na, ez jó kis "sztori". 
nekem mxc-m volt (talán 2002 vagy 2003 évjárat), így némileg magam is elfogult vagyok. leginkább arra emlékszem, hogy a kb két kilós tömegéhez képest mennyire rugalmas volt (csak úgy pofozták a V-fék pofái a felnit!), hidegben összeesett (gondolom a nagyméretű, alacsony nyomású kamra miatt) és a csillapítást egy kb 60 cm hosszú "imbusz-pálcával" lehetett (volna) állítani az egyik levegő szelep eltávolítása után (ha valaha hozzá mertem volna nyúlni...). viszont kétségtelenül a legszebb telóm volt. ja, és persze szörcsögött, hangosan! 
Na hát nem ez a széria tette "legendássá" a Marzocchi-t az biztos. 
1999-ig a CNC fékhidas verziók voltak az egyik legmegbízhatóbbak, talán a legnépszerűbbek is.
Nekem 2001-ig jönnek be a Marzocchi-k, az M-Arch fékhidas verziókkal együtt.
Talán a 2000-es verzióknál volt a M-Arch fékhidas törés - vagyis előfordult - kicsit gyengébbekre sikeredtek a korábbi CNC -s verzióknál, aztán ez is magnézium száras lett (a fékhíd is).
Utána már nem jegyzem őket, a későbbi Marzocchi-k "hidegen" hagytak. 
De az olaszok nyílt olajfürdős iránya, akkor "korszakalkotó" volt a maga nemében.
És az irány sikeresnek bizonyult, hiszen a mai napig erre az irányra épült, fejlődött tovább a telók jó része.
De javítsatok ki ha rosszul tudom, nem ismerem a mai telókat.