Crosskovácsi 2015 – a hosszú távon hőség, röviden felemás
---
Az idei évre kiírt változásokat olvasva valahogy nem volt kedvem ehhez a versenyhez. Ezt tetézte, hogy egész héten magas volt a nyugalmi pulzusom és nem éreztem, hogy a kellő formában lehetek a versenyen. Ehhez jött, hogy csütörtökön reggel a Budai-hegyek egyik meglehetősen "skilles" DH-pályáján elcsúsztam a sáros talajon. Kőre estem, szépen feldagadt és sebekkel teli lett a jobb sípcsontom környéke. Pénteken mentem egy rövid átmozgatóst, nem igazán forogtak a lábaim és fájt a jobb lábszáram.
Tulajdonképpen pénteken este döntöttem csak el, hogy mégis indulok. Ezúton is köszi páromnak, hogy tartotta bennem a lelket! Közepes minőségű és mennyiségű alvás után, egy reggeli dús szénhidrát-bevitel és két kulacs izó elfogyasztása mellett tanulmányoztam a hőségriadóról szóló cikkeket. Sem fejben, sem fizikailag, sem technikailag nem voltam felkészült, nem tanultam be a pályát, nem volt stratégiám sem. Az első villám nem merev villa, hanem egy régi átütős Reba volt, benne egy All-Mountain 29er első kerékkel, rajta egy 2.35-ös Nobby Nic SnakeSkin külsővel. Finoman szólva nem éppen XC setup, de sem időm, sem kedvem nem volt átszerelni a jó 350-400 grammal könnyebb XC-s első kerék + Rocket Ron külső kombinációt. A Szilvásvárad Maratonon ajándékba kapott High5 zselékből ötöt eltettem a zsebeimbe, feltöltöttem két kulacsot izóval, egyiket a bringába tettem. Gondoltam, lesz ami lesz!
Autóval mentem, korán elindultam és időben érkeztem. Lett parkolóhelyem és jó helyen, bemelegítés gyanánt pedig el-vissza mászkáltam. Kerestem, merre rajtolunk majd el; nem volt tiszta a start utáni útvonal, reméltem, hogy kint megy az úton az aszfalton, de nem így lett... Összefutottam Fésüs Lacival, akinek ezúton is gratulálok a röviden a Master2 1. helyezéséhez , s akivel kissé tanácstalanul vitattuk, vajon milyen útvonalon tesszük meg az első kilométereket. Találkoztam Papp Atillával, aki szintén problémákkal küzdött – ennek ellenére nagyon szépet ment a hosszú távon (szép volt, Atilla!). Gondoltam megyek még egy kört a hegy felé, így ezt kitekertem az amerikai iskola után, a réten át és fel a szalagozás mellett. Mint kiderült, erre haladt a verseny új útvonala is. A pulzusom borzasztóan magas volt, GA1-es Wattok mellett GA2 teteje, éreztem, itt bizony valami nem kerek. Lejöttem az első kis kör DH-s részén, nagyon száraznak és csúszósnak, de egyben gyorsnak is tűnt. Aztán az aszfalton is mentem egyet, itt összefutottam Szabó Attilával, akivel a templom felé mentünk még egy bemelegítős szakaszt, majd Árvay Dénes is csatlakozott hozzánk. Már csak alig 5-6 perc volt a rajtig, mikor visszaértünk. Beálltunk az első boxba, a mezőny legvégére. Végig hallgattuk, a narrátor hogyan ekézi azokat, akik a beszólításra nem készültek vagy épp a fejük fölé emelt bicajjal soroltak be az első szekcióba. Jelzem, ez NEM tetszett. Itt jött a meglepetés, ami szerintem sok hosszú távos versenyét megpecsételte: a középtávos lányok és még (ha jól emlékezem) beszólított középtávosok velünk együtt rajtolnak... Ez sem tetszett. Itt azt éreztem, hogy oké, ez a verseny inkább jobb lesz, ha csak egy keményebb edzés lesz nekem...
