Egyszerű a képlet, nem kell ezen meglepődni: Harang úr már nem tud megélni a torzszülöttjéből, ezért eltaszította magától és igyekszik magának kitermelni a nyugdíját a Balatoni versennyel, de hálátlan kezekbe adta a Dunát, olyannak aki (tudatában a lehetséges következményeknek) meg akart fejni egy haldokló tehenet. Ilyenkor csak adócsalás, körbetartozás és hasonlóak jutnak az ember eszébe, mindenki töltse ki a maga tapasztalatából hogy ilyenkor mi szokott történni. Semmi jó. A "hivatalos" Duna etetés és igen rossz szájízű levél jól tükrözi hogy most már csak a versenyzők beetetése zajlik, ép eszű ember nem fizet be arra ami már nem fog megtörténni, mert most már csak az új szervező veszteségét fizetné ki és ebből egy fillért sem fog látni, de versenyt sem. Harang úr ezért rághatott be az új tulajra és el sem hívta az újabb megbeszélésekre, pedig ő is tudhatná hogy egy veszteséges dolgot átadni sosem hozhatott volna neki hasznot. Mindenennek az igazi áldozata a versenyzők.
Lehet itt véleményeket megosztani arról hogy mi a jó és nem jó verseny itthon, személyes preferencia alapján hogy hol szebb a pálya, olcsóbb, jobb a kaja vagy póló, stb., de az igazság az hogy a táj adottságain kívül súl sok jót nem tud azt ember felsorolni a mai versenyekről: amit el lehet rontani, elrontanak, számomra egyetlen kivétel még mindig a Crosskovácsi, de ez is csak egy vélemény és fene tudja meddig, most hogy a Top Maraton része lett. Mindenesetre nincs olyan hogy "a Duna maraton". Csak olyan van hogy a Harang úr által szervezett, Esztergomból induló, vagy régen Visegrádból induló, maraton. Amikor ebből az egyenletből valamit kiveszünk, legyen az helyszín vagy személy, már nem ugyanarról a maratonról beszélünk, még ha a név ugyanaz is. Tehát "A Duna" mint olyan már nem létezik, mivel már nem ugyanaz. "A Duna" volt leginkább a Visegrádi indulású Harang szervezés (ha félretesszük a sokkal régebbi Budai Bárból való indulást), majd az Esztergomi Harang szervezés volt a "Duna 2", most pedig a már nem kizárólag Harang úr által szervezett "Duna 3". Mint egy Hollywoodi film, amikor egyre rosszabb már a történet de még megfejik egy párszor mielőtt végleg nincs rá igény. Nincs új a nap alatt.
Sokkal érdekesebb viszont tágabb értelemben amit itt látunk: a kis magyar XCM világ utolsó rúgkapálózása, melynek első áldozata a Duna. No nem úgy "áldozat" hogy a Duna valami külső erő vagy körülmény miatt tart ott ahol, hanem a szervező(k) inkompetenciájának és kapzsiságának folyományaként a saját vesztük, mely felé magukat (és az egész szakágat) sodorják már évek óta. A Duna csak az első, de ahogy már évek óta mondom, a többi elkerülhetetlenül ugyanúgy meg fog szűnni, mert nem fogják fel hogy másként kellene csinálni a dolgokat. Fel kellene végre fogni hogy egy koncepció önmagában nem tart fent valamit, hanem DOLGOZNI IS KELL. Folyamatosan kapcsolatban kell lenni "a piaccal", jelen esetben a létező és potenciális versenyzőkkel, a lehetséges pénzforrásokkal, a bringás trendekkel. Mára már akkora a távolság a szervezők és a versenyzők között Magyarországon, hogy egyre kevesebben járnak versenyezni, a tendencia a résztvevők felezését mutatja 10 év alatt a Top Maraton sorozatban, ahogy korábban is írtam ez egy kritikus pontnál azt jelenti hogy már nem éri meg szervezni. A Crosskovácsi megint csak egy óriási kivétel, mely szép lassan nő: mert ők másként csinálják. Nemhiába hogy a Top Maraton most hogy érzi a vesztét, tőlük várja a megmentést, végre rájöttek hogy a CRK valamit csak jobban csinál, csak nem értik hogy mit. Én legalábbis kétlem hogy a CRK esedezett volna a Top Maratonnál azért hogy fel legyenek véve a süllyedő hajóra, nem is értem hogy mi jót várnak attól.
A Dunánál pontosan ez történt: lemaradt. Harang urat utólérte a saját inkompetenciája, ezt nem sértésnek szánom hanem tény: személyi kultuszból nem lesz profit, facebook bejegyzései hogy ő mit hozott létre, a múlt "tündöklésére" utal, nem a jelen helyzetre. A Crosskovácsin kívül jelenleg nincs régebb óta fennálló verseny mely életképes. Nem, a Szilvás, Mátra vagy Bükk sem, melyek ugyanúgy nem kompetens szervezéssel nőttek meg, hanem egy trendet meglovagoltak, támogatások millióit vették és veszik fel, szerencséjük volt a táj adottságaival és ez a szekér magától ment. Bakonybél egy kérdőjel, melynél elnézve a baleseteket és nemtörődömséget, minden jel arra utal hogy szintén nem tart sokáig. A többi verseny létszáma pedig elenyésző, a Nyugat maraton kupa mint tudjuk már csődbe ment egy pár éve.
Mostanra a versenyzők igényeinek már nem tudnak megfelelni a szervezők. Egyrészt mert nem ismerik ezeket (mert sosem foglalkoztak vele), másrészt mert ezek már túlnőtték azt amit a versenyek nyújtanak. Két teljesen külön világ a szervezőké és versenyzőké és monstanra a versenyzők "felnőttek" és már nem elégednek meg a szétfolyós nokedlis zsírkupaccal amit étel gyanánt eléjük dobnak, az eltévedések és balesetek sorozata a rossz pályajelőlés és karbantartás hiánya miatt mely szezonkiesést és jelentős anyagi kárt jelent, vagy éppenséggel a költségek növekedésével nevezés gyanánt, mely nem jár jobb szolgáltatással. A bringás közösség azon része mely (még) versenyez egyre "tehetősebb" a hobbitúrázókkal szemben, mivel versenyezni egyre többe kerül hogy lépést tarts vetélytársaiddal (26"ról 29"re, merevvázról össztelóra, aluról karbonra, pulzusmérőről wattmérőre, vitaminok/gélek/kiegészítők már alap, technikai ruhák egyre drágábbak, stbstb.), az elvárások is megnőnek amikor egy milliós bringán, többszázezres ruházattal résztveszünk egy versenyen ahol hirtelen egy balkáni szolgáltatást (sem) kapunk. 10 év távlatában ezt már egyre kevesebben fogadják el, főleg mivel egyre többen látják a külföldi versenyek színvonalát, illetve hogy egy egyszerű túrázás országunkban mennyivel szebb élmény tud lenni mint egy Top maraton etapp.
Egy szó mint száz, a Dunának annyi. De hamarosan a többinek is, hozzá kell szokni a gondolathoz.
Vagy jobbat szervezni. Ahogy egy sértődött szervező bácsi javasolta.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
(rövid táv)
