Szomorú dolgok ezek, de lehet, hogy neki igy lesz jobb. Kis fájdalmat érzek a Dunába ugró iránt, de nem ismertem sem öt, sem az életét, nem állt közel hozzám, igy hamarosan csak távoli emlék lesz lelkem mélyében. Szomorú, hogy emberek véget vetnek az életüknek, de ehhez legalább a joguk megvan. Sokkal tragikusabb az, amikor úgy hal meg valaki, hogy nem akar. Nem is beszélve a délen vagy egyéb helyeken dúló, értelmetlen tömegmészárlásokról.
Az emberi élet nagyon illékony, olyan, mint a tavasz, mely hirtelen érkezik, s csak azután értékeljük intenzitását, édességét és boldogságát, miután már tovatünt,mert helyét átvette a nyár kegyetlen höje.
Legalább mi, kik itt vagyunk ezen a fórumon, s kiknek összetartója a biciklizés, ne vessük meg az életet, próbáljuk meg felfedezni minden pillanatban a szépet, és ha mégse találunk semmi jót abban, ami pont történik velünk, gondoljunk arra, hogy hamarosan eljön megint az a nap, amikor kedvenc bringánk nyergébe pattanhatunk, és irány a zöld erdök, hegyek, országutak, irány a Szabadság és Béke, vagy ha az nem is, akkor a Boldogság és Megrészegülés, amit tekerés közben megtapasztalunk.