Csabi ne nyávogjatok mindenféle karcolásért!
Megvolt ma a mi elátkozott túránk is a Pilisben, és semmi sem úgy alakult ahogy terveztük. Én 52km-t mentem, a többiek sajnos sokkal kevesebbet. Szentendrérõl indultunk és rögtön a patakparton bemutattam egy firkát. Nem is értem mi történt, egyszercsak feküdtem a betonon, bal könyök és jobb boka fáj rendesen. Pap-rétet kihagytuk, mondván majd visszafelé felmászunk oda, irány Dobogókõ. A Kakashegyin V.V.-vel meguntuk a sok aszfaltot, bevártuk Krisztát és úgy határoztunk, hogy a kéken megyünk fel Dobogókõre. Fel is mentünk, de érdekes volt semi-slick-kel, mert vagy jeges volt az ösvény, vagy mély volt a talaj, a szél meg vaddisznó módon fújt pofába. Fent a szokott helyen zsíroskenyér majszolás, befutott Oldbike is. Örülés, dumálás egy ideig, aztán mivel a szél továbbra is erõsen fújt, fázás, felöltözés, indulás a túloldalon lefelé az aszfalton Pilismarót irányában. Tempósan haladtunk lefelé, de vigyázni kellett, mert a hajnali dér sok helyen jó hosszan le volt fagyva. Aztán mexikónál egy balos meredek hajtûkanyarban Valéria alól kiment a bringa és Õ csúszott vagy 10-15 métert, feltérdelt és úgy is maradt.
Kérdezzük mi van, jól van-e, azt mondja rendesen beverte bal oldalon a csípõjét és nagyon fáj. Fasza! Úgy 10 perc múlva nagy nehezen fel tudott állni, de nagyon fájt neki ha próbálta terhelni és úgy érezte mintha csúsznának szét a lábai. A bal lábát meg nem tudta odazárni a másik mellé, elállt egy kicsit balra. Ajajj, itt nagy a baj, így nem tudsz lejönni, hívtam a mentõket, akiknek végül is Oldbike tudta elmagyarázni értelmesen, hogy hogyan tudnak odajönni. A diszpécser tanácsára lefektettük V.V.-t a fûbe, mi ottmaradtunk vele, Oldbike meg feltekert a pilisszentléleki elágazáshoz, várni a mentõket, nehogy elkavarjanak. Jó 15-20 perc alatt oda is értek, megvizsgálták, hordágy, elvitték. V.V.-vel megbeszéltem, hogy ha tud már valamit, telefonál nekem. Kicsit torokszorító volt amikor elment vele a mentõ. Ottmaradtunk 3-an 4 bringával. Most hogy legyen? Kitaláltuk, hogy Kriszta és Oldbike feltolja Dobogókõre a 3 biciklit, én meg feltekerek és amerre jöttünk, lemegyek a kocsiért Szentendrére. Közben a napsütés hatására megolvadt a kéken a jégpáncél, és én meg a nagy sietségben egy akkorát estem, hogy két szabályos bukfenc után a seggemen landoltam. Semmi baj, gyerünk tovább, viszont a bal csuklóm rendesen fáj. Na még ez is. Megérkeztem a kocsihoz, bepakolás, irány Dobogókõ. Ott bepréseltük a 3 bringát a kocsiba, búcsú Oldbike-tól, irány haza.
A rakparton megszólal a telefon, V.V. az. A Jánosba vitték, eltört a csípõje, még ma megmûtik. Bõvebbet holnap tud mondani. Na már csak ez hiányzott neki! Megbeszéltük, hogy holnap bemegyek hozzá, majd elmondom a híreket.
Megfigyeltem viszont, hogy ha Zsizsi az utolsó pillanatban lemond egy túrát, akkor mindíg történik valami katasztrófa. Tehát, ha Zsizsi lemond egy túrát, akkor az részemrõl is sztornózva van.