Aki komolyabban veszi a bringázást, többek közt ezért is edz erőmérő segítségével, mellyel sokkal pontosabban tarthatóak a zónák. Idővel, jól felépített tervet végrehajtva természetesen elmozdul az LT és az IAT is a Wattokhoz képest - pontosabban magasabb Wattot tudunk tartani mellé. Ez is a célunk.
Ellenben innen is látszik (tetszik vagy sem): az erőmérő sem ér túl sokat, csak egy puszta számgenerátor, ha nem ismerjük a lakát-értékeinket.
Nem tudom, szerintem a watt alapú edzés most egy trend, de nem egyértelmű hogy miért lenne jobb így edzeni amatőröknek. Szerintem a wattok a profiknak jók mert nagyon már nem változnak a pulzuszónáik de nekünk halandóknak sokat változik az év során és ez jelentősen befolyásolhatja hogy mit tudunk teljesíteni. A watt gondolom a legstabilabb mérce hogy hol tartok a konkurrenseimmel szemben hogy utána a versenyen le tudjak adni egy bizonyos teljesítményt.
De egyben pont ez komplikálja a dolgokat: a watt egy edzésre stabil célkitűzés, a pulzus viszont a változó tényező amit sok dolog befolyásol: az éppen aktuális állapotunkat, pld hogy milyen pihenten kezdtünk eleve neki az edzésnek, az edzés melyik fázisában tartunk (tehát mennyire fáradtunk már el egy hosszabb edzés során), éppen kellően vagyunk e táplálva, meg milyen az általános kondink, stb. A pulzus viszont egyben az ami megmondja hogy épp a kellő (szervezeti, fejlődési) hatást érjük e el egy bizonyos terheléssel. Magyarul: a watt abban jó hogy tudom mit érjek el, a pulzus abban hogy miként érem el ezt. Teljesen más pld a laktátszint alatt, mint felett menni, főleg hosszabb ideig. Tehát ha egy menet vagy hosszabb interval egy stabil wattértékre van helyezve de az aktuális pulzusunk jelentősen eltér a céliránytól (aktuális állapotunk vagy kondink miatt), akkor a testre gyakorolt hatás és az edzés hatékonysága is kárba vész.
De nem állítom hogy teljesen átlátom, szívesen hallom szakértők véleményét ez ügyben, hogy mit értek esetleg félre .
Nem egyszer láttam már edzésen haverokat akik wattmérővel edzenek és teljesen félreértik ennek értelmezését mert túl magas a pulzusuk egy adott watt tartományban és akkor most nem tudják hogy hogy kellene folytatni az edzést. Szerintem elég egyértelműen avval hogy a pulzust figyeljük és a watt csak egy indikatív mérce hogy az adott fittségünkhöz és pihentségünkhöz képest most épp mit tudtunk magunkból kihozni.
Szerintem ha a kettőt szembeállítjuk, akkor nagy vonalakban két fajta edzéstervezést lehet folytatni, amatőr szinten (ahol évközben is jelentősen változik az edzettségi szint, ciklikusan):
- LT és IAS belövése teszt által, velük járó pulzuszónák használata tervezéshez.
- Edzések a versenyig úgy épülnek fel hogy pulzus alapján van megadva az edzésterv. Mivel értelemszerűen a kondi javul, ezért az edzéstervet folyamatosan módosítani kell (akár heti szinten), mivel egyre többre leszek képes ugyanolyan pulzus mellett.
- Rendszeres állapotfelmérés hogy a megváltozott pulzuszónákat le lehessen követni.
- Az így módosított edzésterv a maximumot hozza ki belőlem, vagyis nem wattokat tűzök ki hanem a terhelést növelem és az edzések időtartamát és/vagy gyakoriságát hogy jobban fejlődjek.
- A verseny előtti tapering után a versenyen derül ki hogy elég volt e az edzés . Persze kiindulva abból hogy a maximumot kihoztuk magunkból, erre fontos a szinte napi szinten való leterheltség követése. (HRV mint módszertan?..)
Ennél az első módszertannál a wattmérő annyiban lenne jó kiegészítő, hogy ahogy fejlődünk, nézzük hogy a wattok fejlődnek e olyan mértékben hogy a végén már el tudjuk e érni velük a kitűzött eredményt. Ha nem, akkor az edzésidőszak alatt esetleg még jobban növeljük a terhelést, ha a pulzustartományok megengedik. A hátránya a módszernek az hogy mivel kiindulunk abból hogy a pulzus megmondja hogy mire vagyunk képesek, lehet hogy a versenyen nem érjük el a kívánt edzettségi szintet, mert maradtunk egy adott tervnél.
A másik verzió a watt alapú edzés lenne:
- LT és IAS belövése teszt által, velük járó watt zónák használata tervezéshez.
- Watt alapú edzésterv. Terhelés fokozatos és a kívánt szinttől van „visszafejtve”, magyarul lépcsőzetesen épül fel a létező szintről a versenyidőszakba elvárt szintig. Ha tudom hogy egy versenyen mennyi wattot kell hol leadni, tudni fogom hogy mivel nyerem meg. A terv e felé a végcél felé halad, terhelési szinten.
- Pulzus figyelmen kívül hagyása a tervben: edzésenként terhelési szint alapján megadni a penzumot, függetlenül attól hogy ez milyen pulzussal jár. Ehhez egy elég jelentős edzési tudás kell hogy az edző tudja hogy milyen watt milyen pulzustartományt eredményez, mert a fiziológiai hatások azért köztudottak. Viszont a tényleges, edzés közben létrejött pulzus nem befolyásolja a tervet, azon elmélet alapján hogy ez lehet aktuális pihentség/tápláltság/állapot kérdése és „the show must go on!”.
- Már az edzésidőszakban kiderül hogy tartható e az adott terheltségi szint: ha nem akkor kiégés, túledzettség, vagy nem tudom teljesíteni az edzést mert nem tudom hozni a wattokat. Aktuális napi állapotot talán figyeljük (HRV mérés?..), túledzettség elkerülése végett.
E második módszertan előnye az hogy pontosan tudom hogy mi a végcél és hogy minden lépéssel a felé haladok. Nem tart vissza egy adott napon rossz hangulatom vagy aktuális fáradtságom vagy energiahiányom. A hátránya viszont az, hogy nagy a túlterheltség kockázata: ha most 5.-ként végzek egy versenyen és meg akarom nyerni és ehhez a célirányzat az eddigi nyertes wattértéke, akkor lehet hogy egész egyszerűen a szervezetem erre nem képes és túllövök a célon ha az ő szintjének megfelelő terhelésre alapozom a napi edzéseim. Mert ez elég hamar túledzettséghez vezethet ha nem vagyok rá képes. És a túledzettséget visszafordítani sokkal nehezebb, mint elkerülni.
Vagyis a watt alapú edzésnél a célkitűzés kritikus szempont. Túl hamar tudjuk túllőni magunkat. A pulzus alapú edzés reálisabb, mivel önmagunk képességéből indulunk ki és azt emeljük egyre magasabb szintre. Ennek a kockázata az hogy ezt nem elég gyorsan csináljuk és így nem tudjuk a végén elérni célunkat.
Ki melyik mellett teszi le voksát?