A start után sajnos az történt és úgy, ahogy sejtettem. A közepesek előre törtek, a biztonságot szem előtt tartva inkább hagytam, hogy menjenek, nagy volt a tülekedés. Nem akartam, hogy esés legyen a vége. Az első mászásig a pulzusom érdekes módon rendben volt, egészen addig, amíg az engem lerajtoló középtávosokat be nem értem. Sajnos páran jóval lassabbak voltak, mint a tervezett tempóm, így újra és újra el kellett hagynom az ideális nyomot és máris a kitűzött maximális, 176-178-as tartomány fölött jártam. 183-as maximum pulzus és előzésnél 360-400 Wattok. Választhattam: vagy leszakadok a többiektől, vagy bevállalom ezt. Utóbbit tettem. Nehéz megítélni még utólag is, jól döntöttem-e. Az első köröm a kilépős tempó ellenére nem lett jó, valószínűleg túl sokszor ragadtam be az elején. A kastély után már jobb volt a helyzet, kicsit szellősebben mentünk, de még mindig nagyon együtt voltunk sokakkal. Itt emlékszem, sok hosszús mellett mentem el, akik közül aztán többen visszaelőztek, mikor spórolás gyanánt visszavettem a tempóból, illetve megálltam az egyik frissítőnél, vagy épp lefelében bénáztam. A lejtőzések kifejezetten rosszul mentek, valószínű, a csütörtöki malőr miatt elóvatoskodtam mindent. Furcsa, de igazából még hiányzott is a merev villám, hiába köves pár szakasz...
A bánya felé kitérő, sodrós lefelé volt a legrosszabb, szétmosta az eső és jelentős már az erózió itt. Nem erőltettem. Azt vettem észre, már egy óra menetidő körül kezdtem fáradni, leginkább mentálisan. Nem voltam biztos abban, végig bírok, pontosabban végig akarok menni. A pulzusom túl magas volt a leadott Wattokhoz képest, éreztem a kánikulai meleg hatását; nem éreztem túl jól magam. Egyszer csak Szabó Attilát láttam, a pálya bal oldalán a fejére fordított bicajjal, sajnos két defektje is volt és egy küllőtörése. Kár érte, nagyon jól ment, szerintem dobogóra esélyes volt! Aztán Ódor Csabi, majd Kakas Laci is elment mellettem, próbáltam őket követni, több-kevesebb sikerrel. Felfelé általában közeledtem, lefelé aztán eltűntek előlem. Ódor Csabit végül már csak a célban láttam. Szóval, itt már úgy éreztem, kifejezetten rosszul megyek...
Egy hosszabb szakaszon egy középtávossal sokáig mentünk együtt, egy Scott fully-val ment, kisegítettem egy kis izóval, neki már elfogyott és szomjazott. Az első mászás a Nagy-kopaszra már eleve nagyon kemény volt, a középtávosok és a beért rövid távon menők közül szinte mindenki csak tolta a bringát felfelé. Rákészültem, az alsó részt kistányéron, a lankásabb felső részt nagytányéron és hátul a 2. és 3. legnagyobb fogaskerekeken abszolváltam. Nem ment annyira jól, de tulajdonképpen várakozásaimon felül bírtam. Az ezt követő részen sok előzgetés következett, jó pár alkalommal lementem az ideális nyomvonalról. A középtáv utolsó ereszkedésén párszor feltartottak, de szerencsére nem vészesen. A célegyes előtt Attila bíztatott, hogy hajrá és mondta, 5. vagyok. Fogalmam sem volt, hogy hányadik helyen lehetek, köszi ezúton is az információt! Egyébként itt biztos voltam abban, hogy nagyon lemaradtam a Master1 élbolytól. Egy pillanatra átvillant a gondolat, hogy jobbra átmegyek a középtáv sávjába és befejezem, végül csak kimentem a hosszú távos körre. Megálltam a frissítőnél, itt tiszta vizet kértem és vizezett Red Bullt kaptam (ezt ki nem állhatom!... Ekkora melegben energiaitalt adni!?), a kulacsomba kértem még izót. Egyébként egy kivételével mindenhol megálltam frissíteni. Enni a 3 db zselé mellett, egy kis szeletke banánon és egy szőlőcukron kívül semmit nem ettem eddig. Inni viszont muszáj volt ebben a melegben, pláne, hogy egyetlen kulaccsal mentem. A hosszú távos körre kimenve az első emelkedőn sehogy nem jöttek a Wattok, csak a pulzusom ment fel. Éreztem, keveset ettem, illetve, ez a High5 zselé nem az igazi, a bőven tartalmasabb Nutrixxionnal sokkal jobban jártam volna, a szervezetem szénhidrát-raktárai pedig erősen lemerültek. Szenvedős volt. Aztán beértem Kakas Lacit, próbáltam tartani a tempóját, de úgy éreztem, jóval jobban megy nálam. Aztán a második Nagy-kopasz mászás előtt nem sokkal értem be és előztem meg. Valószínűleg őt is kikészítette a nagy meleg – egyébként Master2 első helyezett lett. Laci, gratulálok ezúton is!
