Ebbõl nekem nem derül ki,hogyan lehet a kilincs szerkezetét szétbontani.Gondolom azt a gyûrût kell kitekerni amin van két furat egymással szemben.Ez jobb vagy bal menetes?A legkisebb lánckeréken van még egy gyûrû amin van körmös kulcsnak kialakítás.Ez milyen menetes?Ha ezt sikerül letekerni,akkor le lehet húzni egyesével a lánckerekeket és a távtartókat?
Elõszöris, elég sokféle van, én franciákat (Huret, Atom, ...) meg korabeli németet (Sachs) szedtem szét, nem egyformák, de kb. Sheldon alapján dolgoztam. Amikor a kilincsmûhöz értem (legyen pl. Atom), akkor a jól sejted,
balmenetes gyûrû furatát az óramutató járásával megegyezõen (azaz a fizikában használatos negatív forgásirányban) egy megfelelõ pontozóval s egy kb 25 dekás kalapáccsal megütöttem, meg a másik furatnál is ugyanígy (nem túl erõsen, de határozottan), erre elindult, utána már csak tekerni kellett ua. irányban a pontozóval. Célszerszámmal (körmös fogó stb.) még egyszerûbb.
Minderre csak abban az amúgy
ellenjavallt esetben van szükség, ha tényleg a szabadonfutó részt akarod piszkálni. Amikor kiveszed a gyûrût (s erõsen megjegyzed, hogy balmenetes), meglátsz kb 36 fénylõ kis acélgolyót, még ha nem is vagy szõke nõ, akkor is kihívás a kivételük, elõtte azonban 1-2-3 vékony hézagoló gyûrût is ki kell venni. Az egésznek stabilan kell állnia (világos színû asztalon, pl. fehér papírlapon, elgurulást határolva, még jobb fehér rongyon), mert ez csak a fele, „alul“ is van kicsit több (negyvenvalahány?) golyó, s a zárógyûrû iménti levétele után a szerkezet két fõdarabra válik, ha nem vigyázol (pl. emelgeted), az alsó golyócskák esnek ki elõbb, ott a kilincsmû, ált. két kilincsest láttam. Sajnos a pontos méretekre nem emlékszem (a golyóké 3 mm körüli), de Sheldon vmely Crib Sheet-jében megtalálni. Ezeket meg a pályáikat elég megtisztogatni, a lentieket viszont nem könnyû visszarakni, zsírba ragasztás is ment (de a zsír utána olajjal hígítandó), egyszer papírhengerrel ügyeskedtem. Alapos tisztogatás, olajozás és összerakás után ismét mûködhet. A kilincs kis rugójára persze vigyázni kell, a papírhenger arra volt jó, hogy a helyükön tartotta rugók által nyomott kilincseket. Ha 1-2 golyó elgurul, nem tragédia. A (továbbra is balmenetes) zárógyûrût határozottan be kell csavarni, a végén a kalapáccsal, pontozóval zárni is. Ha nagyon lötyögne, akkor egy hézagoló gyûrûvel kevesebbet kell visszarakni (ezek erre valók), ám ne szoruljon. A külsõ henger (amin a lánckerekek vannak) tehát a két golyókészlet által csapágyazva forog, és a kilincsek biztosítják az egyik irányú reteszelést és a másik iránybeli szabadonfutást.
A lánckerekeknél volt olyan, hogy a kicsikbõl
több is csavaros volt, nem is csak az elsõ, azaz ezekhez mindhez két láncos leszedõ kellett. Általában a jobb, sportcélú együttesek voltak ilyenek. Olyat is szereltem, aminél a legnagyobb lánckerék is csavarozva volt (de az ellentétes oldalról, azaz a „küllõk oldalán“, azaz ...). Ezek közös jellemzõje, hogy érdemes 1-2 napig petróleumba áztatni az egészet - már ha
tényleg le ill. szét akarod szedni - mert a használat és a kosz eléggé konokká teszi õket. Balesetveszélyes is a leszedés, amíg meg nem indulnak (védõszemüveg, kesztyû, rongy, jó rögzítés stb.).
Mindezt egy bicikliklubban tanultam, ahol sok-sok régi és érdekes alkatrész is van, s a 30-40 éves csavaros, 5-6-7 lánckerekes racsnik ma is jól mûködnek, jó érzés volt rendbehozni õket. Ma már nem csinálnám... hacsak nem nagyon fontos.