717 hozzászólás a témában

[zeezoltano]

Akkor késõn érkeztettek nagyon mert Harangék majd 3/4 óráig kínálgatták mindenkinek és még így is maradt.

[boca]

Tisztelt grigorow!
"A rajt elõtt viszonylag egyszerûen összeállt a kép, helyére kerültek a dolgok. Kaptunk Szerencsi csokis csomagot, kedves figyelmesség a csokoládé fellegvárától! :- ) "

Ezt hol kaptátok? mert én is ott voltam a rajtban, de hogy a környezetemben senki nem kapott ilyet, az biztos!

[grigorow]

És akkor a befejezõ rész. :- )

4. nap Szerencs – Tokaj, 66km, 1187m szint, 2216kcal:

Utolsó nap reggelére ébredünk! Végre feleségemmel alszom egy szobában, ez igen nagyon hozzájárul a reggel szépségéhez! A kavarós logisztikánkkal nem untatom a kedves olvasót, a lényeg, hogy az Úr megoldotta a fuvart a reggelihez, majd a rajthoz ami ugye ma Szerencsen volt nem D.gyõrben.
A reggelinél volt tojás rántotta sok hagymával, husival. Nekem bejött, túrtam is befele. Roland az osztrák cimbi oda ült hozzánk dumcsizgattunk, mondta, hogy mekkora buliban voltak éccaka, fél5re értek haza... Kipihent volt, látszott rajta! :- )))) Elhatároztam, hogy ha mégeccer összefutok vele adok neki ajándékba egy Hungary felíratú zoknit amit direkt a verseny minden napjára vettem és volt egy tarcsim is. Amikor odaadtam neki nagyon meg volt hatódva! Én is örültem neki, hogy teccik az ajándékom. :- )
Megjegyezném azért, hogy elõzõ este és most reggel is rettentõ sokat autókáztunk Miskolcon és élmény volt látni ezt a hatalmas várost! Jártam erre az elmúlt években is de ez a kiterjedése nem ragadott meg, csak most így keresztül kasul autókázva. Az egybõl lejött, hogy az itt élõknek is mega kegyelemre van szüksége, nem is felejtkeztem meg imádkozni értük.
A rajt elõtt viszonylag egyszerûen összeállt a kép, helyére kerültek a dolgok. Kaptunk Szerencsi csokis csomagot, kedves figyelmesség a csokoládé fellegvárától! :- )
Elég jó helyen álltunk a rajtban is Sanyival, Zsoltival. Utolsó nap lévén még egy kicsit megnyomjuk a távot, ám szerencsére úgy tûnik az utolsó hely nem a miénk lesz. Jó kis verseny mi, hogy az uccsó hely elõl „menekülünk”.
Megint vicces ágyúszóra és fájööörrr-e indult a banda! Én gyorsan kihúztam a jobb szélre és raktam neki a százezres pedál fordulatot, tudtam is vagy 25el haladni... :- ) Nem sokáig kellett az emelkedõre várnom és innen nem volt megállás a singlespeed darálóban! Az még hagyján, hogy a szõlõföldek mellett téptünk el, az út rossz minõségû volt és rázóóóóós. Aztán a szántóföldek garmadája... Ó jajj! Nem sokan szerették ezt a részt! Nekem a 29es-el kibírható volt de nem vigyorogtam, arra emlékszem! :- )
Aszfalt, jajjjj megint aszfalt... Szerintetek micsináztam? Igen, pörgettem... meg megint és még mindig... Tudtam a térképemen, hogy a kõbányás mászás az én terepem lesz! És igen, így is lett! Megtaláltam egybõl a jó ritmust és kezdõdött az ereszd el a hajam, felfelé. Egyáltalán nem voltam kiakadva a szintre mert ez nekem sokkal jobb volt így és megint okozhattam pár kellemes percet a sporiknak ahogy elmentem mellettük. Direkt nem írok pörgetést mert ez nem az volt... De jól haladtam, pulzusom sem szállt el, ügyesen ment a móka.
