Pertyié
A Peltier-hõhatás és a hõelem Kísérlet leírása: Forrasszunk össze réz (Cu) és cink (Zn) huzalokat. Csatlakoztassunk az összeforrasztási helyhez hõmérõt (termoelem, termisztor). Kössük be az így elkészített összeállítást egy egyenáramú áramkörbe. Tapasztalat: ha a rézre kapcsoljuk az áramforrás pozitív sarkát (a cinkre a negatívot, tehát az elektronok a cink felöl haladnak a réz felé), akkor az összeforrasztási helyen melegedést tapasztalunk, ha a rézre az áramforrás negatív sarkát kapcsoljuk, az összeforrasztási hely hidegebb lesz, mint korábban volt, hõt von el a környezetébõl.
Kvalitatív értelmezés: Ha a rézre kapcsoljuk az áramforrás pozitív sarkát (ekkor az elektronok a cink felöl haladnak a réz felé) Ha a vezetési elektronok mozgását külsõ elektromos térrel hozzuk áramlásba és az elektronok a rézbõl a cinkbe jutottak, energiaszintjük emelkedett, amelyhez az energiát a környezetükbõl vették fel. (forrasztási hely lehûlt). Fordított áramirány esetében az elektronok energiaszintje csökkent, energiát adnak le a környezetüknek, melegítik a forrasztási helyet. A termofeszültség jelenség és a Peltier-hõhatás jelenség fémek esetében egymás tükörképei.
Kvantitatív következtetés: Az egységnyi idõ alatt felszabaduló vagy elnyelt hõnek megfelelõ hõteljesítmény (PP) arányos az I árammal, ahol Q a hõ, p a Peltier-együttható T az abszolút hõmérséklet.
Ezen jelenségen alapuló eszközt, mint hûtõ/fûtõ berendezés Peltier-elem néven ismert