100ason kinn a több látnivaló vonz, ennyi . Pulzusmérõ... meg aki segít edzeni... Egyelõre zene a fülbe és kapaszkodás a kormányba... pulzusomra ha van mérõ akkor is figyelni kéne, megpróbálom erõmet beosztani, pedálfordulatot relatíve állandóra...
Itthoni maratonokra gondoltam hogy van-e amivel felmérhetem magam/edzek, de Duna Marci 100-ast ilyen távlatból... sztem középre nevezek, max jó idõ esetén átnevezek majd a helyszyínene 100asra... (haverok 65ön mennek mind ). Fejlõdni meglátom hogy tudok, sajnos egy gerinchasadék és másfél kopott térd tud meglepetéseket okozni - bár térdem ha kihült és pihent általában újra mûködõképes, nyeregben még nem nyírtam ki a derekam, fájdalommal lazítottam a tekerésen...
Becsülöm a lelkesedésed, de ilyen egészségi állapotban nem ajánlom a hosszú távot még itthon sem. Csak magamból kiindulva, nem ma kezdtem (10 éve), rendszeresen eddzek, és minden versenyen ott vagyok (OX, MX +néhány külföld), tolom rendesen, de még így is kemény a hosszútáv, 4-5 óra fullon nyomatás az itthoni versenyeken. Kinti maratonnak példaként gardát tudom említeni 80km 2880 szint (asszem) épp 6 óra feletti idõvel mentem, Saalbach, 85km, 3800 szint, 6,5 óra kemény nyomatás, megállás nélkül, nem túristatempóban nézelõdve, s a végére hulla szoktam lenni. Én csak magamból kiindulva, saját tapasztalatok alapján mondom, és nem akarom elvenni a kedved, de sajnos a Te eddzettségi szinteden (hiszen most kezded), és sajnos a sérüléseid miatt kizárt, hogy szintidõn belül beérj egy hosszútávról, fõleg külföldön. A közép is necces lehet külföldön.