Hegy közepén itató, tankolás, olvadt csokit nem kértem robogok tovább. Most is életmentõ volt az erõbeosztás szempontjából a szintrajz és a gps. Mindig tudtam, hol lesz kemény mászás és szerencsére mindet kitudtam még tekerni.
Nagy pillanat volt az Erdõbényei itató! Harang is itt segített, Laci HBSE-bõl tök profin szolgált ki és kiszúrtam, hogy van szõlõ! Húúú ez nyamiii! Valóban annyira jól esett, hogy vagy 2x is belemarkoltam. Aztaaaa!
Rolandék is beértek, de Martinnal indultam el, Roli még ökörködött az itatón meg fotózott.. Tetszett neki a verseny, bár kissé fáradtnak tûnt. Kiérve a faluból jött a mumus, köves mászás. Martin állat jól ment fel a 29er ösztelóssal. Ide való gép volt az! Kedves jelenet, hogy lefele jött egy farakományt cipelõ zsuk ami direkt áló motorral csorgott le, hogy ne szívjuk a benzingõzét! Amint elment mellettünk csak akkor kapcsolta be a motort! Nem semmi!
Aztán ezen a kövesen felfele Martin leakadt én forszíroztam a saját tempóm. Roli utolért hamar és dumcsiztunk megint. Egy helyen a sporik megálltak szedrezni, na erre Roli is, én meg lekoccoltam, tudtam, hogy hamar elkap megint. Így is lett. :- )
Megint tudtunk dumálgatni aztán egy hegy tetején mondom neki élvezze a DH részeket amik most jönnek, majd talizunk még! Szerintem nem bánta mert zsupsz el is tûnt...
Én meg a magam tempójában igyekeztem elõre. Sajnos nem rémlik túl sok szép táj, hanem a következõ itatónál olyan látkép volt a hegyoldalból, hogy csak na! Rolando kattingatta a képeket ezerrel! Itt is volt iszonyú fincsi szõlõ, 2 marékkal tömtem tündéri arcocskámba! :- ) Be akarta várni Martint így én meg elinduláshoz készültem. Mielõtt indulnék bepottyan egy spori, 3 lyukas belsõt dob ki... hogy 3 defit is kaptott ma, és utálja a pályát... :- ( Megértjük...
Jól esett a lefelé, érzõdött a Tokaj hangulata! Ügyes megoldással átkeltünk a fõút alatt egy kitakarított csatornában és robogás tovább. Csörögtem Feleségemnek, hogy 30-35 perc!! Itt azért tudtam, hogy lesz még egy fal amit nagyon megakartam úszni. Pont azon filózgattam, hogy jééé ma még nem is kellett tolnom emelkedõn felfelé, így most már akármi is van hátra, ha nem görcsölök be akkor kitekereeem!
És tessék, jött is a Fal. Pontosabban a löszben vájt szurdok kezdett el igen meredek alakot felvenni de én meg forszíroztam ezerrel, semmiképpen nem akartam leszálni! Itt még sikerült 88%-ra is felvinni a pulzusom, de aztán kiértem a helyrõl és lankásodni kezdett. Te jó ég ezt kitekertem!
Innen már csak egy nagyon meredek lefelé nézett szembe a térképen ami konkrétan a füves domb oldalán 45 fokban való leszáguldást jelentette, nagyon okosan megoldva az alját.
Síkon vagyok és forszírozom a mini áttételem, hogy akiket a szurdokban lenyomtam nehogy felérjenek már... Nézegettem sûrûn hátra, nem is jött senki. Csörgök újra, hogy mindjárt bent vagyok!
Fõúton átkelés utoljára, be a fõutca felé, már sejlik a spiker hangja. De közel a cél!
És akkor ott van a célkapu! Még gyorsan hátra nézek, nem nem akar senki lesprintelni a gizda áttételemmel, megnyugodhatok.
Óóóó de szép is ez a befutóóóó! 5-4-3-2-1 és bent vagyok, kezem a magasban, igen az Úr megengedte, hogy végig csináljam és a Feleségem is vár a célban! Fantasztikus, eufórikus érzés! Mindenkinek ajánlom!!!

