970 hozzászólás a témában

[lensver]

Egyedül tekerni csodálatos dolog, mert akkor végre bepillantást nyerhetsz a természet igazi szépségébe, misztikumába. A csapatban tekerés másról szól.

[Vinyisoft]

Egyetértek. Részemrõl jó volt a csapatos tekerés, csak az olyan rég volt, hogy nem is emlékszem már. Utoljára a felvonuláson tekertem kétlábúval együtt.... ;D ;D

[ultio]

Én azt mondom, hogy egyedül is jó tekerni, de jó többen is. Elég sokszor szoktam egyedül barangolni én is, és nagyon élvezem.
De azt is szeretem, ha többen megyünk együtt. Viszont amikor nagyon sokan vagyunk, az már nem jön be nekem annyira.
Szerintem az a legjobb, mikor max 4-5 olyan ember teker együtt, akik hasonló erõnléti állapotban vannak, és meg is értik egymást, illetve képesek kompromisszumut kötni, és elfogadni a másik véleményét.

[Vinyisoft]

Hi!

Konklúziót azért használtam, mert vitákat szokott követni egy közös nevezõ levonása, s tudtommal ez volna a konklúzió. No de mindegy, lehet hogy nem tudom jól.
Egyébként azt hiszem a Panter-es esetedben van némi tanulság. Éspedig az, hogy nem biztos hogy helyes mások lelki tetõzését megosztani a nagyközönséggel, mivel ez kellemetlen az illetõre nézve, akinek lehet, hogy tényleg nem jön be az a bizonyos útvonal vagy veszélyességi fokozat, azáltal nem is biztos, hogy a másik személyben keresendõ a hiba. Egyszer 4 hónapomba telt, mire rájöttem, az akkori barátnõm nem szemét lotyó volt mert elhagyott, hanem egyszerûen nem illettünk össze. Persze ez most egy kicsit túlzás, hiszen nem mondtál semmi rosszat az illetõrõl, de azért lehet, hogy tanulságos.

[Vinyisoft]

Hi!

Hogy válaszoljak a kérdéseidre, bizony össze kell szednem az emlékeimet, hisz' jó két hónapja nem ültem a paripámon.
1. Budapest: hát bizony nehéz volt a gyönyörû mecseki környékrõl ideköltözni, meg kellett találnom az olyan helyeket, mint Pécsen, ahova ki lehet vonulni és akármerre nézek, tetszik amit látok. Így lett, hogy még a háborús/56-os emlékeket örzõ házakat is megszerettem a maguk szépségéért. Aztán meg a Duna is egyedülálló, csak nem minden pontján, de ezt ugye mindenki tudja. Például nagyon megkedveltem a gellért szálló feletti kiugró kilátót a kereszttel, onnan az egész várost a kezedbe veheted és olyan mint valami matchbox terepasztal. Lehet, hogy nevetséges, de egyszer ki kell próbálni nagyon jó móka...

2. 3H:
Azt hiszem, ami legelõször szembeötlött, az a szabadság érzése. Régen ha bringáztam haverokkal mindig õket követtem, valahogy az egész útvonal amolyan konkúzió eredménye volt: arra ne mert sáros, én nem szeretem a sarat, arra meg azért ne mert nincs kijelölt útvonal.... Aztán meg eccercsak rájöttem, hogy van nekem is akaraterõm és kiváncsiságomat nem fogom fojton azzal elnyomni, hogy "igazatok van, menjük csak a kilátóba, azt legalább már ismerjük", hanem igenis neki kezdtem vágni az ismeretlennek, néha homlokegyenest bele az erdõbe, persze figyelve azért az alattam elterülõ élõvilágra. Ekkor fedeztem fel olyan saját helyeket, ahova utána rendszeresen visszajártam és ott olyan érzésem volt, mintha egy aprócska pont volnék a természet gyönyörûen összettett és nélkülünk is tökéletes galaxisában, ott ültem a fûben/avarban/fatörzsön és éreztem a szívem dobbanását elvegyülve az erdõ halk neszeivel. Ezért tényleg megéri egyedül nyomni, bár azt hiszem vannak olyan párosok akik nagyon hasonlóak, ezért nem zavarják meg egymást az ilyen felfedezõ utakon.
Apropó szemétszedés! Nagyon jó érzés ha le tudok hozni a hegyekbõl valamit, ami nem oda való, olyan, mintha segítenék egy kicsit jobbá válni a világnak. Egyszer a barátnõmmen kitakarítottuk egy óra alatt a Pécs közeli Herman Ottó tó partvonalát, és amikor vittük a sok összeszedett üveget-csalisdobozt miegymást a konténerekbe, sokan ránkcsodálkoztak, hogy miért csináljuk mindezt. Mi csak annyuit mondtunk, hogy bántja a szemünket a sok szemét. Azt hiszem, ezen sokan elgondolkoztak, amikor láttak minket, tehát ismét valami jót sikerült tennünk!

Uff, én beszéltem. 8)

[Vinyisoft]

Egyébként csatlakozom az elõttem szóló Mellon kollégához is, bizony az irodaház ablakából dédelgetem én is a Dunán túl magasra nyúló vonulatokat, 17:30-kor egész szeptemberig el tudtam indulni tekerni, de most már egy ideje csak a tavaszra várok. Sebaj, addig is irány a Dec.6-i Motocross és triál bemutató a BS-ben, az jó lesz adrenalin turbózónak. Én megyek, ma megveszem a jegyemet.

[Vinyisoft]

Szevasz verselõ biker mate!
Én örülök, hogy ilyen kifinomult érzékekkel megáldott emberek írásait olvashatom a kedvenc témámban (mármint a természet). Egyébként lehet, hogy sokszor mentünk el egymás mellett a 3H az idén nyáron, ugyanis én is napi szinten jártam oda magányosan, de nem szomorúan. Szerintem is szép dolog egyedül tekerni, különösen egy olyan környéken, ami olyan változatos, mint a 3h és környéke. A barátok elvesztésérõl meg annyit, hogy idén május óta költöztem pestre, azóta csak a párom és a bájkom a barátom. Ezáltal viszont sok olyan dolgot is észreveszek ebben a Budapestnek nevezett turmixban, amit szerintem ha itt születtem volna, sose látnék.
Éljenek az igazak!

[lensver]

Értem most már a te szempontodat is, és megértem, hogy a te oldaladról nézve valóban nagyon rossz lehetett neked. Tudom azt is, hogy ha egyszer úgy érezzük, hogy többen átvertek minket, akkor az embereket úgy általánosságban utálni fogjuk, vagy csak tartózkodni tõlük. A legtöbb ember igy viselkedik. Nagyon kevés az olyan aki kenyérrel és nem kõvel dob vissza! De azért ismerek ilyeneket is, és hiszem, õk viszik elõre a világot!

Azért remélem, hogy a te haragod is idõvel fellazul és a bizalom csirája felébred szivedben! További szép túrákat.

[lensver]

Hogy akarsz úgy kedvet önteni az emberekbe a bringázáshoz, ha közben olyanokat mondasz nekik, hogy "bocsi, én nem akarok veled cangázni menni?". Ezt számomra igen megdöbbentõ volt olvasni.