Teljesen jogos a dádá, nagyon bánom, hogy nem mentem.Nos, nekem szombaton volt életem elsõ kelly's-es túrája. Ligthba. Mégis hardba, mert eddig egy nap max talán 40-50 közöttit mentem, és most kb. 78-at mentem. Persze minden ismerõsnek 80-at mondok, de a felfelé kerekítés ér, nem? Elsõsorban szeretném megköszönni a túravezetõnek, rainmannek, hogy megszervezte a túrát, és mindenkinek, hogy vigyázott rám, és türelmes volt. Kboynak hatalmas hála a megtolásért. Jól esett nagyon, de úgy érzem, ha ezt gyakran igénybevenném, elkényelmesednék, ezért mindent megteszek, hogy felpörgessem az erõnlétemet, OK?
Az lenne a kérdésem, hogy természetes, hogy hazaérve hasmenésem lett? Ez lehet a megterheléstõl? Nem ettem romlottat, az tuti.
Nagyon elfáradtam, nagyon, a Hunyadin képzeljétek már semmi affinitásom nem volt feltekerni, ezért szégyenszemre feltoltam. Fel sem elemeltem az orromat az aszfaltról, úgy szégyelltem magam emiatt. Ahogy a Donáti utcai megálló van, odáig kellett volna feltekernem, én arra lakom.
Most is gyarapodtam technikai tudásban, igyekeztem úgy csinálni a dolgokat, ahogy tanácsoltátok, és ígérem, nem fogok keresztbe váltogatni, OK? Csokit azt elfelejtettem vinni, köszönöm annak, aki megajándékozott vele, nem tudom a nevét, jajj!
Szóval szép volt a táj, fantasztikus a levegõ. Nem fáztam, melegem sem volt, nekem a pára is jól esett, és szép helyre vittek a srácok, máskor is akarok Veletek menni!!! De még nagyon sokat kell ahhoz erõsödnöm.
És a legjobb talán az volt, hogy alig volt forgalom, és végig nagyon biztonságban éreztem magam.
Mindent nagyon köszönök!
Elmerfuddnak meg nagy dádá, amiért pár csepp esõtõl beijedt! Hát mi lesz így a desiro-projecttel?
(Szívesen kommentelném a képeket egyenként, meg elmondanám, mik a kedvenceim, de legfeljebb utólag, számra hivatkozva.)
Nem felejtettem el a Desirot.
Amit igérek azt teljesítem.
Fogsz te még mozdonyt vezetni vagy akár Intercity-t!!!!