vendég
Milyen kulso volt, ami ennyire nem birta?
Specialized Fast Track. Mondjuk már eleve nem volt új, meg arra gyanakszom, hogy hajnalban a kempingből a rajthoz vezető úton széttörtek egy üveget és keresztbe tiszat üvegszilánk volt minden, a sötétben meg későn vettem észre. Ott is lehetett valami, mert az első emelkedőn is éreztem, hogy mintha kicsit eresztett volna. Meg is álltam megnézni, de nem tűnt vészesnek. Lehet, hogy akkor folyt el a tej java, aztán a másodkira már nem maradt elég... 
vendég
Milyen kulso volt, ami ennyire nem birta?Kiszakadt a külső, a tej elfolyt, aztán a belsők is lyukadtak sorra, úgyhogy a fenti szervízponton végül vettem egy új külsőt.
Következett a mászás a Salzbergre. Sajnos nem figyeltem oda a hajtáslánc irányából érkező jelekre és az utolsó szervizpontnál nem olajoztattam a láncot. A két legkönnyebb fokozatban nagyon kattogott/ugrált a lánc ezért úgy döntöttem, hogy itt feltolom és reménykedtem, hogy a következő frissítőnél lesz valakinél olaj. Sokkal gyorsabb tekerve sem lettem volna már.
Sajnos a frissítőnél senkinél nem volt kenőanyag, de épp mikor indultam volna tovább érkeztek meg a magyar srácok. Egyiküknél pont volt az általam is használt Squirt Lube, néhány csepp újra használhatóvá tette az összes fokozatot.
vendég
A frissítőpontokon nem tudtam mire vélni a kitöltött folyadékmennyiségeket. Felesekben mérték az iso-t, vizet, kólát, bármit. Nem akartam sok szemetet termelni, így többször utántöltettem, de azzal meg ment az idő.
Szerettem volna legalább 20 percet javítani a tavalyi időmön és úgy éreztem, simán meg is lett volna, de a második Raschberg körön 3 defektet is kaptam. Kiszakadt a külső, a tej elfolyt, aztán a belsők is lyukadtak sorra, úgyhogy a fenti szervízponton végül vettem egy új külsőt. Mindezzel persze egy csomó idő elment és a nagy idegeskedés közepette elfelejtettem rendesen enni ,így a Salzbergen jól eléheztem. Úgyhogy végül rontottam vagy 45 percet. Na, majd legközelebb.
bringás
Idén nekem picit csalódás volt ez a verseny, túlságosan nagyra nőtte ki magát és ennek egyre több a negatív következménye.
Például a népes C-táv miatt 2 frissítőponton sem kaptam cserekulacsot a 'B' távon, a frissítőpontokhoz konkrétan nem fértem oda, 25-40 közti bringás tobzódott az asztaloknál. Azt hittem, sosem érek el a célig...
Persze így sem mentem rosszat (5:59-es idő) 
, csak jóval jobb is lehetett volna.
Egyébként gratulálok mindenkinek, különösen Szalay Petinek, aki az 'A'-n 10:50-es időt ment, elképesztően jó idő! Pláne ebben a hőségben... Ha jól tudom, ez a magyar best of a 210 km-es távon.
újonc
Sziasztok! 1 szemelynek transzfert keresek, bringa nelkul. Serules miatt nem tekerhetek de kimennek szurkolni es nezelodni, esetleg frissiteni. Szallas Bad Ischl-ben van foglalva penteki erkezessel, vasarnapi kicsekkolassal. Mailt az alpha_draconis@mail.com cimre kuldhettek, WhatsApp v SMS a kov szamra johet: 00357 97 717114
újonc
Sziasztok,
A jövő heti verseny idejére, júl 13-16-ig (péntek-hétfő) 3 éjszakára lenne egy kétágyas foglalásom eladó.
Obertraunban van a szállás, 2 ágyas szoba reggelivel.
Az ára 307€
Érdeklődés esetén a 06302603175 számon vagyok elérhető.
maximus
Tavaly az A-n mentem ilyen áttétellel (32-es tányér elöl, hátul 10-42t), utólag már látom, előre 30-as tányér lett volna jó. Azzal a többség végig tud menni, aki 2x10 vagy 2x11-el végig megy.
Vagy akinek van rá anyagi kerete, előre mehet a 32t, hátra pedig 1x12-es rendszerrel az Eagle sor, a batár 50-es tepsivel.
Ahogy tavaly már írtam, a B-távon jobban el lehet lenni a 32-es tányérral elől, hátul 10-42t-vel. De miért annyira fontos ez a téma?
