Nem volt egy egyszerû nap. A versenyem nem igazán sikerült jól. Kezdõdött azzal, hogy volt egy elgörbült fog a kistányéromon - nem vettem észre, csak a Kékesen, amikor egyszerûen nem volt hajlandó fent maradni a lánc. Lefelé eléggé elkeseredten poroszkáltam, hiszen nyilvánvaló volt, hogy mûködésképessé kell még ma tennem. Kikalapáltam végül egy kõvel, szerencsére, mivel a váz irányában hajlott el, ez viszonylag egyszerûen lezajlott. A pechszéria fojtatódott, megtorpantak elõttem e híd alatti átkelésnél, hát ez hiba volt, én ugyanis egyenesen beleszálltam a fába. Annyira felment bennem az adrenalin, hogy visszapattantam, s kimásztam a "katlanból". A combom alját csúnyán lehúztam.
Utána jött egy szürreális probléma, az egyik (Crosskovácsin) kapott kulacsomat elkezdte oldani a sóoldat. Konkrétan az anyagát. Brutál mûanyagíze lett, s utána, bármit töltöttem bele, ez a probléma elõjött. Végül a BB-sek megszántak egy tartalék kulaccsal, amiért örök hála.
Folytatódott a pechsorozat nem sokkal a szentimrei mászás elõtt, a mély füves singletrailen. Telibe verhettem egy éles követ, mert a gumin egy 12-15 mm-es vágás keletkezett, ahonnan gyorsan elillant a lötty maradéka. A végén úgy tûnik, megáll a nyomásvesztés, ezért rápumpáltam. A dózeren már újra leért néha a felni. Jobb híján belelõttem egy habot, ami megfogta, de mivel kiskerékre méretezett, a 29est csak olyan 1.8-ra fújta. Ami jó is lett volna, de mivel a hab sem fogta meg azonnal, mehettem tovább 1.4 bar körül. A köveken, mint a hímes tojáson. Úgy terveztem, hogy majd a Kétkerékben nagygenerálozok, s felfújom rendesen mûhelypumpával. Felajánlották, hogy kapok olajat is, mert porszáraz a láncom, de siettem, s hülye fejjel udvariasan elutasítottam az ország legtutkerájabb frissítõpontját.
A következõ ménkõ Galyáról lefelé történt meg, 0-ról kellett satuznom a pályán montizó turisták miatt (rajtszám hiánya miatt gondolom), s lefelé sajnos (még magamhoz képest is) lassú tempót mentem, mert végig kerületnem kellett a semmilyen kérésre sem reagálókat a fák között.
Jött a kis lapos, majd a víztározó elõtti köves mászás. Nem érdekel, ha ezért kimoderáltok, kitiltotok, sarokba állítotok, leköptök, de esküszöm ha még egy idiótát elkapok fölhallgatóval a pályán, az elsõ dolgom lesz, hogy feldugom a seggébe, a lejátszóval, pótaksival, és pumpával egyetemben. Kérek, könyörgök, kiabálok, SEMMI REAKCIÓ. Végül 3 perc szüttyögés után, nagyon finoman, lekoccolom a hátsó kerekét. Sajnos az illetõt megijeszthettem, mert erre egy 90 fokos befordulással és satufékkel reagált, aminek az lett a következménye, hogy megint porba haraptam, ráadásul mindkét lábam begörcsölt. A következõ beszélgetés zajlott le: "Ne haragudj, nem hallod, hogy már jó ideje könyörgök?" "Neeeem..." "És miért nem?" "Hát zenét hallgatok..." Ja, bocs. Ezúton kérnék a kiakadt és irracionálisnak tûnõ hangnemem miatt elnézést, de ha olvasod, remélem érted, hogy ez iszonyúan nagy gáz.
Ellenben a megelõzött középtávosok többsége nagyon korrekt módon, talán túlzóan is félreállt, amit nagyon köszönök.
A görcs természetesen a célig kitartott, innen egy szenvedés volt az egész. Ráadásul a láncom porszárazzá vált (kellett volna olaj), s elkezdte felkapni. A fahidas résztõl nagytányéron kellett mennem, s nem esett valami túl jól.
A fahidas rész nem volt annyira vészes, mint amennyire ment a paráztatás. A végén megpróbáltam szépíteni a sok szerelést, szenvedést levezetve, s büszkén jelentem, kitekertem a rajt terület utolsó szopatós mászásait. Sajnos az aktuális ellenfelemet nem sikerült lesprintelnem, mert az utolsó pillanatban hátranézett, s nyomott egy kövéret.
A pech persze még itt sem ért véget, mert egy méh belerepült a számba, s megcsípte, ami után az ajkam helyén egy bazinagy lila hernyó nõtt. Ez egy ilyen nap volt. A gumi is leeresztett hazáig, kezdhetem foltozni, az idei év elsõ defektje.
A versenyrõl:
+ zökkenõmentes regisztráció és rajtcsomag átvétel
+ a rajtcsomag elég korrekt volt, nõi pólót kapott Csilla is, szóval ez jó pont
+ nekem izlett az izo
+ Kétkerék all-inclusive frissítõpont
+ korrekt pályakijelölés
+ az épített részek korrektek voltak
+ szuper pálya! végre montiztunk, s nem dózerveretés volt - EZ NEKEM MINDENNÉL FONTOSABB
+ rajtközpont
- a kínálat kissé szegényes, a bánán-nápolyi édeskarcsú és unalmas (Kétkerék ez alól kivétel)
- a szintdiagrammon feltüntetett frissítõpontok nem is ott voltak
- ez a kavarás a rajttal...
- wc papír hiánya
- speaker-t nem kedveltem meg, de ez szubjektív
- idõmérés eredményei?
- az a "mindenkivel összeveszünk" dolog fura (Odinsport, Temposport, Bikemag, mivan?)
Szerintem idén nagyon jól sikerült a verseny, a pár apró negatív dolog ellenére is. Kérdés, hogy azzal, hogy a szervezõk "új utakat" járnak, nem lesz-e számunkra hosszútávon pozitív dolog. Talán idén a legjobban sikerült "nagy" maraton volt, a pályát tekintve meg egyértelmûen. Csak így tovább, uff.
With this bike you can traverse even the most technically difficult terrain and still maintain
some semblance of control (obviously depending on your skill level).
GIANT ANTHEM-X hivatalos leírás