Értem én, hogy Túró Rudi, meg pörköltszaft, meg kevés a buzi.
De könyörgöm, miért pont az Egri Bikavér?
Elõrebocsátom, magam ellen beszélek, hisz már hangoztattam, hogy az ilyesmik a Szabályzat és a dolog természete miatt sem idevalók. Alkalomadtán személyesen szívesebben... Mégis (kimoderálható!), Hozé ingerére:
Legyen szekszárdi... (no meg
Hamvas Béla: A bor filozófiája az asszociációs láncban).
Sok helyen voltam, valószínûleg a legtöbb itteni biciklibarátnál több idõt töltöttem külhonban, sõt „világelit” kutatóintézetekben, majd a Fortune 500 egyik elöl jegyzett cégénél (szintén kutatás). Zeezoltáno képe szinte irreális (nem vitatom a konkrét esetet, de nagyon nem jellemzõ, intézetigazgatók sem kapnak havi 8000 €-t (bruttó v. nettó?), ahhoz politikusnak kell lenni, ragyogó fiatal „posztdok” 2000-ért már szinte bárhova elmegy). Hozé fel(ellen?)vetése igaz, de könnyû, hisz egy bonyolult dolgot tényleg nem lehet tíz mondatba sûríteni. Bár... itt, külhonban
Lyukasórát nézek évek óta; s a magyar költészetben sokaknak mégis sikerült. Ady zsenijénél jobban senkinek (Föl-földobott kõ...), még Savanyúgabi is csak közelíti.
Sokan haza akarnak menni „valamikor” (én is), soktényezõs ismeretlenek ezek. Szerencsére vagy sem, de a világ az utóbbi 3-4 (!) évben annyira megváltozott (bankválság, energiaválság, Kína, környezettudatosság - sajnos jó okkal stb.), hogy a döntésekben elõtérbe kerülhetnek a valóban fontos dolgok - no meg, rosszabb esetben, a csupasz túlélés is. A legnagyobb magyar matematikus is hazament, Nobel-díj-esélyes fizikusok is féllábbal otthon is vannak, a többieknek valószínûleg nehezebb a döntés, így késleltetik. Az, hogy létezne egy viszonylag jól mûködõ „nyugati” világ, az már nem igaz - sem az USA, sem pl. Fro. esetében sem. Egyéni Eldorádók lehetnek, s persze ha az USA rossz, ettõl még Koszovó nem válik jobbá, s tényleg pincérkednek (sajnos, s sajnos okkal) magyar diplomások Angliában. Ennek eddig kb. nulla a hírértéke, próbálkozom (ez is csak egy vélemény lesz):
szombaton egy USA-beli magyar fizikaprofesszorral vacsoráltunk, õ az Obama-Megváltó képet oszlatta, azaz (bár õ Obama elveit osztja, kb., mondjuk) nem sikerült sem a pénzügyi reform (ez a világnak lenne jó), sem az egészségügyi (ez az USAnak), s Kína a húsz évvel ezelõtti Japánnál is nagyobb fenyegetés, többek közt, mert még csak nem is játszik korrekt módon. Egy elnök a sok közül, akit a gyakorlatias, szûk látókörû, de hatékony washingtoni elit mozgat.