Singlespeed-el 25 óra alatt átkeltem Észak-Magyarországon, és nem volt semmilyen mûszaki galibám, defektem, semmi. Nagyon kedves dolog volt a Mindenható részérõl ez a gondoskodás!

Nem hajtottam széjjel magam, azt érzem, de jól esik végre padon ülni és árnyékban... Egy fél literes hideg kóla el is fogyott egybõl. Thnx Wife!

Következhet a nyugi és az értékelés idõszaka! Hallelujah!

Ami jó volt:
- Bringa szereplése ma is kiváló volt.
- Itatókon a szõlõ, nyamiiiiiii.
- Ki tudtam ma mindent tekerni!
- Végig jó hangulat a sporikkal, bár fáradt volt mindenki.
- A meleg víz a kulacsban már nem is zavart...

Ami rossz volt:
- 3 csapat mezt hoztam és sajni pont a valamiért legszûkebb került mára. Mondjuk ez volt a legrövidebb táv, de olyan kényelmetlen volt...
- Reggel elfelejtettem a vitaminokat bevenni.
- A pálya nyomvonala megint rázós volt és sok sok defekt is akadt másoknak.

[Pirc]

Én trackeltem a nyomvonalat több kevesebb sikerrel Itt vannak szépen egymás után: Sports Tracker

Remek beszámoló, várjuk a folytatást!
Illetve egy rendes, eltévedésmentes szintrajzot és egy GPS-el mért útvonalat térképre rakva szívesen megnéznék.
Van valakinek olyan?

[kasza]

A szeder ágak még hagyján, felfogtam harci tetkónak
...

Ez annyira igaz, hogy másodszülött nagyon irigykedett miatta. Nagyon tettszett neki, fõként a felkari minták. Sajnos otthon csak tüskementes szeder van, nem tudtam demonstrálni, hogyan készült.

[Pirc]

A szeder ágak még hagyján, felfogtam harci tetkónak
De a Bükkszék elõtti elõre bejelentett kerékmumus tüskés szakaszt a siratófallal már én is értelmetlennek találtam. Lehet azért mert a cél elõtt 2km-rel 15 percig defektet szerelni vétek ha be is rohanhattam volna a bringával... de sajnos senki nem tudta megmondani mennyire is van a cél... a felfestett 13km már korábban megvolt Ha felütöm a kerekem az az én figyelmetlenségem, de egy tüskés 1km-t direkt nyomvonalnak kijelölni nem volt vicces...

És a belógó szederágak? Az tán smafu? 1-2 még okés, na de vagy 400?

[_Alex_]

Thommey gyûjteménye

[Hosi]

taknyosság nem annyira.

Nem lehet, hogy Te is beállsz a parlagfû allergiások népes táborába. Egy-két évig én is azt hittem, hogy megfáztam, aztán sajnos be kellett látnom, ill. be is bizonyosodott az allergia. Sajnos ilyenkor augusztusban (bár mindig úgy érzem idén nem fog kijönni), elõjön és a gyógyszer-csepp-spray combo ellenére is néha-néha elkap. Sajnos pont a terep ill. városon kívüli helyszíneken sokkal erõsebb a koncentráció. Baromira irigyellek titeket akik ott voltatok, de tudom, komoly kihívás lesz allergia szempontjából is ha valamikor el tudok indulni rajta. Ettõl függetlenül grat. mindenkinek aki akár indulóként, akár szervezõként, akár kísérõként benne volt a buliban...

[kasza]

Folytatás:

3. nap Bükkszék – Diósgyõr, 97km, 1980m, 3112kcal:
A reggeli elõtt mentõztem, a sarkam összerakták, indulhatott a móka. A hami állati jó volt! Doboz sonka, méz, vaj, nutella, pék süti, forró tea, nyami, nyami!
...
- Sanyi 2 defektje

Ez király beszámoló volt a "királyetap"ról. Újra végigéltem a napot. De jó volt! Kösz!
A 3. naptól féltem a legjobban (Ádám sokat segített abban, hogy féljünk is ), és azt ékveztem a végén a legjobban (annak ellenére, hogy a "kígyó" ezen a napon harapott lyukat a hátsóba, és egy puha bukfenccel fejeztem be a DH szakaszt).
És hogy ment az az "öreg" lefele! Mint a golyó. Csak a felfeléken bírtam vele. Mire észrevettem, hogy már lejt, õ már az alján volt.

[grigorow]

Folytatás:

3. nap Bükkszék – Diósgyõr, 97km, 1980m, 3112kcal:
A reggeli elõtt mentõztem, a sarkam összerakták, indulhatott a móka. A hami állati jó volt! Doboz sonka, méz, vaj, nutella, pék süti, forró tea, nyami, nyami!
A mai szakaszra szinte minden kaját viszek magammal mert ez az ún. király etap. 100kilcsi és 2000m szint a penzum a kiirás szerint. Na persze jöttek a találgatások, hogy hoppá ez biza 3000m szint lesz inkább de Tarnai Csaba bemondta a tutit, hogy max 2300m. Nu akkor ez megvolna...
Utána bepakolás, szerelvényezés, rajthoz gurulás. Sajni ez a lassúnak mondott rajt sem nekem kedvezett. Olyan sík volt mint a Nagy Alföld... Sebaj pörgetek ezerrel, megyek vagy 25-el.. Ó jajj singlespeed rulez! Többen most sem állják meg a cincálásomat és jól megkapom a „váltsál már fel” és a „nagytányéron” címû vezényszavakat! Jól ki lettem pécézve! :- ) Mondjuk ez inkább szórakoztató mert tudom, hogy minnyá gyalulom õket.