én azt gondoltam mint jelenség lett felvetve hogy sok az 1*11/12 arányaiban.
amúgy van 11-es 11-50 es sor is, ha nagyon kell a pörgős, nem is drágán.
bringás
Tavaly az A-n mentem ilyen áttétellel (32-es tányér elöl, hátul 10-42t), utólag már látom, előre 30-as tányér lett volna jó. Azzal a többség végig tud menni, aki 2x10 vagy 2x11-el végig megy.
Vagy akinek van rá anyagi kerete, előre mehet a 32t, hátra pedig 1x12-es rendszerrel az Eagle sor, a batár 50-es tepsivel.
Ahogy tavaly már írtam, a B-távon jobban el lehet lenni a 32-es tányérral elől, hátul 10-42t-vel. De miért annyira fontos ez a téma? 
Edited by zscs, 2017. August 11. - 16:39.
vendég
Nem a fokozatok száma a lényeg, hanem, hogy milyenek az áttételek. Én 2x10-essel mentem de az 1x11-esek még vígan pörgettek, mikor én már leesett pedálfordulattal kiállva tapostam a legkönnyebb fokozatomon.
Épp erről beszélek: erősek.
vendég
Én nem a boldogságra gondoltam, hanem hogy hogyan bírják erővel. Hamar elfogynak a fokozatok. Az 1x-esek közel 40%-ot tesznek ki. Végül is az A táv nem a gyengék pályája.
Nem a fokozatok száma a lényeg, hanem, hogy milyenek az áttételek. Én 2x10-essel mentem de az 1x11-esek még vígan pörgettek, mikor én már leesett pedálfordulattal kiállva tapostam a legkönnyebb fokozatomon.
vendég
gondolom a résztvevők többsége nálunk boldogabb országokból, ahol gyakrabban vesznek új bringát, nyilván aki ebben a kategóriában játszik nem áruházi cuccból válogat, a cégek jelentős részénél meg a csúcsmodellek 2-3 éve 1x11 most meg már 1x12. valami ilesmit tudnék elképzelni.
Én nem a boldogságra gondoltam, hanem hogy hogyan bírják erővel. Hamar elfogynak a fokozatok. Az 1x-esek közel 40%-ot tesznek ki. Végül is az A táv nem a gyengék pályája.
törzsvendég
Attól, hogy az UST jobb, még belsővel sem rossz, a teljesíthetőség szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki belsővel, vagy anélkül nyomja.
Persze, V-fékkel is lehet menni, merev villával és taposópedállal.
Csak ha már 210 km-t akarok letekerni felkészülök rendesen, ha belsőm van, ha nincs.
Mondjuk egy lassabb belsőcserén simán múlhat egy ellenőrzőpont késői elérése.
Ez tipikusan az a pálya, ahol tubelessel 99%-ban semmi probléma nincs. 5km köves rész a többi dózer.
Negyedik éve itt élek, eddig egyszer kellett hazatolnom edzésből a bringát, azt is csak azért mert nem voltam felkészülve.
Idén is többször volt defektem, amik a rossz külső számlájára írhatók, egy előre bekészített "gilisztával" kb 30 másodperc megjavítani.
Megnézem ki cserél ennyi idő alatt belsőt, ellenőriz külsőt reggel 6-kor, 5 fokban, szakadó esőben.
Pedig sok ilyen volt idén is, aki már a rajt után néhány 10km-rel szerelt. Vagy aki tolta a Rossalm aljától felfele 26"-os belsőre várva...várhatta.
vendég
Attól, hogy az UST jobb, még belsővel sem rossz, a teljesíthetőség szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki belsővel, vagy anélkül nyomja.
ezek szerint még mindig közel 400-an vettek részt az A távon belsővel...nem értem őket...
http://www.trophy.at...hp?ber_id=16854
maximus
Én meg azt nem értem, hogyan lehet az 1x11 a leggyakoribb hajtás?!
gondolom a résztvevők többsége nálunk boldogabb országokból, ahol gyakrabban vesznek új bringát, nyilván aki ebben a kategóriában játszik nem áruházi cuccból válogat, a cégek jelentős részénél meg a csúcsmodellek 2-3 éve 1x11 most meg már 1x12. valami ilesmit tudnék elképzelni.
vendég
ezek szerint még mindig közel 400-an vettek részt az A távon belsővel...nem értem őket...
http://www.trophy.at...hp?ber_id=16854
Én meg azt nem értem, hogyan lehet az 1x11 a leggyakoribb hajtás?!
törzsvendég
ezek szerint még mindig közel 400-an vettek részt az A távon belsővel...nem értem őket...
http://www.trophy.at...hp?ber_id=16854
törzsvendég
Következzen az én beszámolóm az első A távos felkészülésemről, versenyemről:
Ötszöri B táv teljesítés (10:10, 10:00, 9:28, 8:54, 7:22) után elhatároztam, hogy itt az ideje bevállalni az A távot. A tavalyi 120-ra már magamhoz képest sokat készültem (1946km), úgy gondoltam, ha sikerül 4000 km-t edzeni idén akkor gond nélkül meglehet a hosszútáv 15 óra alatt. 2014 óta Bad Goisernben lakom, megfelelő időjárás esetén egy edzőparadicsom.
