No, hogy a kedélyeket kicsit fölviditsam kora reggel, beteszem ide ezt az aranyirást. Szerintem iszonyatosan jó, és ezért merem betenni ide is, nemcsak a vicces topikba. No meg azért, mert a Bringás lányok lakói közül nem mindenki szokott arra is járni. De ha túl hosszú, vagy más bajotok van vele, majd törölhetem.
BOCI, BOCI TARKA
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelmûen két részre tagolható. Az elsõ egységet az elsõ és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletbõl is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy mûvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költõ kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költõ, akinek szerelmi bánata van.
Feltûnõ, hogy az elsõ szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elõforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendûsége is éles ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendûségével, a 'tarka' szó pedig önmagában alkotja a legerõsebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettõsségére, ami Catullus óta minden jelentõs szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elõtt, aki bár 'tarka', vagyis a költõiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költõ sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplõ egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset átszövõ kettõsség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költõ érzéseirõl, amik egytõl egyig elhagyják a költõt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa õket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni õket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költõ, és akik szintén mind elpártoltak tõle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel etetni õket.
A másik, az általános érvényû boci maga az étet. Itt az elsõ szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínû,de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de' kötõszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költõi nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmû ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínû MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettõsség, amit a költõ nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetõséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmûen a fentiekben már említett 'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentõsege van itt a többes szám elsõ személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényûvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja õket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költõ az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyõzõen szakad ki a versbõl, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb mûvészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
Belépés
Felhasználó létrehozása
Lezárt topik
Ugrás az oldal tetejére
)
