Hát ott vannak azok a nagy lejtõk :
, meg a kiálló kövek, amiken pattog a kerék és a kormányt kirántja a kezembõl és közben próbálok fékezni, de nem lassul úgy a gép, ahogy szeretném, de már leszállni sem tudok, mert olyan meredek, na ilyenkor félek. Azt mondták, hogy majd megtanulom emelgetni a gép elejét, de nem tanultam meg, pedig már 2 éve nyomom az erdõkben. Aztán tavaly tavasszal borultam egy akkorát, persze az volt a baj, hogy nem oldott a patent, szóval kicsavarodott a térdem, másfél hónap pihi. Szóval a tavaji évem ezután végig arról szólt minden maratonon, hogy jajj bicókám, csak el ne essünk, vigyázz magadra te is meg én is. Csak épségben beérjünk a célba.
Nnna errõl beszélek.