Február elejétől a felkészülésnek áldoztam fel mindent. Normálisan táplálkoztam, nem ittam alkoholt, az édességet is sikerült majdnem teljesen letenni. A rossz derekam miatt gyógytornászhoz és masszőrhöz jártam, ez sokat segített.
Tél végén és tavasszal szerencsére ideális idő volt országútival alapozni, átlagban heti 4 alkalommal edzettem, folyamatosan fejlődtem. Alig két hónap alatt ledobtam 10 kilót, ~80 kg lettem, ennél könnyebb talán 14 éve voltam. A bringán is szerettem volna közel egy kilót faragni, de a májusban megrendelt karbon kerekek azóta sem érkeztek meg :S
Márciusban már elég meleg volt ahhoz, hogy elkezdjem a montis edzéseket és gyűjteni a szintet.
Sajnos az erős tél miatt 1000 m felett még sokáig megvolt a hó így az alacsonyabb részeken vezető köröket kellett többször teljesítenem.
Az edzést rövid időre zavarta meg az április végén leeső hó, ekkor futással helyettesítettem a bringázást.
Júniusban tekertem volna egy próbakört (140km 4000 szinttel), hogy lássam mennyire állok készen, de sikerült a nyár legmelegebb napjára időzíteni és hiába indultam el reggel 6-kor 120 km után megfőttem és fel kellett adjam. A teljesített 120 km egyébként nagyon jól sikerült, bizakodásra adott okot.
Hiába sikerült majdnem tökéletesen rendbe rakni a derekam a gyógytornával, egy konditermi edzés közben bekövetkező rossz mozdulat kidöntött pár napra, 2 napig mozogni is nehezemre esett.
A verseny előtt 3 héttel még mindig éreztem egy pontot, ami időnként fájt és kisugárzott a térdemre is és erősen visszavett a teljesítményemből. Ekkor határoztam el, hogy radikálisabb megoldást választok és beinjekcióztatom ezt a részt. Ez tökéletesen sikerült, az utána következő hosszú edzéseken és később a versenyen sem jött elő a szokásos fájdalom.
A verseny előtti utolsó hétvégén zscs-vel és egy helyi magyar sráccal bejártuk majdnem az egész B távot. A meleg ellenére nagyon jól ment, pedig a tempó embertelen volt, zscs diktálta az iramot 
A túra végén sajnos sikerült elesnem. A srácokat vártam volna meg az utolsó lejtő alján Gosausee mellett. Egy pad mellett szerettem volna megállni, aszfaltról érkeztem már fékezve a murvára és egyből kicsúszott az első kerék. Az egész jobboldalamat lezúztam, a könyököm nagyon rosszul nézett ki, varrni kellett.
A fájdalom miatt 2 napig alig tudtam aludni, utána is csak kényelmetlen pozíciókban. Az utolsó héten csak egy rövid országútis tekerés fért bele emiatt. Szerencsére a lábam ekkor már nem fájt, a könyököm is csak a nagyobb ütésekre volt érzékeny. A felkészülés alatt a 15 órás célomat bőven 14-essel kezdődőre módosítottam, ám az esés után örültem volna ha beérek limitidőn belül, főleg látva az időjárás előrejelzést.
A tervezett 4000 km-t egyébként sikerült elérni, 4139 km jött össze.
A verseny előtt két nappal már szabadságon voltam és csak pihentem és ettem és ettem.
Pénteken időben átvettem a nevezést, majd egyből visszamentem a szállásra, hogy pihenni tudjak és kitalálni milyen ruhát vegyek fel a beharangozott félnapos esőzéshez. Többször kikértem zscs véleményét ez ügyben, utólag is köszönöm, hogy jó tanácsokkal látott el. Végül minden létező ruhámat előkészítettük és másnap reggel választottam ki a megfelelőt(?).
Eljött hát a nagy nap. Sikerült 10 órakor ágyba bújni, 5 órát tudtam aludni magamhoz képest elég nyugodtan. Magamba erőltettem a reggelimet, összekészítettem a minimális szerszámkészletet és a zseléket, szeleteket.
