9815 hozzászólás a témában

[adamm]

A mátrás képeket két nap alatt 124-en nézték meg...
Ezúton felszólítom a read-only üzemmódban lévõket, hogy adjanak magukról életjelet

Jó volt olvasni a beszámolóitokat és lélekben újra átélni a kalandokat... azt írta valaki, milyen jó volt, amikor hazafelé 700m felett befagyott a váltóbovden, és meg sem moccant a váltó? Érdekes módon mire leértünk, már újra mûködött.

Tanulságok: brutál terepgumi, platformpedál, vízálló bakancs!
Ja! És ne induljunk el lefelé lefagyott féktárcsákkal! Ugye Para? ;D

[cheesy]

Hi,

Hát nem dicsekedhetem a jó képekkel, mint Pixel, mert remegett a kezem és kidobáltam a gyenge képeket.


http://kep.tar.hu/ch...ml?aid=27539790

De itt látható pár vérszegény felévétel.

[roobi]

Én benne vagyok, mert mintmár említettem a szombatok nem de vasárnapok jók. Útvonal mindegy, majdnem bárhova. Csak nagy zuhogós csúnya esõben nem megyek, meg ha az Isaurát újra vetítik vasárnap egyben az MTV 1-en ;D Esetleg Prédikálószék mint állomás - igaz az zsákutca- utána vagy elötte Szõke forrás völgy meg Dobogókõ. Ez nem útvonal mert természetesen ez így nem teljesíthetõ csak ötletkavalkád volt. Ispiráció avagy a mázsás-múzsa csókja.

roobi

[lensver]

Én is amondó vagyok. Igy több idôt nyerünk sötétedésig!
Gondolkodtam azon, hogy meghirdessek-e valami túrát a hétvégére, de sajna az idô olyan, hogy nemigen lehet elôre látni. Hisz ma is milyen idô van!
Egyébként nekem szombat nem jó, marad a vasárnap.
Legyen Pilis. Ötleteket várok.

[cheesy]

Helló sportolók!!!

Megvagyok én is. Kicsit nehézkes volt bejelentkezni, de sikerült.

Paramester: Jó volt a túra vezetésed. Megtartunk.

Nekem nagyon tetszett az egész. így utólag még a vakvágta is izgi volt.

Azért van egy nagy tanulság: Nem szabad könnynedén venni a lámpa helyzetet.
Nem sokon múlott.

Hazafelé eseménytelenül telt el. A fijugg aludtak egy kicsit. Engem meg Kecskemétnél fogott el egy olyan hidegrázás..., mintha még a hegyen lettünk volna.

Mi lesz a következõ? Maradjunk a Pilisben.

[Paraferee]

;D HOgy láttam-e??
;D reggel óta ez a win-hátterem! 8)

hát könnyen megeshet, hogy a segítõ-kocsinkban kerósok ültek, nem tudom...
mindenesetre, sokat köszönhetünk nekik... Cheesy is elég soxor hozta rám a frászt, amikor centikre a padka szélétõl sodródott a vaktejben...

túravezetés: akkor örülök hogy nem volt gond velem...
majd legközelebb is bizonyítok, remélem bizonyíthatok... 8)

telefon egyeztetést várom...(mobilszámod megváltozott??)

Tsõváz és hátszél!
Joghurt legyen veletek!

[lensver]

Marci, hó nincs, de annál több esô. Tök undoritó az idô. A Kékesen legalább hull a hó most.

Para: tényleg, el is felejtettem emliteni a szuper túravezetésedet, amit elôadtál nekünk minden egyes kilátópontnál! ;D

Elh?lve olvastam, milyen rendes autóssal találkoztatok lefelemenet. Lehet egyébként, hogy bringások voltak, mert mikor mi még fönt voltunk Mátraháza parkolójában, akkor jött elô pár bringás a vendégházból. Onnan tudom, hogy azok voltak, mert mikor bementem teát venni, kicsit beszéltem velük. Mondták, hogy ôk is szoktak, de most szánkózni voltak fönt. No, mikor a parkolóban álltunk, ôk eljöttek mellettünk, és mondták, hogy nagyon vigyázzunk lefele. Majd kocsival elhajtottak lefele. Ez tehát idôben passzolna hozzátok. De rendik voltak! Kár, hogy nem tudjuk nekik megköszönni.

