Ahogy én láttam:
Szombaton érkeztünk és végre összeborulhattunk Setikével, Kezet ráztam Parával és puszit nyomtam Erának.
A délutáni zuhi elmaradhatott volna, ez még dágványosabbá tette a pályát.
A rajtszám felvételnél semmi gond, minden klappolt ( Berger! Jössz még 2*500,-Ft-tal!) a chip-et is rendben megkaptuk.
Másnap reggel már 8.óra körül kint voltunk, felkészítettem a gépet a derbyre, igaz, elõtte két nappal teljesen steril állapotba hoztam.
A rajthoz is sikerült beállnom, Seti, Lensver és még néhány jó fórumos közé.
Ádám hülyesége, a helikopter már csak idõhúzás volt,aztán a jól ismert (FIREEEEEEE!!!!) És elindultunk. Ez kicsit túlzás, mert kb 2-3 perc volt, mire sikerült végre nyeregbe szállni.
A lassú rajt tényleg az volt, semmi rohanás, legalábbis az én környékemen. Setiék elmentek, nem láttam õket. Era köszönt rám, de kicsit más tempóban mentem mint õ.Mászás. Az eleje még haggyán, de utánna egy darabig tekerhetõ volt, majd jött a tolás. Ismerõs sisak tûnt fel a két ördögszarvval. Beértem Setit.
Innen elég sokáig mentünk együtt, hol elhúzott, hol megállt pihenni. A mászókák elég szépek voltak, sár dögivel, többhelyen toltam, mert nem volt értelme tekerni. SPD barát talaj! A lefelék elég érdekesek voltak, volt, ahol nem tudtam, hogy én vezetem-e a bicajt, vagy a sár? Végre valahára frissítõ pont, pár falat müzli szelet, egy banán, valami vizes Plusz szerû ital és irány át a határon. Jó kis aszfaltos száguldozás, majd erõs fék és be az erdõbe, természetesen fölfelé. Itt szólt rám egy piros rajtszámos, hogy rossz felé megyek, a tábla mást mutat. Én hülye, vissza is fordultam, de a többiek meggyõztek, hogy jó az irány. Ezúton is sokszor csókoltatom a kedves bringástársat!! >
Szép volt az Osztrák oldal, bár sárból itt is volt rendesen. Érdekesnek tartottam a bánya szakaszt, ahol jólesõ érzéssel forgattam el a nagytányér- kónuszt. Láttam néhány elég érdekes irányba tartó féknyomot, kíváncsi lettem volna, hogy mi lett a végeredménye? Kezdtem elfogyni, mármint erõnlétileg, az elõzetes kihagyás nagyon betette az ajtót. Az osztrák szakaszon ért utól ZED, aki piros rajtszámmal Natit várta. Jót derültem rajta, amikor mondta, hogy Seti úgy tudja, hogy mögötte vagyok valahol...
Vele mentünk elég sokáig és csodáltuk az Alpok havas csúcsait. Motoros jött, büdösített, aztán megállt filmezni. Még ezen a szakaszon értem utól egy emberkét, aki FELNIN!!! ment és nyomta fölfelé az aszfaltozott emelkedõn. Szétszakadt a külsõje és így inkább leszedte, de ment tovább. A kistányéros aszfaltos mászás nekem inkább tolás volt, de sebaj, majd legközelebb. Beérve az erdõbe az Osztrák határõrök igazítottak útba, hogy merre vannak a Magyar kollégák. Megint itthon. Az erdõben már nem nagyon tudtam, merre is vagyok, követtem a jelzéseket és egy jó kis lefelénél hátulról rámköszönt Nati. Szia Lovas Gabi! aztán elágazás és már szét is váltunk. A fenyvesben a köves lefelé nagyon jó volt, el mertem ereszteni a gépet, bár ért néhány meglepetés. Kiérve egy aszfaltos szakaszra fiatal leányzók mutatták a fölfelé irányt. Messze van még a frissítõpont?- kérdeztem. Még 10 km! -jött a válasz. Az órám szerint itt kellett volna lennie!!! 41.2 km-t mutatott és elfogyott a vizem. Mindegy, gyerünk, majd lesz valahogy. Kistányéron fölfelé, majd középen lefelé, tartalékolva a végsõ részre. A fölfeléken sok helyen inkább toltam,az egyeneseken meg középtányéron mentem, és erõsen szomjaztam. Egyszer csak frissítõpont. Végre. Igaz, elõtte átugrottam a kormányon, mert elsokalltam egy sáros szakaszt, de semmi komoly. A lányok jóslata igaznak bizonyult, 51 km-nél végre ihattam. Igaz, csak víz volt és a mezõny egy része várt az utánpótlásra, mert bizony elfogyott! >
A sárga Bogárhátúból végre elõszedték az utánpótlást, és a tatyómba is jutott végre.
Itt azt mondták, hogy még 15 km a cél és egy erõs kistányéros mászóka lesz. Egy??? Én hatot számoltam. :-\ Volt egy olyan szakasz lefelé, hogy híg, folyós sárban és csörgedezõ vízben ereszkedtünk lefelé. A láncom egyre érdekesebb hangokat hallatott, majdnem sírtam én is, annyira bántott. A kenés már sár illetve víz bázisú volt, illetve nem volt. Végre ismerõs környék, aszfalton lefelé jó kis száguldozás. Innen már tényleg nem volt emelkedõ, amit hogy õszinte legyek, nem is bántam.
Itt értem utól egy piros rajtszámos emberkét, akivel végülis együtt jöttünk a célig. A körforgaomnál két rendõr és két pogárõr(?) volt, akik elég lustán vették a dolgot, mert a fickó elment volna tovább, én szóltam utánna, hogy nem arra!!! Aztán a biztosítóknak is mondtam, hogy legalább integethetnének, ha mátr itt vannak!! Itt éretm be a felnin közlekedõ srácot, aki már vállon hozta a gépet, mert 3 helyen tört el a felnije!!! A befutóig még két emberkét elõztem meg, majd végre a célban voltam.
Kisfiam rögtön a kezembe nyomott egy BOMBÁ-t, amit olyan szinten nyomtam magamba, hogy az üveg is majdnem lement. Leadtam a chip-et, majd elmentem tésztáért, mert bizony rám fért. Közben bejött Era, Setike és még egy miskolci srác, akivel már meccseltünk pár maratonon. Most nekem sikerült jobban.
Összegezve:
A pálya nem volt rossz, csak rohadt sáros.
Az 55 km helyetti közel 67 km egy kicsit rosszul esett.
(ha gondoljátok, veszek egy hiteles mérõszalagot nektek!
)
Az utolsó frissítõ pont helye is negatívum volt. vagy egyel többet kelleett volna betenni, vagy valóban a 40 km-hez elhelyezni!
Az elõzetes beharangozókban jobb lett volna korrektebb dolgokat leírni, mert a várakozásokhoz képest elég gyenge volt a kivitelezés és a verseny közbeni ellátás. Nem beszélve a várható talajról.
Gumikat az IRC MYTHOS-II XC-t raktam föl, ami meglepõen jó választásnak bizonyult.
Kezdetnek nem volt rossz, a következõt majd jobban sikerül megszerveznetek!!
;D ;D
Egy érdekesség, csupán tanulságként:
A Bükk-50-en a kiírt táv 51,2 km volt, ez mérve 51,1 km lett. A szintemelkedés 1480 m-re lett kiírva, ez is 50 m-rel tért el a méréskor.
Mélg várt rám egy feladat, hazautazni Miskolcra.
kb 18.00-kor indultunk a családdal, 22-40-re voltam Miskolcon.
Jövõre ugyanitt.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