Aztán elkezd emelkedni végre az út és mondom jól elkapok mindenkit. :- ) Nanááá, hogy megint lejtõõõ ami még jó lenne de aztán sík... Áááá hagyjuk... Nem sokára azonban végérvényesen terepre fordulunk és itt már nem hagyom magam. Bedarálom a maradék sporikat aztán sajtálatos módon Csabi cimbinek integetek aki defit javít... Nem vidám a feje. Haladok tovább és bakker megint defekt Anitának. Ajjjajjjj... Megállok, összerakjuk, felpumpáljuk készen van! Öööö kell mondanom, hogy mindenki elment közben akiket ügyesen leküzdöttem köztük Sanyi is ami meg nem baj, legalább szem elõtt lesz. :- )
Innen megint jó kis csikicsuki a dombocskákon és mellettük, és beesek Szarvaskõre. A hosszú aszfalton dumcsizok Martinnal az egyik osztrákkal, hogy minõ menõ manó 29es-e van és hogyha eladná mindenképpen szóljon! :- ) Mondja, hogy na azt sose nem mert ezt személyesen a Gary Fishertõl kapta az idei Salzkamm Trophy letekerése után, amikor is otthagyta neki ajándékba! Ó jeeee!!!

Hoppá Sanyó tolja a bringát! Hátsó defi! De mit tesz Isten, az itatóról már rohan is egy ember, hozza a nagy pumpát, ezerrel neki áll defit javítani! NU akkor én tápolok, kulacsolok, indulok tovább. Ma is a saját tempós változat van érvényben szerencsére... :- ) Innen a maraton a Szilvásváradi verseny hosszútávján csapat. Vagyis átkelve a patakon mindjárt olyan fal áll elém, hogy ihajj! Naná, hogy nem állok neki kitekerni... Tolok egy nagyot... Majd visszakászálódok a nyeregbe. Mert innen viszont tudom, hogy felbírok tekerni hiszen egy hónapja jártam erre és nehezebb áttétellel is felnyomtam, persze sokkal pihentebb voltam akkor.
Ahogy haladok fel az osztrák Rolandba is belefutok. Õ is hüledezik, hogy singlespeed... Közben a verseny egyik nagy dícséretét is megkapom az egyik szombathelyi cimbitõl, hogy nagyon motiválja ha meglát engem és elmegyek mellette. :- )) Éget a nap a fedetlen részeken, iszogatok jó sokat, minden itatónál töltök. Roland közben videózgat meg én is õt, vicceseket dumálgatunk. A lefeléken állat ahogy megy. A könnyû allmountain karbon gépét szempillantás alatt rakja az ösvény egyik oldaláról a másikra. Nincs mese, meg sem próbálom követni, mert ami neki jó ösvény azon én kockáztatok csak, hiába a nagykerék...
Újabb közjáték, Anita defektet szerel megint... Húú ezt nagyon kikapta ma... Valaki már segít neki, Rolival mi is megállunk, felajánlja a patronos pumpicskuját! Ez az! Thnx a lot! 2 sec alatt 2 baron van a gumma, pakolás tûûûz! Anita hálából jól lelép. :- )) Újabb, sok-sok mászás jön, fájnak is így 30/21ben de Rolival jól haladok, jókat dumálunk. Végre Olasz-kapu! 2 singlespeed-es cimbi is ott van az itatón! Naháááát! Pacsizunk, eszem, iszom, Roli meg lelép az emléktáblát elolvasni. Én meg kérek 3 fornettis zacsit amit a mellkasomba rakok, nehogy szétfagyjak lefelé. Vicces, hogy itt a 35 fokban ahogy szanaszéjjel izzadom magam, amiatt meg lefelé befagyok... De most pont jó lesz ez így! Adios itató!

