a frekvencián meg nem tudom mit értesz.
Azt hogy lehet hogy eltér a kilométermennyiségünk. Én évente több ezer km-t csak a belvárosban haladok, csúcsforgalomban (naponta 15-30 km).
A hiba benned volt.
Melyik esetben? Amikor a manus mögülem elindul, dudál, mellém ér, szemembe néz és direkt jobbrarántja a kormányt hogy elcsapjon? Vagy a kisteherautós lomizo cigányok hátúlról lefejelnek a még egyedül működő visszapillantótükrükkel miután mögülem egyenesen elhajt a lámpától mintha sose lettem volna ott? Vagy a szőke tanuló a körúton nekemsúrolja a járgányt mert "biztos elférünk"? Vagy mellékutcában szintén hátulról elviszi a kormányom a jobb tükrével mert "ő elfér"? Azért mondtam hogy más helyen, vagy más mennyiségben kell hogy közlekedj mert elképzelhetetlen hogy nem minden biciklis találkozik ezzel nap mint nap, csak statisztikai különbségek lehetnek. A szerencsén kívül csak annak köszönhetem az életem hogy mindig hordok sisakot, stabilan fogom a kormányt és egyenesen megyek, pár centi kitérésnél ezek mind ledaráltak volna. Konkrétan ezért le is rövidítettem a kormányom 3 centivel.
Számtalanszor fordul elő hogy egyszerűen nem hagynak helyet, ez ellen csak úgy lehet védekezni hogy - szabálytalanul - a járdán haladsz. Olyan is volt hogy a lámpánál állok, mindkét lábammal támaszkodok a földön. Mellémhajt a kocsi de úgy hogy a bal lábfejem a motorháztetője alatt van, épp a kereke elött. Ha elhajt áthajt rajta. Én meg csak nézek hogy hogy nem tünik fel neki. Két/bal lábbal amúgy is ritkán támaszkodok le, de Pesten ez konkrétan életveszélyes. Az pl. valakinek feltünt hogy hátizsákkal a közértben vagy mozgólépcsőn mindig nekedjön valaki? És ha egy lépést teszel előre, akkor megint? Az emberek vagy nem képesek felmérni hogy mi az a minimum 20 centi távolság, vagy nem érdekli őket. Akkor hiába állsz te is rá az előzőre, vagy simulsz neki a parkoló autóknak balról (és csak remélheted hogy senki nem nyit rád ajtót).
Az, hogy te bringaúton mész, nem jelenti azt hogy elvakultan tekerhetsz, a forgalomra onnantól nem figyelve, mert ta bringaúton vagy. ÉS ? Attól még mindig az autók az erősebbek. Mindenre figyelj, hallgass. Körbe MINDENRE ! Az autósok tekintetéből, fejmozgásából sok leszűrhető, sokat nézek hátra is.
Szerinted mit csinálok? Az a tapasztalatom hogy SENKI nincs annak tudatában hogy az egyenesen továbbhaladó forgalomnak elsőbbsége van, és ezért mindig
nézek, és nézem hogy néznek e. De nem mindig lehet látni (polarizáció, napsütés, nem egyértelmű mimika) és sokszor még az is bekavar ha lassítok. A legtöbb autós nem lassít csak ha kell, nem indexel, nem int (tisztelet a kivételnek). Ha nem lassítok akkor már többször meghaltam volna. Ha lassítok akkor csomó embernél (úgy vettem észre főleg nőknél) bizonytalanságot okozok, amiből volt már majdnem baleset. Egyfolytában megállni nem lehet, főleg ha mögötted jön valaki akinek nincs tárcsaféke.
Ez gyakorlatilag mindennapos, néha naponta többször fordul elő. És ez még rosszabb is ha konkrét bicikliút van, mert azt nem figyelik, odébb van. Úgyanúgy a kihajtásnál, simán keresztbeállnak a bicikliúton és ha meglátják hogy jön egy biciklista akkor tipikus konfliktuskerűlő módon tudatosan a másik irányba néznek (konkrét példa a lámpa a Margit híd mellett a Budai hídfőnél; fontos az a fél méter a dugóban, de érdekes módon csak a bicikliúton, a zebrát néha sikerül szabadonhagyni mert valahol még dereng hogy azt a rendőr bünteti). A gyalogosok ugyanúgy leszarják a zebránál (legjobb példa a Mammut elötti átkelő a villamosnál) és elédállnak. Egyszerűen nem érdekli őket. Sokan nem képesek felmérni hogy milyen gyorsan halad a biciklista (teljesen mindegy hogy 10, 20 vagy 30-al). Egyszer már majdnem átkeltem, mögöttem fordult be és úgy vitte el a faromat. Sokszor fordul elő hogy nézem, visszanéz, lassítok, lassít, elindulok, gázt ad. A zebránál elengedik a gyalogost, a (bicikliúton haladó) biciklist viszont ritkán.
