A hétfõi könyöklõs 70+km/h-s bringázást el kell mesélnem itt is. Nem építettem vissza a bringát az idõfutam után, csak az edzõkereket tettem be a 11-23-as sorral. Egy fehérvárcsurgói víztározó kört tekertem, ez a kincsesi verseny pályája. Emelkedõre nem volt túl jó elõretolt nyereggel menni, ezért sokat kellett állva tekernem. Felértem a "hegytetõre" és elindultam könyökölve a hosszú lejtõn (igazából 1,7km 75méter szint). Szépen váltogattam lefelé és pörgettem, a pulzusom lehetett max 130, pillanatok alatt elfogyott az áttétel (53/11) és eléggé pattogtam az úton (rossz minõségû durván kátyús lejtõ). Lenéztem az órára és 65km/h volt rajta, pedig még nem értem a meredek részhez, aztán kicsit jobban belepörgettem 70,7km/h és még mindig nem voltam a meredeken, ahol a csúcssebességet (kb. 65km/h megnyomva) el szoktam érni. Tekertem még egy kicsit, de nehéz volt tartani magam a könyöklõn, olyan érzésem volt, mintha a könyöklõ össze-vissza menne alattam, ezért átfogtam a kormányra. Legurultam szépen a lejtõ maradék részén, a síkon újra le akartam könyökölni, de a könyöklõ kicsit furcsán állt, az egyik fele elõrecsúszott kb. 3cm-t. Kilazult az egyik csavar ezért éreztem, hogy nem stabil a könyöklõ. Rossz úton sokkal nehezebb könyöklõvel menni, mert ilyenkor nem lehet karból kimozogni az úthibákat.
A lényeg, nagy sebességnél már nagyon sokat számít a kisebb légellenállás (szerintem az adott lejtõn akár 80km/h is ment volna, ha jó az út).
A sebesség mindent megold.