nem bicó (bár ezt ezen a fórumon nemtom szabad-e mondani - csak suttogom:)), gyalog voltam.
viszont eléggé szívtam.
most kicsit grafomán kedvemben vagyok (3 napja nem gépeltem:)), szóval mesélek róla :)) - mindenki örömére természetesen:).
tehát kicsit elrontottam a dolgot.
sirokról jó kora hajnalban indultam (5.44), a kékesre viszont fel két dolog is eléggé szivatott: az, hogy bokáig ért a finom, kenyérre kenhetõ állapotú sár (de szó szerint bokáig!), a másik pedig, talán súlyosabb, hogy eléggé rosszul voltam. ezt úgy kell érteni, hogy nem tudtam reggelizni, nem tudtam enni, vizet próbáltam inni, de mindhárom alakalom után azt kihánytam. pontosabban harmadjára már csak epe jött ki (ugye az az a sárga és keserû??).
tehát kékesre úgy mentem fel, hogy hol van végre az ellenõrzõ pont, mert fogom magam, beülök egy kályha mellé (persze, hogy széjjel ázott mindenki), jól megszáradok és felülök a kísérõbuszra. de ott (ell.pont) viszont egy szál fûtés nem volt, csak forró levest osztottak. ott ücsörögtem egy órát, míg végre annyira remegtem, hogy túlzás nélkül állítom, hogy a kezemnek olyan +-2-3cm-es kilengése volt, a fogsorom pedig állandóan fel-le-jobbra-balra járt. tehát remegtem - nagyon. amikor kb50 perc után kértem egy fél pohár vizet, úgy kellett koncentrálnom, hogy míg önti a nõ, a víz mégis bele menjen. meg amikor ittam, a fogaimmal szorítottam a poharat, mert ha ezt nem teszem meg, a kezem koordinálatlan mozgása miatt ölembe ment volna minden.
na kicsit hosszúra sikerült.
tehát az 1 óra ücsörgés után nagyon fáztam, de vmi csoda fojtán hirtelen sokkal jobban lettem (talán a fél pohár forró leves??), és úgy gondoltam, hogy galya egy köpésre van, ott a második buszfelszállási lehetõség, addig elmeyek, addig mozgok és nem fázok legalább. a kékesrõl lefelé még egy banánt is sikerült megennem, teljesen csodálkoztam.
illetve kékesrõl elindulva még össze is futottam egy sráccal, akit eddig nem ismertem, de ott a ködbeli bolyongás (nem láttuk merre kell indulni kékesrõl) után elkezdtünk beszélgetni, nagyjából azonos tempót is mentünk, szóval jó volt így vkivel menni (eddig egyedül mentem).
galyán pedig jól éreztem magam, kedvem hasam is egész rendbejött, aztán gondoltam akkor már nincs megállás, ezt megcsinálom.
mentünk-mendegéltünk, ez nem is olyan érdekes innentõl, sok sár volt végig, de szavakkal úgy sem lehet elmondani, hogy mennyi, fényképeim pedig nincsenek.
a mátrakeresztesen jöttem rá, hogy én a kékesen azt hittem, hogy jól állok idõben, pedig nem. itt kezdett felsejleni a szintidõ esetleges nem teljesítésének lehetõsége (2 és fél óra volt ~13 km-re és 400m szintre), ami nagyon elszomorított, de egyúttal erõt is adott. a múzslára fel is igyekeztem, amennyire tudtam, lefelé pedig nagyon-nagyon futás volt végig (eccer esés is lett belõle, de a vicces, hogy a ruhám kb ugyanúgy nézett volna ki, mint esés nélkül:P)
Végül kerek 5 perccel kicsúsztam a szintidõbõl, és így az oklevél, amit kaptam, az olyan kicsit hamiskás oklevélnek tûnik, olyannak, minthogy én azt nem érdemeltem meg, meg ilyenek:(( (az oklevelek olyanok, hogy ugyanazt kapja minden teljesítõ, a szintidõn belülieknek pedig rajta van, hogy szintidõn belül és hogy mennyi idõ alatt).
Emiatt most nem igazán tudom eldönteni, hogy sikerült-e vagy nem, vagy szóval megcsináltam, vagy nem, vagy mi van. Majd megyek jövõre, megdöntöm az 5.27-es rekordot és akkor azzal azt hiszem jól elintéztem mindent:P
Hát bocsánat, hogy ennyit írtam, köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta, meg a szüleimet, akik támogattak (míg el nem kezdett esni az esõ:P), anyukámnak a rengeteg mosásért, haver apjának a fuvarért..............ja, ez nem az oscar díj?? :)
Balázs.