Hát ennyit a Discovery-rõl!
Azért ez, így nem teljesen valós. Ugyan is:
Milyen féktárcsáról beszélünk, milyen fékbetéttel kombinálva? Acél? Akkor ez részben igaz lesz.
Fém féktárcsa, fém alapú fékbetéttel jó hõelvezetést eredményez, bár a betétben lévõ hordozó és kötõanyagok magas hõmérsékleten könnyebben leválnak, de ez csak felületi kopást eredményez, érdes, maró hanggal kísérve. Ez egyben a fékerõ részleges csökkenését is eredményezi.
Fém féktárcsa, mûgyanta alapú fékbetéttel nagyobb fékerõ, rosszabb hõvezetés, ergo, könnyen melegszik a rendszer.
De mint azt tudjuk, nehéz lenne izzásig hevíteni egy bringán a féktárcsákat, márpedig ott kezdõdik a jelentõs fékerõ csökkenés, mikor halvány narancs színben kezd pompázni a tárcsa.
Én már nem egy tárcsát színeztem kékre, barnára, de még sehol sem kellett aggódnom, hogy nem tudok megállni. A melegedés inkább a fékolaj tágulásában csúcsosodik ki, és ezzel együtt kezd el felkeményedni a fékkar is. Így csökken a fékerõ adagolhatósága, és lassan beáll a fék is. A nagyobb tömegû jármûvek esetében azzal ér véget a történet, hogy felforr a fékolaj a fékmunkahengernél, és begõzösödik, na ekkor vész el a fékerõ teljesen.
Ezt kerékpárnál nehéz lehet elérni.
A súrlódási együtthatót pedig a fémek - így a féktárcsa - anyagszerkezetének helyes megválasztásával érik el. Ehhez különbözõ ötvözõket használnak, illetve az edzésnél a megfelelõ felületi keménységgel érik el. Ennek a jelentõs megváltoztatásához magas hõmérsékletet kell elérni, és ez itt a bibi. Bringával ezt nem igen lehet produkálni. Csak extrém körülmények között tudom elképzelni. Nincs meg hozzá a megfelelõ tömeg-sebesség-fõfékhenger/munkahenger aránya, és isten tudja mi még...
Szóval Tomi, no para!