Az aszfaltos száguldás piszok jól esik, nem is ér be senki. Amint terepre megyünk egyre jobban élvezem a csapatást! És egyszer csak bent vagyok a közepében. Az ország top 10es singletrackjének egyik ajtaja nyílik meg és örömujjongások közepette erszkedem rajta lefelé! Háááát ez óriási! Sok helyen olyan szûk, hogy a 66centis kormánnyal súrolom az ágakat, de nem zavar eresztem bele, és megy fel az adrenalin! Úúúúúúúáááááááóóóóóó!
Ennek is egyszer vége szakad és újabb emelkedõnek kezdek. Okosan pörgetek, nem kapkodom el. A nyújtott lejtõ Felsõtárkányba nem az én pályám de itt még nem kapott el senki. Amint a síkabb aszfaltra érek, 2en fel is érnek. Zágson. Az itató viszont atommaki. Megint van fornetti, betúrok párat, jól esik. Tarnai Csaba is jó fej, megismert, pacsizunk, dícsérem a pályát, kajákat neki. Örül. Fornettis zacskóimat kidobom...
Innen is tovább kel indulni, könnyes búcsút veszek és uccu. Kellemes singletrack vezet az erõs aszfaltos mászáshoz, ahol tök meleg van újfent. Megtalálom a ritmusom, nem erõlködök, jól haladok. Aztán egy gyors lejtõ alján befordulunk terepre...huhh ez a bükk maratonos mászás... nem szeretem. 50 fok van, égek mindenhol, közben meg taknyos vagyok, öntözöm a fejemet is, de csak kicsit jobb a közérzetem. Szerencsére a ritmusom itt is megvan, nem akarok kizökkenni belõle... Mire felérek a tetejére, nem kívánok több napsütést. Viszont a kilátás jobbra lefele az döbbenet! Olyan völgy van ott benne egy házikóval, hogy csak pislogok. Meg a szombathelyi osztag is az állát teszi vissza! Igen kérem ez is Magyarország! Jeeeee!

Innen a lefelén a 29es-el Dani megy elõl. Aztán a fent említett osztag majd én. Az elõttem bóklászó srácnak a 14-et mozgó Canyonnal nem nagyon fekszik ez a lefelé, el is hagyjuk. Ennek az aljában megint itató van, teletankolok és irány a völgy Répáshuta felé.
Innen 2 élményem van. Az egyik, hogy itt eddig mindig csak szembe jöttem és bár rázott mint a 220 de hamar túl voltunk rajta. Most viszont totál rosszul esett, lassúnak is tartottam magam, el is mentek többen mellettem, nem voltam nagyon vidám. Ráadásul amint kiértem az erdõbõl és rám sütött a nap eszméletlen beszorult a meleg, sugározta minden kavics, kõ a hõt, tisztára fõttem. Hálát adtam Istennek, hogy megváltott és nem a pokolba fogok kerülni, mert ott ennél a brutális hõségnél is durvább a helyzet...
A másik élmény sokkal pozitivabb mert jött egy spori akin látszott, hogy úgymondjam idõsebb nálam. Sporttársi kérdésemre válaszolva elmondta, hogy 61 éves! Mammamija emberek, magyarok! Mit csináltok ti 61 évesen, de komolyan? Beneveztek a THMre vagy otthon siránkoztok a TV elõtt punnyadva, hogy ez fáj, az fáj? Mondom, Õ 61 évesen a THMre jött! Isten éltesse sokáig!!!
Nos ennek örömére kicsit összeszedtem magam és megléptem. De az aszfalton újra lenyomtak a sporik mert az az õ világuk nem az egysebiseké.
Rájöttem közben, hogy a kormányra heggesztett szinttérképemen és a GPS által rajzolt grafikus szinttérképen nagyon jól tudom csekkolni, hány merre a meddig. Vagy milyen messze még az arra? Nem voltam túl közel a célhoz de a következõ itatón a sós cucc helyre rakott. Egy Virág került elém aki a 3nyilas lefelén is ügyesen átsiklott de aztán elengedett és leléptem. Nagyon vigyáztam a lábaimra, hogy be ne görcsöljenek a vádli szár iszonyú jól tartott, és okosan terheltem. Nu a gps-em aszonta, hogy jön még ma egy fal. Egy utolsó, egy olyan igazi. Mentálisan tuti voltam. Befordulok és igen. A szombathelyi sporik ott lógtak a sziklákon felfelé... Na jó olyan durva azért nem volt de alig bírtunk felaraszolni rajta. Jajjjjjj.
Aztán lefelé meg szuperul küldtük nem is volt gond. Bár egy utolsó nem is olyan meredek majdnem megakasztott de nem érdekelt kitekertem. Aztán jött a Kánaán!
Mi bringás lelkek azért lefelé mégiscsak jobban szeretünk menni. És itt lehetett menni. Nagyon!!! A szintrajz alapján irdatlan lefelé lesz jó rövid úton, vagyis meredek. Na már most, ahogy engedtem a Katlan szája fele 29es csodaparipám, elkapott a flow feeling! Ez az amikor annyira könnyen megy a gép, minden kanyar a barátod, a fatörzsek is félre állnak, kitágul a pupilla és az érzékszervek ezerszeres dózison azonosítanak minden beérkezõ impulzust! A kerékpárod alattad mintha nem is idegen tárgy lenne hanem a lábad, kezed meghosszabbítva, a fékkar a kisujjad amit nem gyõzöl cibálni, de nem is nagyon akarod persze... Száguldasz lefelé és azt hiszed milyen ügyes vagy, de persze az angyalaid nem látod amint vasmarokkal megragadnak és raknak a tökéletes ívre, szorítják a kerekeid a talajhoz és rántják félre a technikás gyökeret a nyomvonalról. Igen rengeteget dolgoztak most is ezek az áldott Lények! Csak a fohászkodás járt a fejemben, hogy Mindenható Istenem most ments meg engemet! :- )