Egyébként errôl eszembe jutott az "Irányitott Jótett" kifejezés. Ez azt jelenti, hogy olyan emberrel teszel jót, akit sosem láttál, akit talán már sosem fogsz azután. Mindenféle számitás nélkül, teljesen önzetlenül teszed ,amit teszel. A tanitás kimondja, hogy ez a jótett továbbmegy, mert az, akivel te jót cselekedtél ezt megjegyzi, és egyszer, egy másik szituban ô is segit majd valakinek.
Egyébként már csak ezért is érdemes elôzékenynek és udvariasnak lenni!

Para: majd valamelyik nap beugrom hozzád a héten, elôtte telefonon egyeztetés

És végül: Éljen topikunk immár hatodik verziója! ;D ;D

Para! láttad már magadról ezt a király képet? Nagyon szuper lettél rajta, és a táj is fantasztikusan szép! : Para, az erdô tündére

[mrc]

Meg valami fontos : eletemben eloszor sikerult a kormany folott elorefele lerepulnom a bringarol egy gyonyoru tigrisbukfencet produkalva, szerencsere a puha hoban landolva A kocsik ele beesos trukk lefele szerpentinen mar nem volt annyira mokas, es az autos-bringas jo viszony sem melyult tovabb reszemrol a kedves szavak hallatan...

[mrc]

SZiasztok tulelok !
A beszamolokat olvasva a tura mindenkire legalabb akkora hatassal volt, mint ram. Nalam megkapta az ev turaja kituntetest (Persze ez lehet, hogy meg valtozni fog, ki tudja mi lesz meg iden...)
Koszonet tehat mindenkinek, aki ott volt, megszervezte, fuvarozott, levest fozott, vagy megnevettetett, satobbi.
Nehany kek zold foltot leszamitva szerencsere epsegben megusztam, a bringa mar rosszabbul jart: sikerult elgorbitenem a 44es fogaskereket, es a sar+viz+jeg sikeresen eljutott mindenhova, ahol nem kene neki lennie :/
Roviden es zavarosan ennyi.

Udv:
mrc,
aki mar nagyon varja, hogy legyen ho a budai hegyekben is !

[Paraferee]

most szombaton vki kékesre megen'? ;D ;D ;D ;D

mindenkinek köszönöm, hogy eljött, remélem tetszett... 8)

a táv miatt elnézést... ha gond lett volna...

Üdv, PéeF

u.i: nati drága, hogy és mikor tudnánk találkozni kesztyû ügyben?

[Paraferee]

Ahoy Mindenkinek! :-*

Hát itten vónék Én is...
;D

A legtöbb sdolgot leírtátok, így Én most nem kezdek regényt írni, csak pár dolgot emelnék ki:
elõször is a lovam ;D ;D ;D ahhhh... nem tudom mi teszi, de amikor csak ránézek, tekerhetnékem támad... de vmi iszonyatosan erõs inger... ;D