Az eső erőssége és az alacsony hőmérséklet miatt úgy döntöttem, hogy az impregnált esőkabátot veszem fel két rövid mezzel, impregnált rövidnadrággal, sisakra húzható esővédelemmel és felhúztam a kamáslimat is. A lábamat -zscs tanácsát megfogadva- vastagon bekentem naptejjel, hogy egy ideig lepergesse a vizet.
4:30-kor gurultam le a rajtterületre , vittem magammal egy ernyőt, hogy a rajtig se ázzak. Végignézve a többieken hasonló öltözeteket láttam, persze voltak kivételek full nyári szettben...
A cél az volt hogy maximum 160-as pulzussal folyamatosan táplálkozva (óránként egy gél, a frissítőkön pedig valami szilárd) egyenletes ütemben haladjak. Hüttencekalmig semmi érdekesre nem számítottam. Nyugodt tempóban felmásztam a Raschbergre, majdnem másodpercre pontosan a tavalyi B távos időmmel. Az első murvás lejtőn teszteltem a Magura fékeket, a versenyig nem mentem velük esőben. Sokkal jobban fogtak, mint tavaly a 8000es XT-k a gyári betétekkel hasonló időben, akkor sok időt vesztettem a gyenge fékek miatt.
Hütteneckalm utáni gyökeres részen végig toltam, már ilyenkor sem akartam kockáztatni a csúszós pályán. Az Ewige Wand előtti és utáni lejtőkön beálltam a sorba, nem erőltettem az előzést, főleg, hogy alig tudtam fékezni az átfagyott ujjaim miatt.
A második aszfaltos mászást már végig zavartalanul a saját tempómban teljesíthettem. A murvás mászások végén van egy rész , amit imádok (3 nyíllal jelölt rész a fahíd előtt). Sajnos ezen most sikerült megcsúszni és bedőltem a növények közé. Úgy tűnt, hogy csak a combomat ütöttem be egy kőbe, ami innentől kezdve folyamatosan fájt. Később kiderült, hogy a térdem is sérült, a Rossalm után, alig akart működni.
Az esés után végképp eldöntöttem, hogy semmi kockázat, pedig innen volt még hátra sok nem murvás lejtő, tudtam, hogy sok időt fogok veszteni rajtuk.
Innen jött néhány ismeretlen rész, amit már nem volt lehetőségem a verseny előtti hetekben a pályakijelölés után bejárni.
A Rettenbachalmi frissítőnél megkaptam a gél utánpótlásomat a szállásadónktól, aki itt volt segítő.
A meredek murvás mászás után lélekben már készültem a Bad Ischl-ig tartó DH részre. A lankásabb részén még átevickéltem, de a nagyköves legmeredekebb részen toltam. Itt találkoztam egy sporttárssal, aki jobb oldalról a fák közül mászott elő, szerencsére semmi sérüléssel. Ezután ő is óvatosabbra vette.
Ezt a részt túlélve már tudtam, hogy semmi nehézre nem számíthatok. Jött a lépcsős mászás újra a Hütteneckalmig. Az első részein néhányszor tolnom kellett, meredek is volt és a RaceKing külső itt már bőven elérte a határait.
Hütteneckalm után a trail már gyalázatos volt, gyorsan letoltam rajta, majd irány újra az Ewige Wand.
Ide pont a legrosszabbkor érkeztem. Az F táv közepe/hátulja ment a fal irányába olyan sűrűn, hogy közel egy percet kellett várjak mire közéjük férkőztem a nagy visszafordítónál a köves lejtő alján. Itt megoldhatták volna, hogy könnyebben forduljon be az A táv..
Ezt a lejtőzést még lassabban teljesítettem, mint a reggelit. Itt fáztam a legjobban, újra alig tudtam fékezni és talán itt esett a legjobban az eső egész nap.
Következett a Hochmuth Runde, amit kőről kőre ismerek annyiszor mentem rajta már. Ezen a részen értem be két magyar srácot, akikkel innentől a célig oda vissza előzgettük egymást. Itt volt egy nagyon nagy holtpontom, úgy éreztem, hogy elalszom a bringán és bezúgok a fák közé. A frissítőnél emiatt sokat álltam, próbáltam minél több kólát inni és tartalmasabbat enni. A mászás meredekebb részén újra erőre kaptam. A csúcstól a lejtőzés ismeretlen volt, bevallom nem fog a kedvenceim közé tartozni így vizesen. A frissen nyírt fű és sár kombinációtól szerintem 5 kilóval lett nehezebb a bringa mire elértem Görböt.
