mászás (bár nem sok ilyesmi volt az E-távon), azonnal ugráltak le a bringáról. Lefelé meg mint a mérgezett egér... Na, ezt nem fogom tudni sose utánuk csinálni.

[CSEKONICS]

Végig videóztam szakaszokban az egész D távot,majd megvágom és felrakom ide is.Eredmények még nincsenek ?Vagy csak én keresem rossz helyen?

[zscs]

Jó kis verseny volt!
Dzsonhee, köszi a telópumpát, megmentettél vele!

[zscs]

én megyek

Számoljatok majd be, milyen volt. Egy-két szakaszt ismerek belõle, azok elég finomak. Egy láncterelõ lehet, nem árt majd.

[h_geri]

Jön még vki az AM (D) távon?

én megyek

[zscs]

Nagyon köszi a tanácsokat!

[MC Pite]

Jön még vki az AM (D) távon?

[Tondach]

felesleges cipelni bármi kaját is,a frissitök kinálata végtelen és viszonylag sürün is vannak.maximum pár zselét javaslok én is.

[gaboca1]

Sziasztok, egy kis "szakmai" kérdés.
Tavaly "B" távon indultam, idén is ez a terv. Tavaly 2 kulaccsal (0.7-es + 0.5-ös) + 2 literes ivótasakkal tele izóval startoltam el. Az esõ és hideg miatt nem volt jó taktika, felét visszahoztam a célba. Ugyanígy túlkészültem a kajával is.

Idén jobb idõ várható. Elvileg.
Tapasztalataitok alapján, a 7 frissítõpont elég lehet 2 kulaccsal? Vagy 1 kulacs és egy kevés, mondjuk 1 liter izó "vésztartalék" az ivótasakban? A hidratáció nem játék, alapvetõen inkább túlkészülnék kissé, de pont ez a bajom sokszor, mindig mindenbõl sokkal többet viszek, mint kellene...

Étkezés. Mit érdemes vinni? Tavaly (is) eléggé "terülj-terülj-asztalkám" volt, akkor és ott, utólag az volt az érzésem, majdnem elég lett volna 2-3 zselé vésztartaléknak és kész, ha az ember megáll a frissítõknél.

Nálam két kulacs ugyan ezen a távon, amikor visszaérünk Goiserba ott a frissítõn a barátnõmtõl kapok egy teleit, és az elég szokott lenni, de a Wildbachi frissítõnél a sóhegy után pont a frissítõ elõtti hídon szokott állni egy bácsi aki közvetlenül a patakból meri a vizet, azt ne hagyd ki, olyan finom vizet még életemben nem ittam mint ott. Zselén kívül szerintem semmit nem kell.

[zscs]

Sziasztok, egy kis "szakmai" kérdés.
Tavaly "B" távon indultam, idén is ez a terv. Tavaly 2 kulaccsal (0.7-es + 0.5-ös) + 2 literes ivótasakkal tele izóval startoltam el. Az esõ és hideg miatt nem volt jó taktika, felét visszahoztam a célba. Ugyanígy túlkészültem a kajával is.

Idén jobb idõ várható. Elvileg.
Tapasztalataitok alapján, a 7 frissítõpont elég lehet 2 kulaccsal? Vagy 1 kulacs és egy kevés, mondjuk 1 liter izó "vésztartalék" az ivótasakban? A hidratáció nem játék, alapvetõen inkább túlkészülnék kissé, de pont ez a bajom sokszor, mindig mindenbõl sokkal többet viszek, mint kellene...

Étkezés. Mit érdemes vinni? Tavaly (is) eléggé "terülj-terülj-asztalkám" volt, akkor és ott, utólag az volt az érzésem, majdnem elég lett volna 2-3 zselé vésztartaléknak és kész, ha az ember megáll a frissítõknél.

[Tondach]

Írtál a kinti és a magyar kontaktnak is?

Most találtam meg a magyar kontaktot (viki@trophy.at) vissza is irt,hogy 100% a nevezésem,csak kicsit lassú a rendszerük.

[zscs]

Biztosítás. Évek óta az EUB "Sport Extra" biztosítását közjük, netrisk.hu-n. Most valami átalakítást csináltak az oldalon és nagy nehezen sikerült megtalálnom, mit kell mepöttyöznöm, de mintha nem venné figyelembe a rendszer és csak egy EUB Net Sztár nevû csomagot tudnék kötni.

Valaki rájött már a trükkre?

Edit: tárgytalan. EUB.hu-n is lehet kötni, ott már szabadon.

[h_geri]

Segitene valaki?Nem akarják a befizetésemet elfogadni és a státuszom nyitott még.Már rég befizettem,számlámról levonták....irtam emailt-reakció semmi.

Írtál a kinti és a magyar kontaktnak is?

[Tondach]

Segitene valaki?Nem akarják a befizetésemet elfogadni és a státuszom nyitott még.Már rég befizettem,számlámról levonták....irtam emailt-reakció semmi.

[Tondach]

Sziasztok!
3 före szállást nem tud valaki véletlenül?Csütörtökön mennénk már és vasárnap jönnénk el.
Valamint keresem azt a helyet amin a hosszú-táv biztosan átmegy,de lehet másik is,egy jó kis egynyomos technikás lejtözés be egy faluba,utána aszfalton jobbra fordulni és frissitö pont is van.kb. 150km körül lehet,de nem biztos.Köszi