no, komolyra fordítva: igen csak brutálisra sikeredett a túrha, jómagam vasárnap kikészálódbva az ágyból elég szögletes mozgással jártam-keltem. Mátraházán vételezett forraltbor kicsit édes volt, de asszem abban a pillanatban senkit nem érdekelt 8)
A sípályán Én és a mongúz csak lépésben haladtunk felfel, de annyira jó idõ volt, hogy kesztyû nélkül, és egy pulcsival keveswebbel magamon mentem... Persze felérve ezeket hamar visszakaptam... ;D fenn vettem egy marék gummmimaccit, amibõl megalkottam a stuicnigummmimacit(ha jól látom pixel, ezen fotók nem sikerültek ) A elharapódzó fagyos lehelletek miat hamar tova indultunk, és innetõl egy szakaszon elég érdekes "tekerés" következett a mély, 15centis por hóban...
Aztán kisebb hógolyózáporral fogadtuk a sikeresen leérkezõeket az egyik lejtõ aljában, ahonnan megindulást követõen jómagam megismerkedtem a tárcsafékek rejtelmei közül az elsõvel: lefagyott a drága hátul(deore olajos), így hiába húztam a kart, egy csepp fékhatást nem tudtam kicsikearni: eredményeként óvatosan levakartam magam a fáról... :
Lefele haladva megcsodálhattuk a Sas-kõi illetve Disznó-kõi gyönyörû kilátást ;D ami abból állt, hogy elmeséltem mit képzeljetek bele a a tejbe ;D
Az egysoros ösvény egy állat volt!!!
Ahhh... Kábé Disznó-kõtõl a nyomvonal(uszkve 20centi széles) "sáros", míg mellette mindenhol 10centis havacska volt...
Aztán amit mindenki már emlegetett, a ZÖLD túristán sikerült megtalálnom egy olyan mély nyomvonalt, hogy amikor belesüllyedt a kerék, a kormányon levõ kezem a bukfenc elõtt hozzáért a hóhoz! Szóval dobtam egy hátast, pont a másik nyomvonalba, így szinte teljesen elfedett a hó... Kikászálódva a röhögéstõl, megérkezett Tyito, aki ugyancsak görcsösen nevetgélt, majd elpuffant, amitõl újabb erõteljes röhögési roham tört ki, Én meg bele térdig a másik nyopmvalba süllyedtem ;D Egyszóval jól elvoltunk ;D
Aztán leértünk a festõien szép Ilona-vgybe, majd a vízeséshez, ahol rövidke tápolási szünetet tartottunk.
Az innen kivezetõ úton Tyito bekasztotta a kerekét két kõ közé a patak átkelés közben, míg BRUCE megmártóztatta lábát a kellemesnek nem mondható jeges patakban...
Aszfalton folytatva utunk a vgy kijáratától, feltekertünk Parádra, ahol 5perccel zárás után érkeztünk meg a cukihoz... Tyito "raktáros" László természetesen nem hagyhatta ezt, bekopogott:
"Kezit csókolom! Nézen ki egy cseppet. 11 éhes szááj szeretne bemenni" ;D
Eredmény természetesen vitathatalanul jó volt. Rég ettem ilyen fincsa túróst!
AMi eztán következett, azt kihagytam volna... Az egyre jobban leszálló ködben, és sötétben felkellett tekerni Mátraházáig. Szegény didergõ BRUCE-al, és Csubeeval lépdeltünk felfele. 17:26kor még csak a domb mögött láttuk a mátraházi fényeket, így leírtam magamban a 18:05ös vonat elérési lehetõségét... De nem adtam fel! Ahogy megérkeztünk a többiekhez, nyomban Cheesyt kaptam el, lerobogna most azonnal velem, hátha elérem a vonatom... Szerencsére belement a dologba, így elkezdtük a rémálmot!
NOs, leírhatatlan szinte az, ami lefele fogadott minket. Néhol 0!!! méter, de jóesetekben is max 5méter látótávolságban, jégszilánkokat fújó elég erõteljes szélben próbáltunk minél gyorsabban lejutni. Cheesy ment elöl, mert a lámpicskumból kifogyott az enerdzsí... Próbáltunk folyamatosan a felezõvonal mentén, vagy legalábbis a közelében haladni. Még szerwencse, hogy mögénk állt egy autós, és végig világított nekünk... Örökhála neki! Na és persze, ahogy beértünk Mátrafüredre, mintha elvágták volna: kitisztult a levegõ... :-\
Innentõl mint zállat, úgy téptünk, Cheesy hihetelen módon a jeges szél ellenére jótempót nyomatott elöl, Én meg próbáltam tartani...
A vasútállomás utcájába befordulva megláttam Györgyit az állomás bejáratában, úgy hogy cseppett megnyugodtam, még van remény!
Mint kiderült 3, azaz hárompercem volt kivenni a kocsiból a cuccom, és felszállni...
SIKERÜLT! 8)

[Ras]

Ras nem esett el azon a nagyon "macskaköves" részen, csak majdnem.

;D

köszi :-* :-* :-*

[lensver]

Ja ok, bocsi. Akkor módositok:

Ras nem esett el azon a nagyon "macskaköves" részen, csak majdnem.

Pixel: a fotók nagyon klasszak! :-*

[Ras]

ja és mégvalami:
lens nem estem el csak majdnem, baromi nagyot ugrott az elsõ kerék ott parád felé a macskakövesen...
azért a centrír nem fog ártani...

[lensver]

Szuperek a beszámolók!

Para: a keszty?d nálam van, meg a Tyitótól kapott kis aji is! Valahogy majd eljuttatom.

