Nekem tetszett a 'verseny'. Én TT-nek fogtam fel, ebben a szellemben is próbáltam végigtekerni. Sikerült összeverõdnöm néhány hasonlóan gondolkodó kollégával, és nagyjából egy csoportban haladtunk komótosan a cél felé.
A pálya nehéz volt - nem erre számítottam. Azt tudtam, hogy murvás, köves lesz, de hogy ennyire? Emiatt a lefelék kicsit veszélyesebbnek, a felfelék nehezebbnek tûntek.
Az elsõ frissítõpont után mi is eltévedtünk. Aztán visszafordultunk, és akkor találkoztunk egy nagy csapattal. A végén vagy 15-en keresgéltük az utat, amit az egyik deviantos kolléga (Geri) sikeresen meg is talált. Egy, az útra keresztben lerakott fa jelezte az irányt - jelölés hiányában. Mint késõbb Kocsi Tamástól megtudtam (megmutatta a fényképeket is), valaki rosszindulatúan leszedte.
A 30. km körüli erdõs, bújócskás rész egyáltalán nem tetszett. Nem értettem a lényegét, többet kellett tolni, emelgetni a bringát mint aminek értelme volt.
Sajnos nekem a vége idõ elõtt bekövetkezett technikai hibák sora miatt: a bújócskás részen, a nagy erõlködés közben kirántottam a hátsó kereket a helyérõl... eltört a tárcsafék rugó, elhajlott a tárcsa és a gyors zár. Ezt mondjuk még meg tudtam javítani, viszont a Bagoly hegyen elhagyta magát a hátsó agyam (XT) és ott fel is kellett adnom. Most úgy néz ki, hogy csak a kónusz lazult ki teljesen (???), de a hétvégén ki fog derülni, mert van egy sejtésem, hogy itt akár maga a csapágyház is beszakadhatott...
A szervezésrõl: mindent összevetve, és figyelembe véve, hogy elsõ rendezés volt, abszolút rendben volt. Látszott, hogy lelkesek a rendezõk, a nevezés rendben lezajlott, a pálya jól volt kijelölve, a rendezõk a megfelelõ helyen irányítottak minket, a káposztás tészta finom volt

Én jól éreztem magam, nagyon tetszik a kezdeményezés - sõt, jobban örülnék, ha több ilyen lenne az év utolsó felében. Kár, hogy október elejével hirtelen megszûnnek a maratonok, TT-k. Pedig én mennék...
