[Buda Maraton 2006]
Nem is emlékszem, vettem-e már részt esõs versenyen.
Pár napja még optimistán elvetettem a sárgumi jelentõségén, mert nem hittem el, hogy egy kis esõtõl ennyire be tud állni a terep. Tévedtem.
A rajt kicsit csúszott, a nevezések nagyon elhúzódtak, de reméltem, eláll az esõ. Hideg is volt, ezért hosszúnadrág mellett döntöttem, illetve a póló+melegítõfelsõ fölé még a téli termoszéldzsekimet is felhúztam.
Sajnos a folyamatos szemerkélés egyre sûrûbb lett, de ez ott a füves mezõn még nem nézett ki vészesnek.
A rajt után megindult a sor ezerrel, de nem siettem. Forduló a füves reptéren, majd a Vöröskõvárt megkerülve szembesültünk az elsõ sáros élményekkel. 10 percet mutatott már az óra, Henger itt elõzött be, megbeszéltük, hogy jó kis túra lesz ez.
De még milyen jó. Elõször a gumit szidtam (2.1 Racing Ralph), de miután akármilyen gumival is csúszkáltak és tolták, megnyugodtam. Kicsit bezavart az elsõ kerékmegállós élmény, amikor síkon még tolni sem tudtam. Ez még mindig a reptér feletti szántóföldes agyagosnál volt. Múlt az idõ, nem teltek a kilométerek.
Viszont a salakmotoros technikám (egyik láb a földön, farolgatás, fékezés) egyre jobban fejlõdött. A bejáráson tapasztalt veszélyes lefelék simán mentek, esély sem volt a sérülésre lefelé 5-15-ös tempónál.
A téglagyár felé menõ lefelé volt a második sokk. Szinte mindenki tolta, itt jöttem rá, hogy nem szabad tolni, a sár nagyját le kell takarítani és cipelni kell, nincs mese.
Vissza a kéken a Csúcshegy felé, tolás, tekerés, sártömeg takarítás, hogy forogjon a kerék, ismét tolás, tekerés. Aztán egyszer beesett a lánc hátul a küllõkhöz, szórakoztam vele 3-4 percet, mire sikerül kiszedni onnan.
Innen a Virágosnyereg felé a házak mellett már sok vízfolyás volt, mindegyikbe igyekeztem belemenni, hadd takarítsa a dzsuvát.
Virágosnyereg, ellenõrzõ pont. Lelkes frissítõszemélyzet fogadott. Eddigre már benyomtam egy gélt, itt nápolyit és banánt ettem. ChampionChip ellenõrzõ kapu szépen csippant. A listából kinézve 2:06:28-at regisztáltak.
Innen a Virágosnyereg utca tetejéig iszonyat jó lejtõzés volt, az elsõ fékem itt már elfogyott, meredeken cikázó ösvényen kellett lecsúszni. Tekerni nem is kellett, egyik láb oldalt egyensúlyozott, hátsó féket nyomva tartva leértem az aszfalthoz. Jó kis erdei szakasz vezetett ki a Harsánylejtõ tetejéhez, középtányéron csakazértis kinyomtam. Az Erdõalja utcai nyomós kútnál nem tudtam takarítani, mert sor állt.
Vissza a Virágosnyeregig végig tekerhetõ volt az út. Itt egy helyen álltam pár percet, egy srác görcsölt; elõkerestem a Ca és Mg tablettáimat, kapott belõle.
A Virágosnyereg - motocross pálya útvonal (is) tekerhetetlen volt. Sík, de végig tolni és cipelni kellett egészen a HHH-ra vezetõ köves kezdetéig. Itt visszaültem és nagyjából végig tekertem kistányéron. Pár leszállással sikerült feljutni a HHH szánkópálya aljáig.
Eddigre már megtanultam különbséget tenni a csúszható és futható lejtõk között, így a Szépvölgyi út felé induló kanyargós lefelén inkább futottam. A Szépvölgyiig nem mentünk le, mert visszafurdultunk. Egy kis aszfalt és beton következett, majd ismét tolás a Hármashatárhegyi út utolsó elõtti kanyarjáig (kút). Megint tolás következett fel a HHH-ra, telehold most sajnos nem volt.
Enyhe lejtõzés következett, a kis híddal. Nemsokára eltévedtem; a HHH aszfalt utolsó kanyarjához (ahol a siklóernyõsök ugrálnak a Bécsi út felé) kétszer érkeztem meg. Egyszercsak ismerõs lett a terep, ráadásul szembe is jöttek. Kiderült, hogy egy elágazásnál csak a táblát láttam, rajta a nyíl irányát és a sok másik irányba folytatódó bringanyomot nem.
Innentõl már nem volt semmi különös, csak annyi, hogy a Fenyõgyöngye feletti szerpentin levágását futva tettem meg.
A Határ-nyereg után is volt pár érdekes salakmotor technikás lejtõ. Majd a sétány (Reptér idõfutam útvonal) felett értem utól Hengert, innen együtt mentünk. A sétányon értem el a maraton csúcssebességét.
A sétány végén Henger talppal fékezett, majd ráfordultunk a házak melletti aszfaltos célegyenesre. A cél elõtti utolsó elõtti meredeket Hengernek sikerült kitekernie, és leszálltam és még az aszfalton is bénáztam, nem sikerült elindulni, így a végén elmaradt a meccselés.
A célban messiék buzdítottak és fényképeztek.
Végül 3:52:27-es idõvel érkeztem be, az órám nettó idõadata ennél nyilván kevesebb; részben a cipelések és álló elsõ kerék miatt is. (DST=37,59 TIM=3:23:16 AVS=11,1 MAX=40,5)
Nagyon tetszett a verseny.
A bringamosót meg sem próbáltam; a reptér végén a házaknál van egy nyomós kút, ott 5 perc alatt megvolt a tisztítás.