Nem tudom, ti hogy voltatok vele, de én ma olyan fáradt voltam, hogy se kedvem, se erôm nem volt tekerni, igy a tervezett pilisi út elmaradt.

[HORI]

Azt az elõbb azért csak elsiettem, hogy nem közöltem veletek: a túra élményszámba ment!!!!!!!! Nagyon élveztem!!!!!!!!! Örülök, hogy megismerhettem a társaság eddig számomra ismeretlen részét. Mindent összevéve egy kellemes napot tudhatunk magunk mögött. Mindenkit üdvözöl: HORI

[HORI]

Szevasztok! Csak most kerültem gép közelbe, és így olvasgatva a dolgokat, már sok új élményrõl nem tudok beszámolni. Már mindent olvashattatok, így csak a köszönetem fejezem ki minden túrázónak. Kinek az útvonalért, a lélekmelegítõért, fõleg a fini levesért stb. Örülök, hogy részt vehettem, és ha csak egy kicsit is, de segíthettem. Várom a következõ túrát!!!
Mindere vevõ vagyok!!!

[Ras]

gyorsabb már a fórum, de azért kezdjünk újat

itt az elõzõ

[Ras]

Na megjöttem én is... Azt hiszem nem bánjátok ha én is untatlak titeket az én szemszögebõl picit ;D

