A fanyalgóknak üzenem, hogy bekaphatják, a legmélyebb tisztelet mellett is. Igen, megígértem, de néhány órás alvás, egy lázas gyerek, és napi 16 óra meló mellett nem volt idõm. Én kérek elnézést. Ja, és nem itt élek a weben.
-
Ezt hogyan is merészelted? Milyen kereskedõ vagy te? Milyen "újságíró"? Milyen "ember"? És pont annak válaszolsz így (Reku Papa), aki csak meg merészelte jegyezni, hogy nem illik ígérni, és nem teljesíteni?
Hát én is szívbõl kívánom, hogy a gazdád elgondolkodjon ezen, kell-é néki effajta hozzáállás?
A boltban így fogsz fogadni, ha számonkérem az elõzetes ígéreted? Bekaphatom (mély tisztelettel), ha nincs, amit elõzõleg megígértél?
Én nem szoktam binyós újságokat vásárolni, de felhívnám a biciklis újságok kiadóit arra most itt, hogy ne nagyon írassanak véled, mert sértegeted az olvasókat.
És lehet, nem sokat jelent egyik sem. De páran leírtuk, lehet, hogy mégis...
Az utána lévõ magyarázkodást nagyon megértettük volna, ha úgy kezded: "Bocsássatok meg, de..." Ezt nagyon nem helyettesíti a "bekaphatják".
Te elõször Thommey néven sértegettél itt embereket, aztán átváltottál Lowracer-re, most Ambringa nevet veszel fel. Te leszel a cég új arculata? Bekaphatja (mély tisztelettel), aki nem ért veled (ambringa) egyet?
Ez így biztosan kell az AMBringa-nak???
16 órát dolgoztál? Ó, szegénykém!!! Itt (úgy vettem észre) senki nem napi 8 órából él meg, da ha a munkájából adódóan megígér valaki valamit, azt igyexik teljesíteni, nem "bekaphatják"-ozik, ha nem sikerül.
Az "én kérek elnézést" formula helyett bocsánatot kérhetnél valóban, -mondjuk Papától, Pythontól, Stokitól, Lompitól, és nem utolsósorban azoktól, akiket megsértettél, azonban igazán bölcsen SZÓRA SEM MÉLTATTAK. Én nem voltam/vagyok ilyen bölcs...
Már bánom is, hogy reagáltam, Pythonnak igaza van abban, hogy már túl is tette magát rajta, de egyrészt én még csak most olvastam, másrészt, ha nem írom meg azt bánnám...
(és a legnagyobb tisztelettel kihagytam a lázas gyereket, mert én, mint gyermektelen, nem vagyok kompetens. Igaz, a szüleim négy gyermeket neveltek fel, és anyám mégis negyven évig tudta tanítani mások gyermekét, apám másoknak házat építeni, mégsem hivatkoztak soha ránk, ha valami nem sikerült. Ha nem silerült, bocsánatot kérni nem voltak restek, ezt, hogy "bekaphatják", még a fatertól sem hallottam. Inkább azzal idegesített fel, hogy a nyilvánvaló igazát sem védte foggal-körömmel, hanem :"tudod, fiam, õ így gondolja, mert neki a saját foga fáj legjobban...")