A sík részt sosem szeretem Obertraunig, most is majdnem végig egyedül haladtam. A 70 km-t jelző táblát pont 10 óra után értem el a tervezett 14-es átlaggal. Itt már számoltam, hogy a hátralevő részt mennyi idő alatt teljesíthetem, de abban biztos voltam, hogy elérem a célt akkor is, ha végig tolom a hátralevő emelkedőkön. A frissítőnél kicsit lemostam a bringát. A hangosbemondó szerint kb. a 290. hely környékén lehettem, ami meglepett. Ilyen rossz átlaggal ezt nehezen hittem el. Itt hallottam azt is, hogy több százan rajhoz sem álltak.
Következett a mászás a Salzbergre. Sajnos nem figyeltem oda a hajtáslánc irányából érkező jelekre és az utolsó szervizpontnál nem olajoztattam a láncot. A két legkönnyebb fokozatban nagyon kattogott/ugrált a lánc ezért úgy döntöttem, hogy itt feltolom és reménykedtem, hogy a következő frissítőnél lesz valakinél olaj. Sokkal gyorsabb tekerve sem lettem volna már.
Sajnos a frissítőnél senkinél nem volt kenőanyag, de épp mikor indultam volna tovább érkeztek meg a magyar srácok. Egyiküknél pont volt az általam is használt Squirt Lube, néhány csepp újra használhatóvá tette az összes fokozatot. A Rossalm-ig az utolsó néhány kanyart leszámítva végig tekertem. Ez volt az a rész, ahol előjött a térdfájásom a reggeli esés után.
Gosauseeig legurultam nyugodtan, kicsit pihentem az etetőnél majd nekivágtam az utolsó emelkedőnek. Ezt végül végig a két magyarral tekertem, meglepően jól ment a fáradtság és a több irányból jövő fájdalmak ellenére. A csúcs után már csak közel egy óra száguldozás volt hátra a néhány csiki-csukival a városban. Az utolsó két km-t megnyomtam, azt hittem még éppen beférek 15 óra alá, de végül 15:00,37-es idővel haladtam át a célvonalon. Átvettem a mezt és büszkén viseltem a következő napokban.
A célba érés után azt mondtam egy darabig biztosan nem tekerek újra A távot. Két napig nehezen tudtam járni, a hideg miatt légúti fájdalmaim is voltak. De most már úgy gondolom jövőre szintén 210 km lesz, okosabban felkészülve, télen nem eltunyulva, egy kicsit jobb időjárásban bízva.
Mindenkit csak biztatni tudok, akinek álma az A táv teljesítése, hogy nyugodtan vágjon bele a felkészülésbe. Egy kis odafigyeléssel és kitartással menni fog.
vendég
A-n a 13:32-es idő már nagyon jó, gratulálok, szép volt!
Köszi! Én is gratulálok, fantasztikus időt mentél és a beszámolód is tök jó olvasni!
Azt a füves rézsűt a folyóparton ha jól melékszem mi 3x is megjártuk, elsőre még marhára csúszott, de utána tényleg nem volt para.
A Bike Camp-ben is kialakítottak kerékpármosókat meg zuhanyzó is sok volt, így szerencsére nekem nem kellett sokat várni ezekre a végén. Viszont maga a kemping tele volt, nekünk már csak úgy jutotott hely, hogy a kocsit és a sátrat máshova kellett letenni.
Úgy érzem bennem is meg lett volna a 13 óra alatti idő, nem hajtottam teljesen ki magam, de ez volt az első külföldi versenyem, a pálya ismeretlensége meg az időjárás miatt is túlbiztosítottam magam csomó felesleges cuccal. Életem eddigi legjobb versenyélménye volt, jövőre is ott a helyem
bringás
A 2014-es és a tavalyi év után ismét az „A” táv teljesítése volt a cél. Az idei formám az a valaha volt legjobb eddig és a cél a 12:30 alá becsusszanás lett volna. Lett volna, mivel jó 2 hónapja, mint aki megijedt a megmérettetéstől egyre azon gondolkoztam, érdemesebb lenne egy „laza B-távot” mennem, mint legyilkolni magamat 4-5 napra az „A”-n. Így a verseny előtt 5 héttel átneveztem a „B”-re – és nem bántam meg. Nem az időjárás miatt, hanem részben a logisztikai kihívások okozta nehézségek; mint az, hogy nem volt közeli szállásom, vagy még inkább, mert a hajnalban kelés nem csak nekem, hanem párom számára is. Részben pedig azért, mert 2013-ban mentem utoljára a B-n és kíváncsi voltam, mennyit tudnék javítani az akkori 7 óra 8 perces időn.