Hát nekem a túra hálistennek nem kezdõdött fél 5kor, csak 6kor 8). Amikor kedvesem hagja szólt mégpedig hogy "kelni kéne ha idõben oda akarok érni"... Szemhéjaim csattanása pedig szinte hallható volt ahogy felnyíltak, szememben "furcsa" köd volt már látható... Ma megyek a MÁTRÁBA!!!
Gyors pakolás és kedvesem által készített reggeli illetve szendvicsek megfelelõ helyre illesztése után már gurultam is lefelé jól beöltözve Észak-Budáról a Keletihez. Itt sikerült majdnem eltévesztenem a parkolót, de egy kocsi tetején meredezõ bringák azért meggyõztek. Majd lensver üdvözlése ésgyors ismerkedés Horival, Pixellel és Marcival, amikor is kiderült hogy Pestrõl senki sem vonatozik, így a teljes szekció kocsival jön. A többiek feltöltötték csoki és kajakészleteiket, felpakoltuk a kecskéket a kocsira, aztán nekivágtunk az útnak...
Gyöngyösön megcsodálhattuk a város rejtet szépségeit és a helyi kerképáros kultúrát , majd mikor végre sikerült kikeverednünk az állomásra örömmel konstatáltuk, hogy mi vagyunk az utolsók, itt az eddig már ismertek és a még ismeretlenek üdvözlése után lecihelõdtünk mi is... De nem miattunk késett a túra majd egy órát, mivel a szegedi szekció kissé lassan talált magára (igaz Tyitó)
De elindultunk... a Kékes ködbe burkolózva várta hogy meghódítsuk, de ehhez elõször jó 10 km-es tekerés jött bringaúton Mátraházára, majd az egyik büfé tesztelése és forralt bor+ jéger kombó elfogyasztása után (thx érte!!!) A HEGY felé irányoztuk pedálcsapásainkat. Rövid aszfaltszakasz után néhányan meglátva a sípályát gondolkodtunk hogy mégiscsak az aszfaltot kéne választani (mi eretnekek), de aztán belevágtunk a hóba és nem bántuk meg. Örömmel konstatáltam amikor egy nagypapa épp az unokájának szólt hogy kisfiam nézd ezek õrültek. Igyekeztem tekerni amennyit csak tudtam de az utolsó harmadára teljesen kipurcantam (pedig az IRC Mythos frankón tapadt a hóban), így cheesyvel együtt onnan már feltoltuk a maradékot. Aztán fent bevártuk a hátsó részeket is, majd amint lehetett fotó és rövid kajálás után indultuk merre is? hát lefelé, aminek inkább a dimbes-dombos lehetne adni persze eléggé a lejtõ volt túlsúlyban... ezt nem részletezném, mivel lens elég jól elmesélte
annyit azért hozzáfûznék hogy még mielõtt az erdészeti útra kiértünk volna már teljesen ki volt tekerve az elsõ fékkarom és a fékhatás erõsen konvergált a nullához, a hátsó pedig olyan volt mint a mesében, hol volt hol nem volt, ha sikerült a fékezéssel leolvasztanom a jeget a felnirõl akkor azért már meg tudtam vele állni, de nagyon élvezetes volt még az én berezelõs stílusommal is ez a single track és azt hiszem ezt nyáron is meg kellene majd ismételni (hallod Para? ;D).
Szerencsére én még szûz voltam ami a pereceléseket illeti, de késõbb nem sokon múlott hogy ezt a túra során igen keveseknek kijáró jelzõt elvesszem, de ezt majd kicsit késõbb .
Szóval leértünk egy széles erdészeti útra, itt megtapasztaléhatta a társaság hogy viszonylag jól kezelem a merevvillát ha kell (vagy csak beképzelt vagyok???), és nagyjából tartottam a lépést az elõttem száguldó Para, lens, cheesy, pixel négyessel, majd egy keményeb lejtõ végén azt vetetm észre, hogy Para egyszercsak eltûnik... Satufék nehogy hasonlóképpen járjak, majd ahogy lassan leereszkedem azt látom para éktelenül röhög, majd mögé érkezik Tyitó "raktáros" Laci és nyom egy hasonló buktát az avaros hóba... hát azt hiszem a nap legnagyobb poénja ez volt... legalábbis nálam, ezek után volt még bringalecipelés szurdokba, vízesés nézegetés, meg ors-esés nézegetés ;D (bocs ors :-*), aztán kiértünk az aszfaltra, itt egy bõdületes száguldás majd, raktárosunk elsõfékszerelése után beértünk Parádra, ahol isteni volt a krémes...
És ekkor már érezte mvégzetünket, ugyanis erõteljes szürkület volt már, így elõ a kölcsönlámpát (köszi Tyitó), majd nekivágtunk a felfelének.. a többiek szerint 6 km volt, de nekem egy örökkévalóság a libasor végérõl indultam de nemsokára felzárkóztam az elejéhez, aholis Hori, cheesy, Pixel, és késõbb lens is tartózkodott.. A parádsasvári keresztezõdéstõl ez a kis csoport elszakadt a többiektõl és így négyen-öten gyûrtük a hegyet felfelé... én néhol már a lelki megadás küszöbén álltam, de nem adtam fel. Ahogy jöttek itt ott az autók, egyszer cheesy túlzottan lehúzódot, majd ahogy jött volna fel, a magas padka miatt megborult és engem is kibillentett egyensúlyomból, így átkeveredtem a szembe sávba, Murphy törvénye szerint most kellett jönnie egy autónak, ami menetrend szerint (nem MÁV menetrend...) meg is jött, de szerencsére inkább az út baloldala felé húzódtam így a már megszokható anyázás után épségben és a bringán ülve csatlakiztam vissza a csapathoz... aki tudja milyen volt a 24 órás az nyugodtan beszorozhatja az ottani éjszakai tekerést legalább 100-al, hiszen itt autók jöttek mentek, brutálissá nõtt néhol a köd és csontig hatoló hideg volt, de elérkezett Mátraháza és kissé leszakadva ugyan abolytól (mivel kedvesem aggódó telefonja miatt megálltam), de azért beértem én is... Itt megvártuk a hátsó traktust, Pixel egy kis életmentõ forró teával is megkínált hogy kicsit életképes legyek, aztán a korábban már említettekkel együtt elindultunk lefelé, amikor is a 800mAH-s aksik megadták magukat... egy rövid átkozuhatag után próbáltam Pixel hátsó villogójához igazodni, iletve lestem az út közepén sejthetõ csíkot. Természetesen a köd miatt a látótávolság kb 5-10 méter lehetett így nem volt könnyû dolgom. De nagyjából bírtam tartani pixel tempóját, aki befagyottváltóval is erõsebben küldte, mint én a jeges széltõl ugyanis ujjaim már annyira lefagytak, hogy sokszor már csak azért húztam a megmaradt hátsófékemet, mert féltem hogyha kiengedem többet nem tudom visszahajlítani ujjaimat. Aztán egy kis csiki-csuki után végleg leszakadtam és innentõl csak a saját szememre és csodával határosan tiszta tudatomra hagyatkozhattam a tejfölben és az ettõl nedves-csúszós úton. De megváltáskén érkezett Mátrafüred, aholis egy buckán sikerült elhagynom a kormányra tett szemcsimet, amiért visszamenve kicsit pihentem és megmelegítettem jéggé fagyott jobb kezem. Kissé késõbb láttam Pixelt is aki szintén hasonló mutatványokat végzett magán, de nem álltam meg mert tudtam ha most leszállok a bringáról, akkor már nincs az az isten aki visszarimánkodna rá. Kiérve a faluból egy dilemma elé kerültem: vagy megyek a kerékpárúton, ahol nincsenek autók, viszont semmifajta nyomjelzés sincs, vagy pedig az autóúton, ami pont ellenkezõleg...
Problémámat Pixel oldotta meg, aki beért, majd együtt indultunk tovább a fõúton, már kissé magasabb fokozatba kapcsolbva, mivel a köd is engedett itt lentebb.
Így az utolsó pár kilóméter már csak hidegpróba volt, majd a parkolóban végre cheesy gulyás és meleg-száraz ruha várt.
Innen a hazaúton már kellemes zene és precíz taxiszolgálat (thx HOri) után örömmel vethettem magam a zuhany majd utána a paplan alá...

