Szombatra átváltoztam országúti mezõnyharcossá (a +90 kg-os katagóriában) és meglátogattam a Tour de Pelsó-t.
Az úgy volt, hogy "többen" is tervezték a részvételt, de végül egyedül maradtam így családi kirándulás lett a leutazásból (én+Etó+após+anyós).
Janibá révén lett Polarom amit utólag is köszönök!
Hajnal 4-kor arra ébredtem, hogy ömlik az esõ. Óhogyaza! 5-kor indultunk, de addigra lezajlott a "frissítés".
8-ra találtuk meg a rajtszám átvételt és szerencsénk volt mert elõttünk hárman álltak, de mire átvettük a csomagot és megfordultunk kb. százan kígyóztak a hátunk mögött (8:30-ig adták ki a számokat, nem tudom hogy sikerülhetett?) A csomag tartalmazott:
- ratszám (elég vékonyka volt, többeknek leszakadt)
- TdP-s bicajos mezt (ha idõben neveztél!)
- egy kiló reklám anyagot (igen nehezen emészthetõ!)
- sorsjegy (19.30-kor húzták!)
- ebédjegy (milánóji makarónyi)
A rajt három blokkból történt, nekem a B-bõl, de jó magyar szokás szerint mindenki oda állt ahova akart. Start 9:05! Zamárdi-ig lassú rajt, így volt idõm nézelõdni és megint csak pislogtam, hogy mik vannak?!!?? A teljes Cube-Csömör csapat montival (nem szaroztak az átgumizással!); 60-as évekbeli bõr bicajos sisak (de rengetegen voltak sisak nélkül is!!!); két fél literes ásványvíz zacsiba és a nyereg alá kötve; szenyó a vázra szigszalagozva; motoros csomagtartó a bringára aplikálva; túlélõ hátizsákkal a 200 km-en (zsoldos képzés?); "taposós" pedál+focis teremcipõ; para-srác mûlábbal és csak könyékig nõtt karral (de hogy nyomta!!! minde elismerésem neki!); fix áttételes bicaj; rengeteg rekumbens (na de fekve tekerni?); mindenféle szemét és ûrtechnikai bicaj (és bicajos).
Olyan tíz kilcsi után megindultunk, az eleje már kitudja hol járhatott! Beálltam egy csoportba és megállapítottam, hogy ez lassú, így felkúsztam az elõtte lévõre. Ezt eljátszottam vagy ötször (hülyegyerek 200 kilcsi nem sprint szám!)aztán megállapodtam egy bojba. Az elsõ frissítõt csak a szemem sarkából láttam, de nem is volt rá szükségem. A másodiknál már megálltam. Kb. hetvenen megtámadtuk az állomást, mint a sáskák! A kiscsaj pulzusa biztos maxra szökött, azt se tudta mihez kapjon. Volt ásványvíz (befóliázva, gúlába rakva a napra) ,Powerade (citronyos), ilyen búzaszeletek-e (mûzli), banán (kartonostól). Kívülrõl olyan hatást keltett a frissítõpont mint egy kiskereskedés, minden gyüjtõcsomagolásban és egymásra pakolva (ennek a késõbbiekben még szerepe lesz!)
Keszthely környékén arra lettem figyelmes, hogy már nem annyira biztonságos az "útlezárás" és jobb lesz kicsit odafigyelni. Gondolom a széthúzódott mezõnyre nem jutott elég motoros és inkább az elejét rendezgették a futamnak, meg az autósok is elunták a várakozást és jó kedvvel bõséggel behajtottak a bicajosok közé. Egy-párra orditottam is, volt amelyik csak pislogott mint a vett malac, de volt aki meg akart ölni (buzi fekete szuperbés, ha mégegyszer meglátlak biztos betaposlak az árokba az Ikaruszocskámmal!)
A boj amiben tekertem szépen megcsappant és amikor a következõ frissítéshez értünk teljesen szét is esett. Egyedül haladtam egy darabig, de nem volt gond mert Kreicsi Gabi szlogenje segített (hátszelet!) Aztán beért egy nagyobb csoport és beálltam közéjük.
Az északi parton sok az útszéli csárda és elég demoralizáló rántotthús illatba tekerni. Szerintem azt a srácot is ilyen hatás érhette aki már nagyon szomjas volt és megtámadott egy útszéli "frissítõt" csak ott volt a baj, hogy a gúlába rakott ásványvizek fölött állt egy felirat: ABC bolt! Szerintem a tulaj nézhette a mezõnyt mert olyan tekintetet embernek még nem láttam (gondolhatjátok, egy eszetlen kerékpáros kiáll és vadul tépni kezdi a fóliát az ásványvizekrõl) Nagyon vicces volt, kár, hogy haladni kellett tovább és nem láthattam mi lett a végkifejlet.
Tihanynál találkoztam a kiscsaládommal, de nem álltam meg mert jó volt a tempó és nem akartam leszakadni, de a soron következõ frissítõnél mégis csak behúztam a féket. Itt volt masszázs is, de nem sokan éltek vele. Egy szolnoki sráccal tekertem tovább és kicsit dumáltunk mert nagyon uncsi ennyit országutazni. Sajnálkozott, hogy leszakadtunk a bojról, de amikor látta a nagy kocsisort ami azért torlódott fel mert valakit elütöttek (bicajost) az úton azt mondta lehet jobb is így! Hát igen, minden rosszba van valami jó!
Nem baj, már nem sok van hátra! De mennyi is? Szerinte 48 km, de az én órám még csak 125 megtett kilcsit mutatott. Neki volt igaza, mert a km-óra beállításánál nem mértem meg pontosan a kerék kerületét csak egy táblázat alapján ütöttem be az adatot. Ez hiba volt, de inkább feldobott (hogy már nincs annyi hátra) mint bosszantott.
Egy hosszú emelkedõnél leakadtam a srácról, így egyedül folytattam a harcot. Igen, a vége felé már inkább harcoltam mint élveztem volna a tekerést. Ráfordultunk a régi 7-esre és elromlott az út minõsége és a szél is szembõl fújdogált. Kezdtem fáradni. Még az útszéli kurvák sem dobtak már föl pedig az egyik cigány lány olyan volt mint Naomi Champbell. Na nem olyan szép hanem olyan fekete!
Az utolsó négy kilcsi legalább tíznek tûnt. Még leszedtem három embert, mint a végén kiderült teljesen értelmetlenül mert a chippes idõmérés beszart és az elsõ tíz beérkezõt is úgy kellett "kisorsolni". Hát ez vicc!
Akit érdekel olvashat a Velo.hu-n jó kis véleményeket.
Azért nekem összességében tetszett (ne felejtsük Magyarországon vagyunk az igéretek földjén!) és örülök, hogy sikerült teljesíteni pláne úgy hogy még soha nem tekertem 200-at egybe. Az idõjárás is jó volt és ilyen olcsón még sose rúgtam be, pedig nem ruppótlan helyen ittam és csak egy (1) sör volt! Viszont az érdekelt volna mennyivel maradtam le a profikhoz képest (nekem 6ó 20p volt a vége).
Azt hiszem az országúti versenyzésbõl elég is volt ennyi az idénre (túl veszélyes) marad az MTB! Szombaton Crosskovácsi!!! Juhéééé...
Emtébé Saltarján móóóre!
Belépés
Felhasználó létrehozása
Egyébként annyiért nem adnám el, amennyit másnak érne...
Vagy Trek-et, bár az Pataki Janinak nagy tõrdöfés volna, már így is kisebbségben van a boltban mint Merida tulajdonos!
Ugrás az oldal tetejére
Vagy adjak kerekeket?
