Sziasztok!
Alábbi mondanivalóm kissé lehangoló, így ha derûsen akarjátok eltölteni hétvégeteket, inkább ugorjátok át. A Fórumról lenne szó. Pontosabban arról a közösségrõl, mely itt kialakult, az emberekrõl, akik aktív résztvevõi. Mint a való világban, itt sem súrlódásmentesek az emberi kapcsolatok. Mindenki másért látogat ide: van, aki rajong a kerékpározásért és szeret ilyen témáról hasonszõrûekkel diskurálni, de a másik végletben van, aki az életben elszenvedett különbözõ sérelmeire próbál itt gyógyírt találni. Ha a fõnök folyamatosan lebasz, a szomszéd köszönésre sem méltat, és egy utolsó senkinek érzem magam, akkor névtelenül betérek ide, és belekötök mindenkibe, balhékat szítok, majd ha vádaimat megcáfolják, azt mondom, hogy mindegy, köszönöm, érveim nincsenek, de "véleményemet fenntartom", és továbbra is 50 kereket húznék a szerzõ nyakára.
Amikor emberek vitatkoznak valamin, és az egyik félnek ez az utolsó szava, a másik általában kiröhögi. Vitatkozni ezek után nem érdemes: aki hülyével teszi, azt könnyen összetéveszthetik vele...
Másik vitapartnerem megjegyzi, hogy végre valaki válaszra méltatta. Majd jön egy volt tv-sztár nyelvésszel, hogy majd az eldönti hogyan kell értelmezni, amit rajta kívül mindenki más csont nélkül megértett. Komoly szemantikai szakadék van közöttünk, mivel én pedig nem értem, amit õ akar kérdezni (egy-két egyértelmû kifogás kivételével). Csapongásai közben néha önértékelésbe fog, és mint megtámadott elbizonytalanodok, mivel nem vagyok biztos, hogy a megfelelõ személy vagyok a lelki segély szerepre...
Ami tényleg szomorú az egészben, hogy a 25.-29. lapon többé-kevésbé ez a két önjelölt "vitapartner" uralta a porondot, és észrevehetõen megcsappant azok száma, akik tényleg komoly dolgokról akartak volna eszmét cserélni. Biztos megijedtek a sok anyázástól...
Inkább menjünk egy jót bicajozni!
-b