.. és ma reggel már az volt a második gondolatom : mikor lesz a legközelebbi túra??? ;D ;D ;D

örültem mindenkinek akit megismerhettem és természetesen ha ráérek, a legközelebbi túrán is számíthattok rám!

most pedig révetem magam a képekre

Rast olvastátok, köszönöm a figyelmet

[burce]

Sziasztok!

Szombat reggel... anyukám ébreszt... pedig még 5 óra sincs! Hát akkor minek?? Ja, indul a vonat... megyek a Mátrába... MEGYEK A MÁTRÁBA!! ;D

"Kis" vonatozás után Orsival megérkeztünk Vámosgyörkre, ahonnan Para, a barátnõje és a barátnõjének a barátnõjének csatlakoztával rövidesen megérkeztünk Gyöngyösre. Itt találkoztunk két autónyi bringással, akik, mint kiderült, valahova a Kékesre akartak menni, így hát csatlakoztunk hozzájuk (vagy õk hozzánk?)

Elindultunk fölfelé... föl a semmibe. Semmit sem lehetett látni a környezõ hegyekbõl, elõször csak azt hittem, hogy csak párás a szemüvegem, de rájöttem, hogy itt másról van szó, a köd teljesen ellepte a vidéket (ami aztán végig elkísért az utunkon - no nem a táj, hanem a köd).

A hó már a Sástó környékén jelen volt, igaz, ott még csak nyomokban, de Mátraházán már abszolút mindent ellepett, a faágak is roskadoztak eme nemes víztõl. Ez a látvány nekünk (szerintem nyugodtan mondhatom többesszámban) gyönyörûséget okozott, míg lehet, hogy az ágaknak meg halált...

Tekerve-tolva (igen, én toltam is, és nem fogom a külsõimre ) végül csak felértük a Kékesre, ahonnan az út merre másfelé mehetett volna, mint lefeleeee. Hát felfelé De aztán pár tíz/száz méter hóban szerencsétlenkedés (miután egyszer lelép az ember a hóba, a láb a pedálon olyan lesz, mint mezítláb az eggbeater-en... csúszik veszettül (bár lehet, hogy csak nekem :)) után végre jött a megérdemelt downhilles rész 8) Nekem nagyon tetszett... Ezután hullámvasút, fel-le-fel-le... Nekem a fék érdekesen fogott, havas felni után kellett némi idõ míg újra éreztem, hogy van fékem... Ez a tulajdonság okozott is meglepetést, amikor ezt elfelejtettem és már belendültem kellõen, viszont ott volt egy embernyi szikla elõttem...

Közben elértük a hóhatárt, a hó eltûnt az ösvényrõl, ennek köszönhetõen lehetett küldeni rendesen, viszont jobbra-balra még volt hó... felejthetetlen a látvány, az érzés Majd kiértünk egy nagyobb utacskára, itt viszont már nem volt hó, mert az átalakult, maradt a sár. Néha bevillant pár kép, amiket láttam a Mecsek (Mocsok?) Maratonról... respekt az azt teljesítõknek mégegyszer .