És akkor bezúgtam a Katlan száján... Nem igaz mi van itt! Egy nyom, oldalt a Katlan falai, az íven levelek, ágak, néhol gyökerek és valami ami meghatározza az egész élményt, hogy meredek! Nem kicsit! Állati módon! Szerencsém, hogy a THM elõtt mentem le a Hármason ilyen helyeken mert eszembe se jutott leszállni! Uff egy leányzó elõttem, tök rendi félre áll. Fékkart markolászom, olyan mint a majré vas, jééé a Canyon-os fiú is feltûnik, õ is elenged, nincs mese lemegyek végig nyeregben, nanááááá!
Alig gyõzõm húzni már a féket, ami tartja még magát de most a pizzatészta is porrá égne rajta olyan forró már. Bakkkeerrrr ez duuurva volt! Kipottyanok az erdõbõl, még egy kis csikicsuki, öröm bringa a parkolón át és hopp, bent is vagyok! Lenyomtam a király etapot! Most már beérek holnap Tokajba!!!
A célban lekváros fánkocska, bringa mosás, masszír regiszter. Pihenés ezerrel. Ma jön már Feleségem is, nagyon jó érzés!

Nem sokkal utánam az újdonsült osztrák cimbijeim is beestek és Roland már szervezte is a shuttle-t amiben Annamari partner lett, így felvitték õket Bükkszentkeresztre és újra legurulhattak a hihetetlen DH ösvényen! Jó ötlet volt ez, na!
Mire megérkezett a nagy Õ-m, mentem is masszírra, majd vacsiztunk.

Ami jó volt:
- 29es, singlespeed Specialized, nem is írok többet... :- )
- Irdatlan jó pálya vonal.
- Szuppppa fornettik itatókon.
- Rolandékkal dumcsizás
- Vacsoránál degeszre...
Ami rossz volt:
- Forróság...
- Ma is meleg volt a víz a kulacsban szinte mindig...
- Sarkam miatt ki kell hagynom a gyógy fürcsit.
- Sanyi 2 defektje

[oliboi]

Mondok egy meglepõt: semmi, az égvilágon semmi baja nem lett a biciklimnek. "One bike" filozófiával mentem, s ezt maradéktalanul be is tartottam. Jó, hátsó gumi picit megkopott, de az belefér. Még jövõre is jó lesz.

Csoda!!!

[oliboi]

Én is megírtam a tájbringások nevében az élmény beszámolót! Itt lehet megtalálni: Puffy blogja

Gratula a Káosz Amigos-nak! Mátrában talizunk.

[Szekszárd Maraton]

Pl. az egyik fotósunk gyûjteménye: https://www.facebook...53310.550463350

De ki hitte volna, a Trans Hungária Maraton oldalon a napi beszámolók alatt is szép galériák vannak, ott is lehet csemegézni! :-)

Robi

[_Alex_]

Mondok egy meglepõt: semmi, az égvilágon semmi baja nem lett a biciklimnek.

Na, ez tényleg meglepõ! :-D
Én is meglepõdtem egyébként, az enyém is tip-topp. Defekt se volt, még a láncot se kell cserélni!
Bár ez egy Kona ugye, nem valami mûanyag gagyi.. :-D

[Szekszárd Maraton]

Pl. az egyik fotósunk gyûjteménye: https://www.facebook...53310.550463350

Türelmeteket kérjük, folyik még a képek válogatása, mert van több olyan médiapartnerünk, akik olyan fotókat kérnek, amelyek máshol nem jelentek/nek meg.

Fetzer Robi

[Dante]

Mondok egy meglepõt: semmi, az égvilágon semmi baja nem lett a biciklimnek. "One bike" filozófiával mentem, s ezt maradéktalanul be is tartottam. Jó, hátsó gumi picit megkopott, de az belefér. Még jövõre is jó lesz.