Mint később kiderült, az addig negyedik helyen haladót is itt előztem meg. A Nagy-kopasz mászás alsó részét kistányérosra vettem, próbáltam spórolni az energiáimmal. Sok ember mellett mentem el, emlékeim szerint mindenki csak tolta a bicajt. A lankásabb felső résznél ismét a harminchatos nagytányérra tettem a láncot, de a tűző napon valahogy nagyon nem akart menni a dolog. Azért csak-csak felszenvedtem. A frissítőnél egy pohár tiszta vizet is ittam még. Az utolsó mászás jobban ment már, az erdőben kicsit árnyékosabb volt a pálya, ez nagyon kellett. Az ezt követő részen telibe kaptam egy jó nagy pocsolyát, majd kikecmeregve a mély sárból belecsúsztam az ezt követő mély pocsolyába. Csupa sár lettem, de a saras víz kicsit lehűtött, még jól is esett. Az utolsó lejtőzést eléggé eleresztettem most, vártam már a célt. A cél előtti részt megnyomtam még az utolsó erőmből, 350-400 Watt közt mentem.
A célon áthaladva a speaker bemondta, hogy egy újabb hosszús, aki nem bírta a meleget, de sebaj, így is szép teljesítmény ebben a hőségben. Mondom, mivan?!? Letekerem a hosszút ilyen körülmények között és érvénytelen a futamom?!?
Legnagyobb meglepetésemre Móni kijött elém, ugyan mutatni nem nagyon bírtam, de bizony nagyon örültem Neki. Kicsit támogatott, hozott izót, húzóra megittam legalább egy liternyit, plusz még további pár deci vizet. A speaker-i sátorhoz mentem érdeklődni, hogy mi történt, valóban érvénytelen-e a futamom, de akit kérdeztem, nem tudta megmondani. Aztán egy kis várakozás után kiderült, negyedik lettem. Hm, egész jó! Egyáltalán nem számítottam ilyesmi eredményre ma, pláne az elmúlt napok után és ahogy indult a verseny... Sőt, mint kiderült, a Master1 első helyezettől is mindössze másfél percre értem be és a harmadik helyezett Ódor Csabától is alig félpercnyire. Szóval, az eredménnyel abszolút elégedett vagyok. Gratulálok ezúton is minden helyezettnek és elismerésem, akik végig tekerték ebben a rekkenő hőségben!
A verseny maga a fura rajttal bevallom, nem győzött meg. Tudom, a szervezők kitettek magukért, rengeteget dolgoztak a pálya megtisztításán, a biztosításon, a veszélyes helyek jól látható kijelölésén, de úgy érzem, az egyes távok között érdemes lenne nagyobb szünetek hagyása. Bevallom, a változásokat meghallva először arra számítottam, hogy ha már nem az aszfalton startol a verseny, hanem gyakorlatilag az út menti parkolón át, egy mezőn halad el, talán még 10 percet is hagynak majd. Ha a pálya biztosítása anyagilag így is belefér, szerintem érdemes lenne megfontolni.