Paradox, de ha meleg van, akkor versenyezni kell! Versenyen mindig jobban telnek a percek mint egyedül szenvedve. Meg ugye a motiváció!
Vagy a másik, hogy otthon kell maradni.
Voltam a Tour de Volcano-n Besztercén. 36-38 fok, és igen kemény pálya! Áldom az urat, hogy maradt a bringán a 27-es sor mert bizony kellett. Volt olyan kis falacska ahol a max meredekség 14-15% is lehetett. Illetve volt benne 10 kilis mászás is ami 1000m fölé ment, ez se volt lapos.
Biztosítás, aszfalt rendben volt. Rendõrök végezték a biztosítást bár a nagy lejtõre az én csoportom pont nem kapott autót de nem volt baj.
Iszonyat mákom volt mert pont a Fejes Gabiék mellett parkoltam és felajánlották, hogy ha adok kulacsot akkor feladják nekem is ha találkozunk. Nekem meg pont volt 2 tartalék kulacsom amit meg is kaptam (1-et a hegy tetején kézbõl, 1-et meg kocsiból úgy 2/3-ad környékén) úgyhogy profi volt a frissítésem.
Fejes Gabiék ketten nagyon elléptek, gyakorlatilag a táv felét ketten nyomták le elöl. Gabi második lett.
Verseny után elég sokat beszélgettünk és ez így jó volt neki. És elõkerült az a téma is amirõl korábban itt is tárgyaltunk (OB 1-2 hellyel miért nem "profi")
Szóval ajánlom ezt a versenyt de nem könnyû! (Gabi csak azt említette, hogy ez sokkal rosszabbul esett neki mint a Szerb kör bármelyik szakasza)
No hello!
Én lennék a "profi" gépkocsivezetõ-frissítõ, amit ugyan elõször csináltam, de igyekeztem helytállni :-)
Az én szemszögembõl: mivel a nevezésnél nem mondták, hogy van matrica a kísérõkocsikra, én sajnos csak a záró rendõrautó mögé tudtam befurakodni, a KRESZ szabályok áthágásával. Rajt után 3 km-rel kezdõdött a kálvária, mert a mentõ és a rendõr elkezdte kísérni a (szerintük) utolsó biciklistát, aki valójában egy rajtszám nélküli turista volt. A rendõr elvtárs rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy villogok, dudálok, integetek, hogy ez nem pretyekáré, nyema startovnyé csiszlo! Podbrezova elõtt jött rá, hogy valami nem okés, ekkor szerencsére elkezdte nyomni. Átküzdöttem magam a döglött sorokon, a legális kísérõkocsikon, majd az érdemben versenyzõkön. Majd sokáig semmi, gondoltam, bakker elmentem Gabi mellet úgy, hogy észre se vettem! De nem, már az elsõ hegyen 5 perc elõnyben voltak. A tökölõdésnek köszönhetõen a hegyi hajrá elõtti 200 m felfestésnél sikerült õket megelõzni, elég meredek volt a helyzet, de sikerült feladni a kulacsot. De még vannak hárman, kaptam feladatot rendesen, így elsõre. Másodiknak a bártfai legenda, Lukas Stachura érkezik az én mezõnyömbõl, majd Petter78, végül a másik egri, Király Zoli. Innen egy véget nem érõ üldözés a lejtõn, a sok szûk úton nehéz elõre jutni. Frissítem Petter-t másodszor, majd jött a verseny legcikisebb pontja. Éppen Lukas-t próbálom feltölteni, aki ekkor egy kb. 15 fõs bolyban haladt, bal kezemben az üres kulacs, jobb kezeben a víz, amit éppen öntök, az úton pedig egy döglött róka, pont a kerék nyomvonalán... hát, volt nagy káromkodás a fröccsenés után :-) 15 km-rel a vége elõtt utólérem Gabit, aki nem kér semmit (bazzeg...), fordulás vissza szembe a mezõnnyel, mert Zoli meg szomjas! Mondjuk mindenki szomjas volt, csak ezt lehetett hallani: VODA! VODA!
Ami nagyon nem tetszett: az útvonalon 2 traffipax volt kitéve, ezt ilyenkor lehetne hanyagolni...
Ami tetszett: a versenyzõcentrikus rendezés, azaz rajtcsomag, öltözõ, zuhanyzó, kaja-pia, útvonalbiztosítás, díjazás.