mert rájönnek, hogy a minőségit lehet eladni hosszabb távon.
Vagy azért mert rászorulnak, a környezetszennyezés olyan formákat öltött hogy zavargások vannak és meg kell oldani mert különben felkel a nép és az ottani elit elveszti a hatalmát. Viszont ez még eltart egy ideig.
Az externáliákkal az országok sem nagyon foglalkoznak.
Hogyan is foglalkozzunk mi vele, amikor a legtöbbünk kerete még sokkal inkább be van határolva
A változásért folyó harc és a személyes döntéseid a saját kezedben vannak, kerettől függetlenül. Ha etikailag helyesen akarsz eljárni elkerülhetetlen dolgokról lemondani. Ez hosszú távon még pénzügyileg is megtérül, vagyis nem olcsóbb az olcsó lámpa, ha nem csak öt percre tervezel. Ha Japánban egy pár évtizeddel ezelőtt környezetvédelmi szempontból nagyobb nyomást gyakorolt volna a lakosság a kormányra a cégszabályozás úgy alakulhatott volna hogy a Tepco-nak nem érte volna meg egy pár milliót spórolni amiből most többszázmilliárdos kár van - amit nem ők fizetnek ki hanem a károsultak. Ha persze nem úgy gondolkodsz hogy "nem én/most fizetem ki a jövőbeli károkat, addig is van olcsó áramom!".
És ha most elég nyomást gyakorolnának a kormányra akkor nem engednék hatalmas kölcsönöket adni a cégnek ahelyett hogy hagynák csődbe menni és ahogy mondod emberközponti alapokon racionalizálhatnák az energiaellátást, nem a nyereségesség jegyében folytatni ami csak egy nagyon kicsi elitnek kedvez - és az is csak rövid távon. És nehogy félreérts, nem kommunizmus kéne "a kapitalizmus helyett" mert az pont ugyanazt eredményezi.
Ezzel elegen foglalkoznak: a Kyoto, Párizs féle megállapodások erről szólnak. Mindenkinek a saját politikájánál kell elérnie hogy ezeket tiszteljék is, ne csak üres szavak legyenek, elsősorban a fogyasztással kapcsolatos dönteseiden keresztül. Egy jó példa az ózonlyuk visszaszoritása a hűtő- és hajtógázok szabályozásával. Többek között a fogyasztó szervezetek érték el hogy kötelező legyen feltüntetni mi van a termékben, és ez alapján végülis a fogyasztó dönti el hogy mit vesz le a polcról, vagyis te meg én.
Ugyanezt el tudjuk érni bérezés szempontjából is (a kelet-német felkarolás jó példa hogy ha akarjuk lehet), elsősorban azzal hogy választásnál azokra nem szavazunk akik a privatizáció és kiárúsítás mellett állnak és azzal hogy nyomást gyakorlunk a mindenkori kormányra hogy ne engedje Brüsszelt Magyarországot továbbra is szolgáltató- és fogyasztó-gyarmatként használni. Még Kína is védi a saját ipart szabályozással: törvénybe foglalták hogy aki ott akar gyártani köteles helyi cégrészesedést elfogadni, illetve technológiákat megosztani. De pragmatikus kivételeket is tesznek, pl. a Tesla eddig nem volt hajlandó ebbe belemenni, ezért nemrég mégis megengedték nekik hogy ott gyártsanak mert egyszerűen szükség van a helyi légszennyezés sürgős megoldására.
Nem máról holnapra fog megváltozni a világ, de ha húsz évig tart, akkor húsz évig tart, attól még helytelen feladni.