Sziasztok !
Na megvolt a bringázás.
Reggel kelés marhakorán ,kaja ,pia, idõcheckolás. Minden oké. Kicsit hûvös van ,de süt a nap, lesz még melegebb is. Cuccok össze és hajrá. Hangulat a maximumon ,amikor ráfordulok a Bucka utcára és
szembetalálkozok egy hátsó defekttel. Király. Pont ez kellett most. Kb. 1 éve volt utoljára defektem,
pótbelsõ nothing, vagyis van ,csak az is lukas ,szóval elõ a ragasztókészletet. Kb. harmadszorra sikerült is jól megragasztani ,mivel hála a kevláros külsõnek kimentem a gyakorlatból. Ami viszont még nagyobb baj ,hogy így az idõbõl is.
Már majdnem 10 óra volt amikor továbbindultam. Féluton már látom ,hogy késni fogok és nem is keveset.
Kb. 10:20-ra érkezem meg a találkozóhelyre ,de addigra már hült helye mindenkinek. (Ami érthetõ)
Bosszús vagyok nagyon ,így elcseszni valamit
![:(](http://forum.bikemag.hu/public/style_emoticons/default/sad.png)
(( Bemegyek az ABC-be kajáért aztán úgy döntök ,hogy nekiindulok utolérni a többieket.
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ezúton kérek elnézést azoktól akik esetleg eljöttek ,de mivel engem kerestek nem találtak meg minket.
Remélem nem volt ilyen ember !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Belehúztam amennyire tudtam többheti nem bringázás után,de roobiék sem pocsékolták az idõt így aztán már a Skanzennél jártam és még semmi. Beérek az erdõgazdasági útra. Az erdõ valami csodálatos színekben pompázik. Gyönyörû ez az õsz. De nekem nincs idõm ezen töprengeni, hanem nyomom az emelkedõn ezerrel ,és még mindig reménykedem. Gyanítom ,hogy még a békás kupán (ami itt volt) sem értem fel ilyen hamar. Útközben lehagyok egy montist. Felérek. Kiérek pap-rétre. Egy csapat bikeos figyel az elágazásban. Felmérem õket. Roppant gyanúsak. De mivel nem ismerem senkinek sem az ismertetõjelét ezért csak rájuk köszönök és indulok fel Hegytetõfelé. Egyszercsak hatalmas ordítás hátulról: Snipeeer !!! Volt nagy öröm és jókedv. ,hogy mégiscsak beértem a többieket.
Innen Piliszszentlászló felé vettük ,ahol megpihiztünk és ettünk valamit. Aztán kettéváltunk.
AsztA-ék még mentek tovább Mexikó felé Dobogókõre mi pedig Dömörkapu irányába haza.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, ami a gyönyörû tájnak és a nagyon jó társaságnak volt
köszönhetõ. Bár egy kicsit rányomta a bélyegét a hangulatomra ,hogy elkéstem és emiatt esetleg vki
sokat utazott..stb. eddig és nem talált meg minket. Hazáig nekem kb. 74 kilóméter jött össze ami ennyi
kihagyás után túl sok volt. Kicsit túlhajtottam magam ,ezért aztán az otthoni program aznapra már csak evés-ivás-alvásban merült ki. Az út során még történt egy-két mokás dolog ,de nem akarok lelõni minden poént ,azt majd a többiek elmesélik.
Köszönöm ,hogy eljöttetek és ott voltatok. A képeket pedig már kiváncsian várom.