[Sengakov]

Én is megírtam a tájbringások nevében az élmény beszámolót! Itt lehet megtalálni: Puffy blogja

[vdavid]

Volt egy hivatalos fotós aki ugye a THM-nek fotózott , remélem azok a képek is meglesznek, legalább a befutókról, mert az nagyon fog hiányozni az emlék gyûjteménybõl.

[grigorow]

Köszönöm a kedves fogadtatást! :- )

Tehát:

2. nap. Hollókõ – Bükkszék, 97km, 1943m szint, 3121kcal:
A reggeli sok zsömle, kiporciózott parizer, szerencsésebbeknek szelet szalámi, vaj, zõdség, tea volt. Ja müzli is. Reggeli után szerelvény igazítás és rajthoz csorgás. Reggel 9kor is nagyon erõs napsütés volt már, jó, hogy naptejeztem... Mikor haladtunk a rajthoz vicces középkori stílusu, hagyományörzõ gyerek csapatocska szalutált. Õk voltak a sorfal a rajtnál, késõbb kiderült!
Kemény volt cövekelni a tûzõ napsütésben és a sporik furi pillantásait is állni. Egysebivel 4 napos maratonra? Normáááliiiisss??? :- )))
Sanyi bro-val az volt ma a taktika, hogy a tegnapi „fényes” helyezésünket javitandó ma én is a saját tempómat megyek, meg õ is kicsit gyorsit.
A rajtjel a brutál ágyúszó volt majd fájör, of korsz, és már lendültünk is neki az emelkedõknek... Jajjj de vicces egy kezdés ez... Mondjuk rendesen szedem le az embereket, ez jó érzés. Föl a falu felé a hegyre, majd domboldalak, kaszálók, legelõk, rétek, jegesmedvék mellett elszáguldás! Hehe jegesmacik nem voltak ám csak kiváncsi vagyok figyelsz e még! :- )))
Be az erdõbe, megtechnikásodott a pálya (szépen magyarul szólva), voltak is nagy ugrabugrik a nyeregbõl le meg fel. Itt azért kijött a 29es technikai elõnye és az egysebi bicaj egy másodpercig sem volt hátrányban! Sõt egyáltalán nem kell figyelni rá, hogy a hátsó váltót leverem e vagy sem... :- )
Na persze amint sík aszfaltra értünk mentek is el mellettem akiket eddig levadásztam... Igen ez singlespeed hagyomány, megbarátkoztam vele. :- )
A mai szakasz a Mátrát szelte át és a Bükk lábáig ment. Így sok hely a mátrai részeken ismerõs volt de szerencsére még több meg nem! Volt itt is tolás, ajajajajjj de mennyi.
Emlékezetes számomra a Pásztót elkerülõ szántóföldek és brutál kövesebb emelkedõk látványa. Itt aztán fogcsikorgás volt a toláskor... Mondjuk a sarkam még bírta a gányolt beragasztással.
Ágasvári etetõnél dumcsiztunk kicsit az osztrákokkal akik a Salzkammergut Trophy rendezõi. Egyikük egy 150et mozgó Scottal a másik meg álmaim bicajával, egy Trek Superfly Elite, 100at mozgó össztelós ami csak 11kg nyersen. :- ))
Innen lefelé menet is jó rázós volt a Mátra, kitett magáért... Persze a 29es kerék a ballonos gummáimmal nem volt olyan megterhelõ, meg a 27.2-es karbon nyeregcsõ is kényelmes a titán pálcás nyereggel. Azért sokszor inkább kiállva gurultam. Ezen túlérve rámentünk arra a szintútra ami egy erõsebb felfelébe vitt majd le a Galyai mûút felé és aszfalton Mátraháza irányában és be az erdõbe. Mondom ez Mátra maraton terep.
Hupsz a híd másik felén Anita szerel defektet... Áááá de rossz! Segítek pumpálni neki, kerék vissza, gyorszár szorulgat, megoldom, csapatáááás! Kissé ideges a technikai malõr miatt de így elszántabban megy majd.
Ezt az erdei részt szeretem, így ss-el is elég jól megy de az aszfalt ami Mátraházától indul a Kékesi csúcs fele az már nem finom... Billegek is sokat, halszálka sem segít, nem õszinte a mosolyom... pláne amikor az 50 fokon izzó, nyílt, fûves sípályát is megkezdjük... hûûû azta mindenit... Az elejét bírom aztán tolás sokáig. De láss csodát megjelenik egy gyerek csapat akik pont olyan ütemben jönnek le a pályán és ordibálnak, hogy hajráááá, hajrááá, hogy muszáj kitekernem szigorú meredekeket is... áááá ez nem esett jól de nem akarom égetni magam. :- ))