Idén ez már a 3. versenyem Ausztriában egyébként, egyre szívesebben jövők ki ide versenyezni. Előző napokban szinte semmi izgulás, sőt, előző este jól aludtam, reggel hullanyugodt voltam, negyvenvalahányas nyugalmi pulzussal. 6-kor keltem, szakadt az eső és arra gondoltam, az „A” táv már alsó hangon egy órája ázik és nagyon együtt tudtam érezni velük. 2014-ben 6 órát mentem magam is szakadó esőben, ahol helyenként úgy esett, hogy 20-30 méternél nem láttunk tovább...
Gyors reggeli, ami semmi extra nem volt, csak két túrós batyu és egy bajor perec tiszta és sótablettás vízzel leöblítve. Viszonylag messziről, abstdorfi szállásunkról mentünk el a Bad Ischl utáni Merkur parkolójáig, ahol impregnálóval lefújtam a nadrágomat, cipőmet, kesztyűt és felvettem az előre impregnálóval lekezelt, sokat látott, kissé megfakult széldzsekimet (erről bővebben majd később).
Innen bemelegítés a bringaúton Bad Goisernig a kegyetlenül szakadó esőben, majd 25 perc bemelegítés után beálltam a Stage #1-be. 8:30-kor... Mire a rajtra került a sor, mindenem remegett és teljesen szétfagytam, fájt a fejem és csak abban bíztam, nem fagytak át a lábaim teljesen. Két teli kulaccsal indultam egyébként, illetve másfél kulacs vizet és sótablettás vizet ittam a rajt előtti órában.
A rajtot visszafogottra vettem, 310-315 Watt fölé nem mentem, hiszen hosszú ez a verseny! Végig jó és elég tempó volt ez, de kellett 8-10 perc, mire elmúlt a fázásom nagyjából és bemelegedtem. Szerencsére jól forogtak a lábaim, mégsem hűltek ki annyira. A pulzusomat sem hagytam elszállni, a versenyen szokásos első órai 180 helyett 170-ig engedtem csak, a maximum is csak másodpercekre volt 174 bpm, a köves, tolós részen, mikor megpróbáltam kitekerni a „lehetetlent”. Jól haladtam így is: a mászások elején mentek el 1-2 ember, aztán 1 percen belül már vissza is előztem őket és szépen és a tőlem megszokott egyenletes tempóval jöttem fel a mezőnyön és előztem a többieket.
Végig hol szemerkélő eső, hol köd, hol ismét eső fogadott, szinte percről percre más viszonyok fogadtak. Az aszfaltról leérve a tavalyi nyomot elterelték jobbra egy schotteres ösvényre, aztán 150 méter után rátértünk a régi útra. Egészen a nagyon köves, általában tolós részig mentem a mezőnnyel és nyeregben, egy 150 méteres részen szálltam le pár másik sráccal, aztán visszaültünk és a köves, csúszós mászás utolsó 50 méteréig kitekertük, ami engem is meglepett, hogy sikerül, mert az úton konkrétan patak folyt, abban mentünk... A schotterre kiérve ismét egyenletes tempót vettem fel, itt 2-3 ember visszaelőzött. A mászás végéig a tervezett intenzitást tartottam, szépen visszaelőzgettem őket és még pár ember mellett elmentem. Lefelében óvatosan kezdtem, a szemüvegemen alig láttam ki, nem kockáztattam – persze visszaelőzött 2-3 ember így, de fő a biztonság!
Hütteneckalm felé a szokásos 310-320 közti Watton haladtam, a végén sajnos feltartott az egynyomoson egy másik B-távos, eléggé csúszkált és fújtatott, mint aki mindjárt ott esik össze, ki is csatolt egyszer és úgy ment felfelé, hogy nem bírtam elmenni mellette, pedig jóval gyorsabb voltam.
A schotteres meredek lejtőzés részt visszafogottan, lassan tettem meg, majd betereltek a szokásos gyökeres, sáros terepre a fenyőfák közé, ahol a múlt héten a pályabejáráson még jó nyom most használhatatlan volt az „A” táv áthaladta után, kiment a bringa eleje egy helyen, inkább kicsatoltam és végig lefutottam a sárban. A schotteren egyedül voltam végig a köves részig Ewige Wand felé, az nem csúszott annyira, mint számítottam rá, hiába volt sáros és vizes, szép óvatosan lezúgtam rajta. Az Ewige Wand előtti részen sajnos vagy egy félős B-s, vagy egy a verseny feladása előtt lévő A-s versenyzőt értem be, ahol a fotósok voltak, egészen addig beragadtam mögé és mögöttünk feltorlódott egy 4-5 fős sor miatta – legalább 25-30 mp-et vesztettem itt.
A fotósok után nem ideális nyomon sikerült elmennem mellette valahogy, egészen az aszfaltig, a templomig jó tempót mentem a kövesen aztán. A lépcsők nem csúsztak a templomnál, sem a felső, sem a fahíd utáni lépcsősor, szépen le tudtam zúgni rajtuk.