A Budagyöngyénél (osztott gyalogos/bicikliút) volt olyan hogy 50 méterre megy elöttem (középen) gyalogos. Meghallja hogy jövök (kb. 25-el), visszanéz, konkrétan megijed, megfordul, megdermed és széttárja a karjait, hogy még véletlen se férjek el. Én meg közeledek, 40 méter, nézem, lassítok, 30 méter, nézem, gyalogos tempóra lassítok és ott áll mint a Rioi Jézus, miközben nem tudom hogy sírjak vagy röhögjek. Aztán ő szól utánad. Az Andrássy úton a kutyasétáltató észkombájn aki az egyik szélén bambul és a kutyusa a másik oldalon legel teleszkóppórázon, teljes széltében elfoglalva az utat. Messziről rádordít hogy vigyázz, de kisujját se mozdítja, majd megáll a biciklis és megvárja amig fifinek kedve támad mozdulni. Attól teljesen függetlenül hogy milyen gyorsan vagy mennyi helyet hagyva, a cigányok tipikusan megijednek és rádkiabálnak, vagy ha más mellett mész el akkor arra hogy vigyázzon (ezt csak úgy tudom elkönyvelni hogy rossz lelkiiismeret/feltűnősködés/szarkavarás), de volt olyan is hogy kapásból cserélni akartak. Mármint a gyalogot, biciklimért. A hajléktalan alkesz rádvicsorít (védelmi reflex?), vagy ha lámpánál állsz akkor letámad hogy majd ő is szerez egy bringát (aztán kapcsol és kijelenti hogy nem a tiedet, majd valaki mástól ám). A buszmegálló mellett elhaladó bicikliútnál álló izompacsirta "ne bántsad"-ot kiabálva "megvédi" a barátnőjét a mozgó ojjektumtól (amivel mindkettő csak akkor találkozhatna ha két métert átlósan elédugranának). Elképesztő emberek vannak és csak attól függhet hogy találkozol velük hogy mennyire frekventálod a várost.
Most voltam Franciaországban, ott olyan előzékenység volt hogy elképesztő a kontraszt. Hollandiában ugyanez, ott a biciklisnek mindig elsőbbsége van, nem azért mert a KRESZ mondja azt, hanem mert mindenki így találja természetesnek. Ott senki se hord sisakot, mert nem kell.
De találkozhatunk és megnézheted, hogyan közlekedem Budapesten, ha akarod mondom is köben a dolgokat.
Emiatt kéne egy portált építeni, felvételekkel A véletlenszerű esetek kedvéért is, de csomó olyan hely van ahol garantáltan történik valami, pl. a megosztott gyalogos/bicikliutakon, taximegállóhelyeknél ahol garantáltan keresztbeállnak a bicikliútra, persze a nagykörúton, hídakon, csomó helyen ahol odafestették a lámpa köré a bicikliutat, vagy teletűzdelték térdgyilkos póznákkal hogy csak öt méterrel arrébb lehessen kocsival behajtani/odaparkolni, belógó reklámtáblákkal, mindenhol ahol kispórolták az anyagot és jót lehet bukfencezni stb. stb.
Gyakorlatlan ismerőseim sikítófrászt kapnak mellettem, gyakorlott haveromhoz képest én vagyok lassú.
Az hogy milyen gyorsan haladsz nem véd meg attól hogy hátulról neked jönnek, sőt. Egyébként montizok, nem tartom a tempót az outikkal/futárokkal. Utóbbival főleg mert minden szabályt sértenek. Lehet hogy azért vadásznak az elérhetőbb biciklisre?
Még egyszer mondom, 20 év alatt egy balesetem volt Bp-en, minden nap bringával járok Zuglóból Budára (és vissza :-), szóval sokat megyek főúton, belvárosi mellékutcákban, bringaúton de ÉVES szinten alig van említésre méltó konfliktushelyzetem a forgalomban. És nem érzem magam speciális képességű superman-nek.
Én meg csak biciklizek, eddig kb. 100000 km-t külföldön, sisak nélkül, nagyvárosban és azon kívül, és több évtized alatt sose volt balesetem. Viszont csak a Budapesti közlekedésben úgy évente kétszer van olyan helyzet amit balesetnek neveznék, egyszer többnapos kórházi látogatással, aztán a te dolgod hogy elhiszed hogy ezek mind a hibámon kívül történtek vagy nem (a kórházi volt az egyetlen eset amikor nem volt rajtam sisak..). És számtalan meleg helyzet. Nem azt mondom hogy sose hibáztam, de azóta nem én lettem tapasztalatlanabb, vagy kevésbé körültekintőbb, akár előzékenyebb. Hiába hiszi az ember magát sebezhetetlennek, a statisztika mást mond.