Elérem az itatót végül, majdnem felforrtam, tankolok eszegetek, indulok. Fent a Kõtõl telefon Gabisnak, hogy itt vagyok a világ tetején! :- ))) Aztán elengedem a fékkart és beesek a sípályára 70el lefelé aminek a végén a bal kanyar meglehetõsen trükkösre sikerül.
A fák közötti pilincka is nagyszerû és már már sejtem felfedezni az evok macikat a rengetegben mire a rémes rázatózás után kiérünk az erdõbõl és dobunk egy balost. Murvás utak, dózer utak, köves utak ilyesmi sorrendben jöttek elém és sose nem is akartak véget érni szerintem... Mondjuk a 29essel meg a súlyommal jól mentem itt lefelé, de amint lankásodott felértek rám, le is nyomtak... ez van. Sõt Recsk elõtt hossssszzzúúúúú aszfaltozás is volt ami aztán végképp betett... Mindenki elment, majdnem. A falu és itatója után a szép tavacska körül mentünk egy fél kört.
Egyik helyen megpillantottam a Thommeyt és tudtam, hogy jó lenne ha nem érne fel már... azon az 5-6 kilcsin belepörizek mindent, biztos sikerül! Elárulom, sikerült! :- ) A szinttérképen láttam, hogy még vagy 2 fal lesz ma... az egyik meg is volt hamar a másik meg csak nem jött. Beérek egy faluba de ez nem Bükkszék még, át is megyek rajta, fúúú de meleg van, fúúú de beakarok érni... Megint szántóföld, tarló, rázató ééés forróság és egyszer csak a kanyar után ott az utolsó fal... nem rogyok meg csak feltolom... Közben egy sporit még a hónom alá kapok nehogy itt végezze a mezõn, öntöm belé az erõt, csillapitom a rossz kedélyeket, hiszen 93km volt mára mondva és már 96nál vagyunk, hol a céééééL? Jó kérdés... De amint felértünk és 2 kurflit raktunk neki, aszfaltra értünk ami begurít a célba szééép csendesen... 2.nap vége! Hallelujah!
Nekem jól esett ez a nap a saját tempómban. Bírtam a terepet, gyönyörû helyeken rohantunk át ma is. Viszont lehetett bámészkodni, hálát adni, imádkozni.
Bent a célban sok-sok dumcsi a bringa mosás közben és utána amint majszolgattam a paprikás krumplicskát virslivel, ubival, kenyérkével, és fincsi dinnyét is.
A masszír ma a gyári volt de jól esett bár a leány keze nem Bibi mancsa volt az biztos! :- ) A vacsit kissé lekéstem a mentõsök féle sarkam rendbe rakása miatt de nem bánkódtam mert tök ügyesek, barátságosak voltak. Itt Istvánnal a debreceni cimbivel is összefutottam. Neki popó krémet ígértem, meg a doki az achillesét megnézte, kezelgette.
Pár szót dumálgattam az osztrákokkal, érdekes figurák a szó jó értelmében! :- )
A vacsi pedig fincsi brokkolis csirke volt, rizzsel, csalamádéval. Közben az abszolút második sráccal Robival dumálgattunk. Kedves, közvetlen figura, nulla sztár alûrrel.
Lefekvés elõtt pedig Németh Gabival bepakoltunk 4-5 millát a konyhába. Igeen, igen az összes bicajt az udvarról. Jobb a békesség.
Sajnos este a másnapi szállás miatt megbomlott az egység... tanulságos...

Ami jó volt:
- Bicaj ma is ász volt, mindent vitt.
- Sporik barátságosak továbbra is.
- Itatók rendben voltak.
- Szállásunk megaközel a fontos helyekhez.
- Átlag pulzus okosan alacsony maradt ma is.
- Asszem már nem mi vagyunk az utolsók. :- )
Ami rossz volt:
- Sarkincám komolyabb ápolásra szorult. Viszont a mentõsök tuti arcok.
- Igen ma is toltam 6-7szer, köztük a Kékes...
- Köves rázatók masszívak voltak.
- Meleg vizet inni továbbra se nem finom...
- Szájpadlás kaparás kicsit enyhült, taknyosság nem annyira.

[zeezoltano]

2011 THM 1 by zeezoltano at Garmin Connect - Details
2011 THM 2 by zeezoltano at Garmin Connect - Details
2011 THM 3 by zeezoltano at Garmin Connect - Details
2011 THM 4 by zeezoltano at Garmin Connect - Details