Ilyen saras, avaros részen mentünk lefelé, amíg elértük az Ilona vízesést. Ott egy kis (?) bicaj cipelés következett. Majd vízesés gyönyörködés és pici pihi. Az Ilona-vízesés után nem sokkal kiértünk elõbb csak macskaköves (ahh.... milyen lehetett ez a Mongúzzal...[itt egy nyálcsorgatós smile] ), majd száraz betonozott útra... mit mondjak... szokatlan érzés volt

Ez az út vezetett el Parádra, a cukiig (errõl majd a többike mesélnek, mennyire volt finom), ahonnan életem egyik leghosszabb 6 km-e következett. Kicsit talán eléheztem, vizem nem volt (de adott pixel - köszi ), nagyon álmos voltam és fáradt. Az idõ haladtával kisebb csoportokra szakadtunk. Minden bajom volt. A vaksötétség és a köd miatt olyan érzésem volt, mintha egy helyben tekernék. A remény, hogy egyszer feljutok Mátraházára, teljesen elveszett. Csak tekertünk-tekertünk... Aztán hirtelen megláttunk, hogy mintha kicsit világosabb köd lenne elõttünk! Ezek szerint már ott volnánk! Aztán elmegy mellettünk egy autó, amivel a világosság is elvész.

Végül aztán feljutottunk (magam részérõl nem kis szenvedés árán - így jár az, aki több, mint 1 hónapja nem tekert), ahol végre volt egy kút (hogy a francba nem fagy be?). Azt hittem, hogy innen egyszerûen csak begurulunk Gyöngyösre. Tévedtem, hogy olyan egyszerûen. Valaki a Holdat kikapcsolta, és hatalmas ködöt is eresztett ránk. A hátsó váltóm nem mûködött, valószínüleg befagyott. Szóval elindultunk lefele. Nem volt egy egyszerû móka. Csak Marci villogóját és halványan a sávelválasztó csíkokat láttam. Közben persze autók jönnek elõrõl hátulról. Ami szembejön, az persze elvakít. És akkor az esés esetleírás az én szemszögembõl: egyszer az egyik autó megelõzte már a csapat egy részét, ott jött mögöttem. Zavart, örültem volna, ha elmegy. Talán Marci is, aki elõttem ment, így érezte. Eztán kicsit jobban lehúzódtunk, mint kellett volna, le az út mellé, aztán valahogy össze is akadtunk, meg nemtom hogy volt pontosan, lényeg, hogy elestünk. Szerencsére az autós megállt. Az hogy anyázott, az olyan természetes volt számomra... (elvégre itthon vagyunk, vagy nem? ).

Aztán Mátrafüreden megálltunk egy picit, pont egy büfénél (micsoda véletlenek ), ahol életmentõ és nagyon finom forrócsoki kapható . Innen már "csak" egy köpés volt hátra Gyöngyösig, ami talán világosban nem is lenne olyan izgi, de most sötét volt, leghátul mentem, elõttem Csubeenak sem volt lámpája, ráadásul a bicikliút kb 1 m széles volt... Uhh.. izgi

KÖSZÖNET
(nagyjából idõrendben)
Elõször is köszönöm Parafereenek, hogy minket bringázásra buzdított egy ilyen gyöngyörû napon (némi iróniával, a köd nem kellett volna ).
Köszönöm Orsinak, hogy elviselt a közel 7 órás vonatozás során.
Köszönet Pixelnek a fotókért.
Köszönet Cheesy-nek azért a talán kicsit sós (hadd kötekedjek már egy picit;)), de nagyszerû (!) és FORRÓ levesért, ami nagyon jólesett!!
És végül, de nem utolsó sorban (bár idõrendileg igen) Tyito "Raktáros" Lacinak a száraz cipõért és Rasnak a száraz zokniért!!
És különben is... MINDENKINEK MINDENT! :-*

BRUCE
u.i.1: Para: amikor indultam, nulláztam a km órámat, visszaérve pedig 73km-t mutatott.... nem, mint max. sebesség!
u.i.2: most jut eszembe, hogy egy csomó mindent kihagytam, pl. hogy hogy is léptem abba a fagyos vízbe.... de mindegy.... ha mindenki ír valamit végül semmi sem fog hiányozni....
u.i.3: egy szemét kallerre sem emlékszem... talán fontos, hogy mi hogy állunk hozzájuk, hogy mi mennyire vagyunk bunkók... :