Még láttam, hogy előttem megy egy 3-4 fős boly, próbáltam felzárkózni utánuk, de a ballonos, buggyos széldzsekim miatt hiába tekertem vagy 300 Wattal aszfalton, távolodtak... Így saját tempót mentem inkább, 250-280 Watt közt valahol. Itt eléggé bántam a széldzsekit, utólag látom, alig 28-30-cal mentem, nélküle ekkora Watton lazán 33-34 km/h ment volna. Hát igen, ez a dzseki amolyan kabala már nekem, ez volt rajtam a 2014-es és a 2016-os A táv teljesítésen és számos más versenyen is, gondoltam legyen most is ez rajtam. Nos, ideje valami aerodinamikusabb, esőben használható ruhadarab után néznem, alsó hangon csak ezzel buktam vagy 2-3 percet.
Vártam, hogy talán beér majd egy másik boly és tudok tempósabban haladni akkor, de nem ért be, Hallstattig teljesen egyedül mentem, se előttem, se utánam nem láttam senkit. Egyébként a szurkolói zóna vicces volt idén is, a srácok derűsek voltak, és 11-kor már mata részegek. A kis ugratón ugrattam egyet és hatalmas ovációt kaptam ezért a semmiért is. Tök jó, hogy ott vannak! Na alig mentem el mellettük, a balos kanyar helyett tovább mentem egyenesen 20-30 métert, még szerencse, hogy volt ott egy rendező és utánam szólt. Visszakanyarodtam és átmentem a helyes útra (megkerestem, kb. 15 mp időveszteség a log szerint – no sebaj, benne van!).
Obertraunig nem történt semmi érdekes, a tó melletti gumírozott hidat óvatosra vettem, alig 20-al mentem rajta, nehogy elessek – hiába, láttam itt már csúnya eséseket! Obertraun előtt aztán kifogtam egy vonatot, óriási mennyiségű keleti turistával, akik a visító fékeim hallatán és a rendezők felszólítására nagy nehezen elengedtek. A frissítőponton vettem fel egy kulacsot és innen aztán már tiszta volt az út Hallstattig.
A szerpentint visszafogottra terveztem, 280-290 Wattot tartottam, a meredek részeken mentem csak fölé, mert útközben eldöntöttem, lesz ami lesz, kitekerem Salzberget egyszer már versenyen is – már ha bírom! A szerpentin után még rápihentem a síkabb részen kicsit és visszafogottam kezdtem a mászást. Ahogy egyre meredekebb lett az út, úgy csúsztam kicsit előbbre a nyeregben. Két B-távos mellett is elmentem, akik tolták a bicajt. Egyszer csak fent lettem. Sikerült kitekerni végig nyeregben a 32-42-es áttételemmel, de nagyon megviselt, utólag úgy látom, nem volt túl bölcs döntés. Nincs mese, ahhoz , hogy ez versenyen is jól menjen, még mindig erősödnöm kellene tovább valamennyit, hogy ne viseljen meg ennyire. A 30% körüli részeken a 360-420 Wattok ilyen alacsony pedálfordulat mellett elgondolkoztatóak.
Itt már egyre több embert kezdtem beérni a C távról. A betonhídig tartó lefelében aztán sajnos pont a leglassabbakat kellett kerülgetnem, szinte mindig a nem ideális íven, de hát ez ilyen. A híd után egy 100 méter szint megtétele után vettem le a széldzsekimet, kezdett melegem lenni. A mászást egyébként jól indítottam, meglepetésemre még mindig jöttek a 300+ Wattok – de csak egy darabig. Vissza is vettem inkább 10-20 Wattot, hiszen itt 700m szint van egyben a Rossalm előtti hágóig, próbáltam tartalékolni az energiáimmal – de még így is átlag 288-292 Watton tettem meg az utolsó részt.
Rossalm után a föl-le hullámzó pálya nem ment jól és nem esett jól, éreztem, hogy az utolsó, 470 méter szint nem esik majd jól.
Gosausee után az aszfalton megdönttem a sebességrekordom, 79.2 km/h – aztán a vége felé gondoltam beletekerek és egy pillanat alatt beállt a hajtásláncom, majdnem elestem... Leesett a láncom, két helyen összegubancolódott, a hajtókarom meg sem moccant. Megálltam, nézegettem, úgy tűnt, ez szakadás lesz, ha szétszedem, nagyon csúnya volt és meg sem mozdultak a szemek 2 helyen. Aztán gondoltam, a kesztyűvel talán tudok úgy fogni, hogy talán csak az egyik helyen pattan el a szem és kockáztattam. Szerencsém volt – utána kattogott ugyan a lánc a célig valamiért, de biztosan nem szakadt/repedt el egyik helyen sem, mint kiderült, de azért egy jó percet vesztettem a majdnem eséssel, szereléssel és 0-ról indulással. A kulacsaiból itt már majdnem minden víz elfogyott, a felvett kulacsból is és kezdett fájni a fejem. Az utolsó hosszú, egészen pontosan 472 méter mászás eleje még tűrhetően ment, de alig pár perc után éreztem, maximum 270-280 Wattot tudok, ennyi a vége és kész. Egy megváltás volt felérni, ez már nem esett jól! Még a negyedik SiS és ötödik koffeines zselét itt megettem – kicsit későn talán, mert a DH részre tért vissza az erőm ismét, mikor már nem nagyon volt rá szükség... Sajnos itt sok helyen, ahol az a pár, nem is túl hosszú egynyomos ösvény volt, beragadtam a C-távosok mögé. A lefeléken kicsit kockáztattam is magamhoz képest, az aszfalton sorra mentem ez a C-sek mellett – fura, nem értem, miért mentek ilyen lassan vagy legalább miért nem álltak be mögém. Az aszfaltról jobbra aztán jött egy rövid mászás, átlag alig 280 Wattot bírtam kipréselni magamból, a lefelé részben további több C-s mellett mentem el. Aszfalton aztán továbbra is egyedül mentem. Előzgettem a C-seket – akik továbbra sem álltak be mögém, pedig elég jó tempót mentem és nekik alig kellett volna tekerniük mögöttem, és mégsem! Fura volt.
Miután aszfaltról a folyó mellé tereltek, ott a többi rövidebb távot találtam magam előtt. Van egy rész, ahol a hídon átmegy a mezőny és a folyó mellé egy rövid, füves és sáros rézsűn lemegy. Na ott vagy 10-12 bringás tolongott gyalog a sárban. Én lezúgtam nyeregben, nagy részüket megelőztem – aztán előttem egy leányzó, aki tolta a bringáját nem akart elengedni. (Tök jól le lehetett itt menni, mitől féltek ennyire?!?) Az út alatt átmenve aztán lett hely és a kis rövid, pár méteres kaptatón eltekertem 3-4 ember mellett a sárban – majd ismét beragadtam további cajgások mögé, akik gyökkettővel mentek. Ahol tudtam, előztem, pocsolyában, sárban, mert láttam, hogy meglehet pont egy 5:59-es idő – nos, Bad Goisern előtt még a tűzoltók is megállítottak valamiért, talán baleset volt, nem figyeltem ott már semmire; így sajnos ez nem lett meg (öltözködés miatti megállás és láncszerelés nélkül a Garmin 5:57-et mért).
Végül egy 6:00-ás időm lett, 1 óra 8 percet javítottam a régi, 2013-as B-távos időmön, amivel elégedett vagyok. Összetettben 33. lettem, M30-ban 16. helyezett. Végül is, ezer körüli indulóból, így amatőr szinten, meló mellett edzegetve többet most nem nagyon tudtam volna kihozni ezekből, azaz az itt leírt körülményekből. Alig 155-ös átlagpulzusom lett a szokásos versenyen kihozott 162-163 helyett és kereken 20 km/h átlagsebességet hoztam a versenyre, panaszra nincs okom!
Azt nem mondom, hogy az utolsó másfél óra jól esett volna, de azért jó verseny volt. Egy valami viszont mindenképp csalódás: ez a verseny sajnos kinőtte Bad Goisernt... Zuhanyzóknál a hűvös időben a kígyózó sorok, vagy épp hiába értem be viszonylag idpben, a bringamosónál az az 50+ várakozó bicajos, ami később csak tovább nőtt, picit elgondolkoztatott, jövőre jöjjek-e. Ausztriában vannak más versenyek, hasonlóan szép helyeken, de izgalmasabb, egészen technikás pályákkal, lehet, inkább azokra fókuszálok majd. Aztán lehet, jövőre ugyanekkor, ugyanitt. Meglátjuk.
Log: https://www.strava.c...ties/1084384991
bringás
A-n a 13:32-es idő már nagyon jó, gratulálok, szép volt!
Gaboca1, franc tudja, köd és szitáló eső biztosan volt, néha jobban is esett. Garmin magasságérése is meghülyült. No majd ha lesz időm, megírom a szokásos kis beszámolómat, szerintem tanulságos lesz és sokaknak informatív, mire, mikre érdemes figyelni egy ilyen versenyen.
Edited by zscs, 2017. July 17. - 09:17.
Sign In
Create Account
Back to top
